VERSEK (folyamatos szerkesztés, és bővítés alatt...)

 

(A 2011.-es Uniós Elnökségünk tiszteletére...)

Európa Emlékezései I.

Írta: cumamorratio@gmail.com (prózaóda szerkezettel)

Hirtelen világosság lett az univerzum sötétjében, majd megszülettek a világok és a csillagok. Az ősi fény, mely az életet hordozza, gigantikus metszeteket, energiákat keletkeztetett. Egy széles arc, mint Európa született Laurázsia vidékein, ahol a föld alapjai megvettettek. Az ősi földrészek, sőt az óceán és Gondwana határai szétnyíltak, mint a fénysugarak színei. Miként felragyognak a csillagok az univerzumban, lett az emberi szív, a nemzetek sokasága. A férfi és a nő, kinek a lelke és az élete oly rejtelmes, mint a csillagok, sőt maga a természet. Kezdetek óta oly sok minden történt már, s illendő, Európa királynőről emlékezést tégy hát. Óh, büszke nő, te, aki a történelmet és nemzeteknek sorsait formáltad, megteheted könnyedén. A szétszakadt földrészeken nyelvek, nemzetek s káosz keletkezett, uralkodók, országok lettek. A napfényes Afrika bölcsőjéből, benépesíti az ember a földet, hol az éden és szegénység van. Történelmek íródtak, háborúk és szenvedések keletkeztek, sőt országok szűntek meg és lettek. Hát épp illendő, hogy a népeket, nyelveket és a nemzeteket, valami öröm, siker, tán béke érje. Nosza, vegyük sorra a történeteket, hiszen Európa nemzetei mára már Unióba egyesültek. Nincs száz éve, hogy a hatok odahatottak, hogy szén és acélipari egyezményt óhajtottak. Előtte világháború dúlta széltében-hosszában a vidékeimet, sanyargattak, és meghurcoltak. Víg és békés korszakra vágytam már én is, hiszen az ember hiába nyög, nem mindég érdemli. Ősi népek és nemzetek jöttek hozzám, kelták, illírek, szkíták és gótok, kik meghódítottak. Miként a vikingek s normannok hajói vitték híremet a vizeken, úgy a csillagok fénye is üzen. S mint csillagok az égen, szép Európa koronájában az ékkövek, az országok is úgy fénylenek. Sok csapást mért a sors rátok, szükséges, hogy a boldogság és a dicsőség is ragyogjon rátok. Vandálok és hunok Gallia hatalmas vidékein, pannonok, latinok, sőt frankok is küzdöttek. Germánok dicsősége felettébb való, miként a spanyolok hódítása a nyugat-indiai partok felé. Egyesült Királyságok nevét hirdetik a nemzetközi vizeken a britek, írek s Skócia nemzetei. Északi népeim büszkesége, Európa történelmét formáló Skandinávia nemzetei és királyai. Amikor a Habsburgok és a poroszok összefogtak, Európán és Korzika szigetén osztoztak. Kicsiny mustármagból óriás született, Napóleon, kit ma is tisztel Európa, sőt meghajol előtte. Királyok és császárok formálták arcomat, féltve őrzöm kék szalagom, a természetet s alakom. Kelet-Európa síkságán, Moszkva alatt a tél tábornoka, Napóleont, sőt Hitlert is megállította. A világot is uralmatok alá hajtottátok Európa nemzetei, s tudásotok, művészetetek hatalmas. Kolumbusz is, miként a keleti kincsekkel megrakott karavánok, jöttek, s lám, megdicsőítettek. A római és a görög művészet, sőt ismeret, a világnak mindörökké fennen hirdeti egyediségemet. Úgy tűnik, a vég felé rohan a világ, hiszen önmagát pusztítja az ember, az életét s természetét. Ahol szegényeken kéne segíteni, s a nyomorultakon, ma már a dőzsölés és elnyomás uralkodik. A sötét középkorban a betegségek tizedeltek, ma már a terrorizmus, sőt új bajok fenyegetnek. Miként az inkvizíció üldözte a tudást és a haladást, ma már a hitetlenség idéz elő hanyatlást. Szabadság, egyenlőség, szeretet s remény, oly magasztos szavak, hit nélkül mit sem érhetnek. Én, Európa így emlékezek, s ti, királyok, nemzetek, együtt és külön, vajon hogyan emlékeztek. Hazaszeretet, embertársaink szeretete, sőt ellenség szeretete, e szavak mit jelentenek előttetek. Ne ölve szeressetek nemzetek, inkább egymást segítve, hiszen bármikor bajba kerülhettek. A fájdalom és a szenvedés, a szegénység minden embernél vagy épp nemzetnél, ugyanezek. A fény és részecskéi, az egész univerzum minden részében egységes összefogás és harmónia. Te, gyarló ember, vajon a bűnből, a törvénytelenségből pusztulást vagy üdvösséget merítsz-e. Mindenkor új jövőt nyit az élet, de ha így cselekedtek, a véget, az ítéletet el nem kerülhetitek. Nem félhetsz a tűztől, az ítélettől és a végtől, sőt a szenvedéstől sem, ha igazán hiszel és szeretsz. Mint a földrészek királynője, üzenem neked, óh, gyarló s esendő ember, tanácsomat ne feledd. Miként emlékezést teszek a történelmemről és az emberről, te is emlékezz meg teremtődről. Lásd meg hibáidat, szeresd, tiszteld a másik nemzetet, s ne a múlt hibáit nézd ember, hanem a jelent. Mondom, szeresd embertársadat s nemzeted, hisz Istennel a hazáért küzdeni a legnemesebb. Ma már a nemzetek keverednek és építkeznek, szervezkednek és segítenek, sőt versenyeznek. Noha katedrálisokkal és királyi házakkal rendelkeznek, Istenről, s egymásról is elfeledkeznek. Csillagok sokaságához hasonlíthatók az emberek s nemzetek, ők azok, akikről megemlékezek. Szárnyalnak a nemzeteknek fényei az univerzumban, mint Európa dicsősége, világítanak az éjben. Európa csillagai, ragyogjatok a világmindenségen át, hiszen a fény átható ereje téged is üdvözöl. Miként a csillagok szivárványszín sokasága, az emberi sorsok is ugyanígy ragyognak a földön. Ha a boldogságot keresed ember, küzdj, és ha megtalálod azt, vigyázz rá, őrizd, mint életed. Hit remény szeretet, sőt az egészség és békesség is szükséges, mert ezek nélkül élnünk nem lehet. Révész István EURÓPA, Magyarország, Szeged városában 2011. január 1.

 

(A Duna, és a Duna menti országok, sőt Európa tiszteletére...)

Duna

Írta: cumamorratio@gmail.com (prózaóda szerkezettel)

Miként felragyognak a csillagok az univerzumban, s benne a napunk és a föld is, Európa, Ázsia, és az összes többi földrészek, egymás között így beszélgetnek. Vajon hol keressünk értéket és szépet, hol a természet már nem értékes és véges. Az emberek szíve rejtelmes, így Európa felszólalt, az emberek környezetében. Vajon a folyamok között, a büszke s szép Európának, városainak csillogásában, Van-e szép leánya, gyöngye, aki éke, s tán királynője az neki, és vajon méltó-e hozzája. Akit büszkén, és dicsőítő szóval, bemutathatna nekünk, sőt az egész világnak is. Előáll ekkor Európa, a felséges, mondván: halljátok szómat, és rám figyeljetek. Mert van leányom, ki büszkeségem nékem, aki a folyóvizeknek szépséges királynője, Mint fénylő kék szalag a leány hajában, s mint szivárványnak színei, ékszer ő. Nagyvárosok ékessége vagy te, s hatalmas, a te szépséged fényessége fenséges. Mint a dicsőség, a napfény csillámlik hullámaidon, erő és büszkeség árad belőled. Fekete erdő titokzatos rejtekében születtél, hiszen az óriásoknak sarja vagy te, Mint gyenge, bájos leánygyermek a te forrásod, királyok és nemzetek őriznek. Ártatlanságod kezdetben ugyan bájos, de azt hamar felülmúlja a ragyogásod. Az utadnak végén, a Fekete tenger deltájában, ott fejezed be a gyönyörű futásod. Bajorország királyai dicsérnek téged, hol Ulm, és Regensburg hirdeti szépséged, Passau és Linz királynője vagy ekkor már, Bécsnél, sőt Budapestnél is keringőt jársz. Nemzetek hajolnak meg előtted, bajorok, csehek, osztrákok, és még a magyarok is. Sőt Európa népe mind, az egész világ, mind-mind tisztelnek, és ím, szeretnek téged. Ha felindulsz, hatalmad és erőd tüstént megmutatod, még a természet is segít tenéked, És az áradásod, vized elsöpör mindent, sőt a hegyekben szorosokat vágsz magadnak. Mindég szépítkezel az erdeidben, és segítnek társaid, a sok vizek forrásai, a folyamok. Formálod mindig a jelent, és a jövőt is, az ember csak követi mindenkor a te akaratodat. Hiszen évezredek történelmét írtad, és emberek sorsait formáltad a hullámaiddal, Híd vagy te az emberek és országok között, mint a múlt, a jelen, és a jövő együtt. Mindörökké megőrzi történelmed, Európa múltját, a dicső jelent, s talán a jövőt is. Az eljövendőt nem tudhatja senki, és reméljük, a pusztulásodat sem idézi elő semmi. Miként a hegyek között libegsz tova, Lech és Naab, sőt Isar, majd az Inn is üdvözöl téged, Már az Alföld végtelen rónáin járod kecses táncaid, hol találkozol keringőzve másokkal is. Új, és újabb társaiddal, a Rábával, a Drávával, hol a Szigetközt, és Gemencet is megérinted. Sőt találkozol Tiszával, a szőkével is, és Szávával, majd a Moravával is, mert hű társaid ők. Ekkor már téged dicsőít délnek minden ékessége, hol kinyílik előtted a Vaskapu is, S vizednek szava, mindig emlékezést tesz rólad, Nándorfehérvárnak déli harangszójában. Így a te vized is, életet ad a természetnek, az embernek kenyeret, munkát, és a lágy pihenést. Miként a szépséges Európát a csillagok, a te vizedben ők is nézik, nézik a tükörképeket. Európa kék szalagja vagy te, nagyvárosoknak büszkesége, fénye, az éke s gyöngyszeme, Bécs valcerja kacérkodik a te szépségeddel, sőt még Budapest és Pozsony is megdicsőít. Büszke vagy te, s fenséges, mint a királynő, szépségedet mindenütt hirdetik hullámaid. Eljönnek hozzád távolról és közelről, csodálni, és megélni mindazt, amit rólad regélnek. Mert még az Isten is megemlékezik rólad, hiszen a várak és a templomok, temelletted, Emlékeztetik egész Európát arra, hogy az ostorát és nyilait is otthagyta, a te szép partjaidnál. Otthont adott a Kárpátoknak gyönyörű völgyeiben, Pannóniának, a Hunoknak, s Attilának. Bazilikák, katedrálisok sokasága dicsőít téged, köztük Linz, Passau és Esztergom csúcsa. Buda és Bécs is meghajol előtted, éke és dicsősége vagy már mindörökké, a szép Európának, S ahol elhaladsz, a nagyvárosoknak szépsége ragyog reánk, drágagyöngy s éltetőnk vagy már. Amikor rólad beszélnek a csillagok és az emberek, királyok mellett, a királynőt látják tebenned. Hullámaid elringatnak mindig mint a lágy szerelem, óh szeretet, kell-e ennél fenségesebb. Az egész föld gyöngyszeme vagy te, s Európa ékszere, koronája, óh, Duna, Mint Királyok éke, s mint büszke Királynője vagy a nagy folyóvizeknek. Dicsőséged ragyogása, töltse be mostan az emberi szíveket, sőt az egész földet. Hiszen a világ, a földrészek és a népek, ismernek téged, és dicsérik a te szépséged. 2010. szeptember 05. Révész István

 

(A Duna, és a Duna menti országok, sőt Európa tiszteletére született ... Amit meg is zenésítettem dalszöveg verssé, keringőnek feldolgozva... )

Duna keringője

Írta: cumamorratio@gmail.com

Királynőnk, ékszerünk, S ragyogás vagy nekünk, Szép Duna. Büszke, elragadó, Európának egy gyöngye, Szépe vagy. Tündöklés vagy… Nemzetek dicsérnek, Földrészek ismernek, Szép Duna. Büszke városaink, Partjaid mellett, oly szépek, S híresek. Ékszerünk vagy… Harangok, templomok, S énekszó dicsőít, Szép Duna. Erdők, hegyek között, Keringőt táncolva libbensz, Szerelmem. Szerelmesem… Csillagok, emberek, Beszélnek rólad, Óh, szép Duna. Folyók, s Európa, Kék színű szalagja vagy, Szép királynőm. Gyönyörű vagy… 2010. szeptember 18. Révész István

 

(Ezt a verset, "Az én Egyiptomom" című pályázatra írtam. De nemcsak róluk, nekik, hanem nekünk, és az egész világnak is szól...)

Egyiptom

Írta: cumamorratio@gmail.com (prózaóda szerkezettel)

Álmaimban a napfényes földrészeken, sivatagoknak ősi mezőin, sőt oázisoknak környékén jártam én, Miközben a csillagok szekerén, messzi fénysugaraknak szárnyán, szivárványban s fényben utaztam én. Ahol az idő is meg-megállt a kezdetek kezdetén, sőt még időszámításunk sem volt, csak maga a lét. Istenek jöttek, kik emberré lettek rég, e kietlen vidékeken mutatták meg a fényt, s annak dicsőségét. Szólt az univerzum, majd lett a fény, melyek az életet és az embert, és még a bűnt is megteremtették, Benne a férfit és a nőt, sőt mindenféle szépet, a természetet és a jót, de a rosszat is életre keltették. Az emberiség kezdete s bölcsője lett e titokzatos és gyönyörű földrész, hol az élet és halál is úr, létező. A Nílus mentén, a sivatagok és oázisok helyén, a fény és a víz által, még az édent is életre keltették. Óh, te csodálatos és hatalmas Kairó, kit átkarol a Líbiai és az Arab sivatag, annak tüzesen ölelő szerelme, Ki Nílus deltájában, mint egy ékszer csillogsz, s időnként finom homokfátyollal rejtezed el szépséged. A Mars hatalmas erejével, a Fátimidák győzelme lett Ihsídida felett, s íme, e szép nevet adta tenéked. Csodálatos szép tájaid, értékeid megigéznek, még ha a szeles időszakaid, időnként be is köszöntenek. Mecsetek, templomok, zsinagógák épültek a tiszteletedre, melyek tégedet mindenkor megdicsőítenek, Hol királyi paloták, mauzóleumok, és fáraók emlékhelye fekszik, a múlt, sőt a jelen is beszél hozzánk. Szent halottaid, íme, élőkké s csillagokká lettek, a fény szavával üdvözölnek mindenkit, még téged is. A tűző nap megsemmisítő erejét fényét, Memphisz ragyogása tükrözi, hol éjjel a hold is üzen, s mesél. Szépséges Kairó, mint a bíbor rózsa varázsa, érzelmesen szólsz, tündökölsz finom homok fátylaidban, A kék színű Nílus folyó karjainak lágy ölelésében, Babilonnak bölcsőjét is hordoztad, óh, al-Káhira. Évezredekről beszélnek piramisaid, miként a Szfinx, mint a rettenet atyja, dübörög az égen, s földön is. Balzsamban fekszik dicsőséged mint Ozirisz, még a fáraóknak ereje is éltet, s Allah hordoz a tenyerén. Memphisz hatalmas mezői és kőtömbjei dicsőüljetek, óh Kairó, beszél rólad s dicsőít téged az egész világ, Az óriások földjén, a Gízai piramisok is üzennek tenéked ember, hiszen az üdvösségedet is élteti ezzel. A hódolat és tisztelet övez téged Egyiptom, hisz az emberek, légy bármilyen sivár és kietlen, szeretnek. A halottaknak s élőknek, a természetnek, sőt az Isteneknek, piramisokat és emlékhelyeket építettek. Miként Kairó, és a hatalmas Asszuán, Luxor, sőt Hurghada szivárványszín szépsége, ragyog a fényben, Alexandria és Safaga dicsősége, Edfu, Aswan sőt Dahab, s Théba is, mind-mind a világ felé világít, üzen. Napfényes földrészeken, ősi földeken jártam én, hol az édentől keletre, messze, messze folyik a Nílus. Afrika óriásaként a természet üdvözöl téged, fényben és a csillagokban is mosolyog rád, s te, csak nézed. Memnón és Ramszesz kolosszusainak ragyogása, a Sínai félsziget, s gyöngyei is üdvözöltek engem, Elvonult előttem dicsőséged bája, hol a Kristályhegyek, sőt Alexandria s Kleopátra kútja is tündököl. S mint ékszer, a Vörös tenger, sőt a Vörös sivatag is tükrözi ragyogásod, a Királyok völgyét szívembe. S mint filmszalag történelem, Nagy Sándor, sőt Napóleon is megjelent, majd új Egyiptom született. Amikor Egyiptom csillagai felragyognak, az emberek, sőt a földrészek is mind meghajolnak előtted, Az ott élők bizonyítják a világnak szeretetüket, hogy nemzetükről, és hitükről meg nem feledkeznek. Évezredek történelme tanúskodik mellettük, büszkén dicsőítik őket a csillagok, sőt még a nemzetek is. Hiszen az emberiség bölcsője a szép földrészük, ezért a tiszteletet mindenkor, mindenütt megérdemlik.   Révész István Szeged városában 2011. március 01. napján

 

(Ezt a verset is "Az én Egyiptomom" című pályázatra írtam. De nemcsak róluk, nekik, hanem nekünk, és az egész világnak is szól...)

Kairó

Írta: cumamorratio@gmail.com

Elvonult előttem a világ dicsősége, Csillagok, emberek, s városok jöttek. Köztük a napfényes földrész metropolisza, Ki az emberiség bölcsőjét is hordozta. Egy titokzatos, szép város jött elébem, Ki bíbor rózsák között, finom fátyolban ékeskedett. Fény volt csillogása, bája, s szépsége elragadott, S mint kék szalag, a Nílus szeretete, szerelme övezte. Amint elvonult előttem, Zaffa tánca libegett, Történelmét, s ékszereit is bemutatta nekem. A homok, mely övezte, a kísérete, és a dísze is, Mind arannyá változott körülötte, körülöttem is. Piramisok dicsősége, köztük a Szfinx ereje, Fáraók, s királyok emlékeivel büszkélkedett. Bemutatta nekem ékszerét, s szigeteit is e báj, Amiként a tengerek és a sivatagok ölelik át. Bemutatta nekem szent helyeit is, Hol hitéről, sőt életéről is bizonyít. Allah nevét, a mindenség urát dicsőíti ott, Nemzetek, s földrészeknek bizonysága ő. Amikor kérdeztem, mi a neved felséges, Hiszen szeretetet, tiszteletet érdemelsz. Különleges hang csengett az én fülembe, Ugyanis azt mondta, Kairó az én nevem. Elvonult előttem a világ dicsősége, Csillagok, emberek, s városok jöttek. Köztük, tán Kairó volt a legszebb, Azt hiszem, e szép várost örökké dicsőítem. 2011. március 07. Révész István

 

&

Újabb verseim...

 

KÉK MADÁR

 

Napfény az eső utáni szivárványban,
Természeti szépség, varázsa szárnyal.
Létünk éltetője, szeretetünk szabadsága,
Boldogság útjain jön el, lágyan.

Feléd, s hozzám jő, száll a színek varázsa,
Miként az álom, a csoda, a boldogság tisztasága.
Testvére a hit, remény és a szeretet virága,
Álmunk beteljesül, lelkünk békéje szárnyal.

Lelked, lelkem találkozik a végtelenben,
Hol a szív, és a háborgó lét is megpihen.
Feléd, s hozzám szárnyal, hol a boldogság,
Melyet vágyunk, talán egyszer, beteljesül.

Kék madár, álmod s álmom simogat,
Álomra mámorít, varázslatod vesz körül.
Szállj, szállj-repülj, hozzám s feléd,
Ámor vesz körül, mindkettőnket már.

Kék madár, légy mindég velem, velünk,
Szárnyaljon az álom és a varázs, veled, velünk.
A boldogság tüze, szivárványa fénylik már,
Hol az álom, és a valóság, győzelemre száll.

Szeged 2011. október 17.

 

 

Részlet...   "KELEN - HEGY VELENCEI TUDÓSA" című zeneműből...

 

Gellért imája Szűz Máriához

Menny dicső színében tündököl…
Gloriosum caelum colorum lucet…

Üdvözlégy Mária, Istennek anyja, kegyelemmel teljes, dicsőség neked a menyben és a földön.
Ave Maria, mater Dei, gratia plena, gloria tibi in coelo et in terra.

Hallgasd meg imádságomat, kérem tőled és Istentől, hű szolgád lehessek, követlek mindhalálig.
Exaudi orationem meam, rogo te Deus, fidelis servus erit, sequimur te usque ad mortem.

Uram, taníts, boldog leszek veled, kereszt alatt térdepelek, dicsőséged és a szeretet övez.
Domine, doce me, beatus ero tecum, sub genibus crucem, gloria et caritate circumdatum.

 

 

 

ISKOLA

 

 

A hit és a bűn rejtélye...

 

 ÷

KARÁCSONY ÉJJEL…

 

 

Karácsony fénye, hálaszónk éled, felemel mindent, dicsőítsd Istent.

Karácsony éjjel, teremtőd áldjad, énekünk szárnyal, dicsőség néked.

Karácsony éjjel, földre szállt Isten, szeretet fénye, áldása jött el.

Karácsony éjjel, ember és angyal, szívednek zárját, megnyitva zengjél.

 

 

Karácsony éjjel, fájdalmad tedd le, teremtőd jött el, békédet hozza.

Karácsony éjjel, gyertyaláng fényben, szegény és gazdag, békesség néked.

Karácsony éjjel, szivárványszínben, angyalok szárnyán, boldogság tölt el.

Karácsony éjjel, békét lel szívünk, csendesség jön el, megnyugszik minden.

 

 

Karácsony éjjel, Istennek hála, dicsőség szálljon, éneklünk néked.

Karácsony éjjel, angyalok szólnak, csillagfény jött el, békesség nekünk.

Karácsony éjjel, álmodj kisgyermek, szentséges éjben, megváltónk eljött.

Karácsony napján, ünnepi díszben ragyog a világ, boldogság, fényben.

 

 

Révész István

Szeged városában,

2014. december 10. napján

 

(~Vers, és egyben karácsonyi dalszöveg is…~)

 

 

÷

 

 

(Vámbéry Ármin emlékének tiszteletére.)

 

EMLÉKEZÉS SEVENBEN

 

 

Szép vidékekre utaztam a Duna mentén,

Az estvéli vecsernye idején, pihenést kerestem én.

Hol a vendégfogadóban, különös asztaltársaság kínált hellyel,

Szívélyes szeretetükben a barátság, sőt a tisztelet, és a jókedv is derűt gerjesztett.

 

Egy ember történetét mesélték ott a helyiek,

S közben finom falatok között engem is megvendégeltek.

Egy réges régi kelet kutatót említettek, tán világutazó is lehetett,

Ki átutazta Ázsiát és Perzsiát is, tán ha igaz, Kőrösinek is a nyomdokában járhatott.

 

Igen, azt hiszem, Vámbérynek mondák őt,

Aki mint Orientalista, nagy Kelet kutatóként utazgatott.

A török kultúrát megismerve, ezután még távolabbi utakat tett meg.

Mutatták is az antik képét a falon, ki Teheránig, sőt még Mekkán túl is eljuthatott.

 

Miközben Sevenben így falatozgattam,

A szép napnyugtában, fura gondolataim támadtak.

Ha Kőrösi Csoma most feltámadna, hallván hogy róla beszélnek,

Sőt, Vámbéry is megjelenne, vajon mit mondanának nekünk, az asztaltársaságban.

 

Miközben így elmélkedtem, a poharam csendült,

S figyelmem, a múltból és a képzeletemből, az eviágra perdült.

Emelték a poharakat emlékezve, egy nagy ember tiszteletét emlegetve.

Hiszen valaha Vámbéry Ármin is e helyen megpihenhetett, sőt vendégeskedhetett…

 

2011. november 07.

Révész István

 

 

---

 

---

 

---

 

(Kedves olvasóm.

Ennek a versnek az elolvasása előtt, szíves figyelmébe javallom előtte elolvasni, az ugyanezen c. novellámat, a novellák és egyéb írások c. menüpontban...

Az én hazám, magyarok dicsőítése...)

 

---

 

 

(FIBONACCI SPIRÁL ÉS SZÁMRENDSZER ~ ARANYMETSZÉS ~ SZABÁLYAI SZERINTI VERSKÉP, SZÓTAG SZERKEZETBEN)

~   ÷   ~

 

 

"Húnok, Isten ereje által, hitük dicsőn győzni nemzi,

 

Népük sorsa múlté, jelen, jövőt szívén visel, kűzdi,

 

Világ sorsa, merre kivet, miért remél, népek láták,

 

Férfi, nőjét távol, közel szeret, mesél regét, tüzet,

 

Sorsa szánja, remél mégis szépet, derűs élete eljön."

 

 

~ ~ ~

AZ ÉN HAZÁM, MAGYAROK DICSŐÍTÉSE

 

Prózaóda versszerkezettel

 

(Fibonacci szó és szótagszám rendszerben)

1 + 1 + 2 + 3 + 5 + 3 + 5

 

Hang és színek üzennek, kitárhatnátok szívetek, s figyelmeteket,

Úgy is látszik mindenütt, messzeségekben ragyognak példaképeink.

No de hogyha szenvedünk, reménykedhetünk gyönyörű jövőképekben,

Ott él messze vidékek szépségeivel, sorsaink kezdeteiben.

Ki az aki hallgatja, szenvedésekből tanulna, s okosodhatna.

 

Itt van velem, Magyarok Isteneivel, szentekkel, üzenetekkel,

És most veled szárnyalunk, angyalainkkal, szavakban s emlékezésben.

Tudd meg ember, fenséges dicsőítésben krónikák sokaságával,

Ez az amely figyelmed kellemetesen leköti, bölcsességekkel.

Nem kell félned szenvedned, messzeségekben szárnyalhatsz, s felemelkedel.

 

E szép szavak suhannak, világmindenség s földrészek határaiban,

Ró rád igen magasztos feladatokat, emlékezz Magyarországról.

Ezt jól véssük eszünkbe, eredetünket becsüljük hazafisággal,

Mert ha elménk elfeled, lelkiismeret kíséri vétkességünket.

Itt van jövőnk s reményünk, szeretetünkben ragyogjon dicsőítése.

 

Állj meg, tegyél ünnepet emlékezéssé, hazádról, történelmedről,

Lesz majd örök élményed, kimondhatatlan, gyönyörű s felfoghatatlan.

Tán nem mondták Magyarok cselekedetét Európa nemzeteinek,

És ne feledd, győzhettek csodálatosan eleink, honfoglalással.

Mi is tudjuk utódok, krónikáinkból, Hunoknak történeteit.

 

Hit és remény szeretet Isteneinkkel, szenteknek segítségével,

Mért nagy csapást Attila Ősmagyarokkal Európa vidékeire.

Tűz, víz, csaták csapása, országrészeink s népeink szétszaggattattak,

Üt a sorsunk, háborúk, üldöztetések kísérik életutunkat.

Kélt nagy próba, szenvedtünk, megsemmisültünk, utána feltámadhattunk.

 

Győzz, és hangos dicséret ragyogásával Kárpátok messzeségein,

Itt és messze szárnyaló himnuszainkkal, szavaink áradozzanak.

Csal, vagy éppen egyenes, politikusok szavai, szózataikban,

Ősz, s tél előtt emlékezz, eljövetelét kívánjuk megújulásnak.

Nép és ember, gyermekek, Magyarországról szépeket zengedezzetek.

 

Gyúl már lángra szeretet, Magyarországnak közelít feltámadása,

Őrt áll mindég s fegyelmez, Szentistvánunknak intelme, megdicsőítünk.

Zeng a világ s Európa, Napóleonnak csatáit, visszhangoztátok,

Nem úgy látjuk Magyarok, Monarchiánknak uralma megrettentetett?

Így él, Magyar nemzetünk szabadságharca, fizettünk vértanúinkkal.

 

Nap és színek ragyognak, Pannóniának, Erdélynek s Szlovákiának,

Ez az adott tisztelet, délvidékeink s Adria tengerpartjának.

Méz és finom illatok, határainkat mindenütt átívelgetve,

Zeng az ének, szózatok, sóhajainkat tettétek nemzetközivé.

Itt a Magyar hazáról, dicsénekeink szálljanak, messzeségekben.

 

Nőtt a remény s kikelet, világválságok reményünk tönkretettétek,

Él még ország Európa nemzetségei, Magyarnak neveztethettünk.

Part van, bajok, csapások, hitetlenségnek múltával feltámasztatunk,

Ül a pokol szenvedés, nyomorgásunkban reméljük, megszabadulunk.

Kél a népünk Dózsától, középkorokban követett összefogásban.

 

Szép az alföld, kárpátok hegyvidékeink, s folyóink gyönyörködtetnek,

Oly sok minden szépséggel, ragyogásokkal telítve élményeinket.

Rá kell jönnünk, szeressük Magyarországot, tiszteljük s felvirágozhat,

Sőt a szépben, boldogabb életérzésben, jövőnkben reménykedhetünk.

A szép hegyek, dombságok, magyarországi tájaink, büszkeségeink.

 

Must és szőlők ízei, asztalainkon mindenkor vendégeskednek,

Úgy ám, Magyar nemzetben vendégszeretet, dicsérik nemzetközileg.

Lám csak mondják mindenütt, hazafiságuk, hatalmas összefogásuk,

Így tán példa, értékes különlegesség, küzdelmünk gyarlóságában.

Él még fogyó nemzetünk Európaiak, Magyarok üdvözíttettünk.

 

Jött a világ bámulva, tiszteletükben, s Istenben büszkélkedhetünk,

Ez a jövőnk, üdvözít kereszténységünk, hitünkben Istenasszonyunk.

Lesz szebb sorsunk csillagok, történeteink, nemzetek tanúsíthatják,

E szép hittel s reménnyel, összefogással juthatunk győzedelmünkre.

Nem is múlhat életünk hitetlenségben, hiányos szeretetünkben.

 

Jót és széppé teendő feladataink, közöttük megemlítendőn,

Önt sok váddal mulasztást, lelkiismeret furdaló szólamaiban.

Vád, hogy vajon elmaradt, elfelejtettünk valamit magyarságunkért,

Ős és mai magyarok, feladataink messzire sóhajtozgatnak.

Toll és múltunk, krónikák sorakoztatnak mindenütt tényállásokat.

 

Szó, mint sóhaj üzenget, gyökereitek, múltatok emlékeztessen,

Ív, mint színek s szivárvány, ragyogásában hasonló nemzetségetek.

Van e vajon gyönyörű hazafiságunk, reménység, dicsőítésük,

Ha az élet tovaszáll, eljövendőnket építve, megsemmisülünk.

Nincs más utunk, elmúló lehetőségünk, alkossunk maradandókat.

 

Vén és ifjú, bölcseket cselekedhetnénk, becsüljük művészeteket,

Itt már látod, fénylenek, dicsőségesek eleink, s világhíresek.

Sőt az írók, tudósok, művészeinknek adhatnánk tiszteletünket,

Ez mind gyönyör, ragyogó dicsőségeink, hazánknak nagykövetei.

Lám a világ megcsodál, megbecsülhetnek érdemünk eredményeként.

 

Kél szó, dicső magasztos szózatainkban, országunk vidékeinek,

Űr van vajon emberek, vidékeinkkel hiányzó történelmünkben,

Zeng és fénylik nevetek, Székelyföldjéről, Szlovákok, s Szlovéniából,

De szép tájak s ragyogó történelmetek, részei Magyarországnak.

Itt van lehet reményünk, összetartással, Európa nemzeteivel.

 

Van szép falunk, városunk, Balatonunknak szépséges vidékeiben,

Itt az ország hatalmas, dombságainknak gyönyörű messzeségein.

Lám, ha Duna, s Tiszának hullámaival ringatva elmerenghetünk,

Áll még talán Vaskapu, Nándorfehérvár emléke, harangszójával.

Gőg vagy szégyen mardoshat, emlékeinket mindenkor ápolgathatjuk.

 

Sok - sok furcsa történet, királyainknak tisztelet, alázatunkkal,

Ott van írva mindenütt, hódolataink mindenkor kifejeztessék.

Rejt a vidék titkokat, történelmeink hordozzák élményeinket,

Sőt még talán kutatva varázsaiban, találunk s bizakodhatunk.

A mi hazánk múltjában, csodálatosan elbűvöl rejtélyeivel.

 

Most van annak ideje, kihasználhatnánk alkotás lehetőségét,

El is repül örökre, reménytelenül, alkalmunk s indíttatásunk.

Részt vesz ebben mindenünk, figyelmességünk, életünk s ismereteink,

Ró nagy terhet, végzendő felelősséget, minden embertársunkra.

Ezt jól véssük eszünkbe életutunkon, megértve üzeneteit.

 

Ki az aki hűséggel megbecsülhetné nemzetét, magyarságával,

Itt van titka, igazi hazafiságnak, mondjátok, letagadhatnánk?

Van még rejtély csillagok, világmindenség hatalmas távolságában,

Mert tény, hogyha ezeket rejtvényeiben keressük, megtalálhatjuk.

Hisz a tudás hatalom, közvetíthetne értéket, boldogulással.

 

Mi az, ami Mátyásnak sikereivel mostanság vetekedhetne,

Itt van annak manapság jelentősége, megleljük rejtélyeiben.

Ért e Mohács valamit, történetében királyunk megbotlásával,

Rést vág Eger töröknek magyarországon, győzelmes emlékezetben.

Túl vagy immár mindenen, évszázadoknak kövei emlékeztetnek.

 

Rét van s csordák, gyönyörű Hortobágyunknak, Kunságnak mezejeiben,

Ej, rég elmúlt történet, betyárvilágnak Rózsának emlékeivel.

Ma is látjuk, ragyognak büszkeségeink, természet rejtekeiben,

Él még Gemenc, s Szigetköz erdejeivel, vadjaink színességével.

Lám, szép lehet múltunkban megemlékezni, regényes történetekben.

 

Nő és férfi, szerelmes ölelésével, s szívüknek örömeivel,

Él a dallam emlékek sokaságával, magyarok családjainál.

Pénz és annak hatalma, csillogásait vesztette szenvedésükben,

El is jöhet ideje, boldogságaink s hazánkat megtalálhatjuk.

Ki az aki megfejti, titokzatosság rejtelmét szeretetünkben?

 

Lett egy ország ősidők kezdeteiben, Kárpátok ölelésében,

Ám ma nincsen egysége, darabjaira szétesve területei.

Tán a népek, nemzetek összetarthatnak, Magyarok emlékezhetünk,

Át is ölel sorsunkban, szeretetteljes hitünkben kereszténységünk.

Kéz a kézben, boldogság ragyogásában, emberek, örvendezhetnénk.

 

Föld és égbolt felettünk bizonyságaink, sorsunknak s történelmünknek,

És az mindig elvárás, engedelmeskedj Istennek, ítéletének.

Rend a lelke mindennek, tiszteletünkben alázat templomainkban,

Fej és térded meghajlítsd, világmindenség urának jelenlétében.

Így jól tesszük, fejfedőt alázatunkkal levesszük gőgösségünkben.

 

Nem jó hogyha vétkezel, elfeledkeznél védeni természetünket,

Őrt állj azért mindenkor, s teremtésében Istenünk megtisztelhetnéd.

Jaj ha szólna, kérdezne, meglátogatna bennünket ítéletével,

Él e hitünk, őrízzük megfelelőképp világunk, s elpusztítottuk?

Tett az, ami mindenkor előreviszi bolygónknak gyógyulásait.

 

Tény, hogy múltunk szépsége, reneszánszában gótika, romantikusan,

Áll és szépen átível történelmünkön, barokkban, szecessziókban.

Volt, van, lesznek stílusok, ragyogásokkal ötvözve művészeteink,

Oly szép mindég gyönyörben megemlékezni, eleink alkotásain.

Lásd a dicső s szépséges művészeteink suhanó Pegazusait…

 

Kép és festmény, Munkácsy s Magyarországi külhoni festőművészek,

Önt szép formát szobrászok sokaságával, mindenkor dicsőíthessük.

Zeng a zenék szólama, zeneszerzőink kottáin büszkélkedhetünk,

Itt van mindig ideje, színművészetnek varázsa, színházainkban.

Lesz még nekünk magyarok, művészetünknek jövője, reménykedhetünk.

 

Szép és ősi kihaló mesterségeknek emlékét megőrízhetjük,

Ezt a magyar jövőnek felelősségünk éltetni, feltámasztanunk.

Ró ez aztán igencsak feladatokat, munkának megbecsülését,

Ezt a nemes célokban teljesíthetjük, múltunkban s eljövendőnkben.

Nos, ha alkotsz szépeket maradandókat, örökre fennmaradhatna.

 

Az ős kezdet kezdetén, vidékeikről őseink elvándoroltak,

Ez volt Kelták s Illírek nemzeteinél, Európa szélsőségein.

Sík táj után Etelköz, hegyvidékeknek, Kárpátok ölelésébe,

Itt ért népünk hazánkba, kalandozások, s küzdelmes hadjáratokban.

Lett a magyar nemzetnek megbecsülése, világunk tiszteletében.

 

Rá kell jönnöd Európa, s földrészeinek sokféle nemzetségei,

Ez a nemzet Magyarok, egyediségben mindenkor különlegesség.

Győz ha népét hazáját megbecsülheti, látható példaadásban,

Élt sok csapást, háborút, viszontagságos emlékű történelmében.

Tép vagy lágyan simogat, eljövendőkben sorsára figyelmezzetek.

 

Tűz jön, s rövid életünk pusztulásában nyomorgás, betegeskedünk,

Üt az óra embernél, történelemnél, s anyagban átalakulunk.

Zúg az elem, felbomlik, megsemmisülhet létezés, világmindenség,

Ezt is Isten sorsunkban megengedheti, mérlegel mindenhatóként.

Tedd, úgy éljed életed, lehetőséggel bármikor elszámolhassál.

 

Szép nagy vágyak, álmaink, gyönyörűséges céljaink, alkalmainkkal,

Oly sok szépet válthatnánk tehetségünkkel valóra, elrepülhetnek.

Rejt az élet titkokat, reménykedhetünk bajoknak megoldásában,

Száll a lélek hatalmas szabadságában, s terveink megvalósulnak.

A mi sorsunk sajátunk, kovácsolhatjuk, okosan alakíthatjuk.

 

Szánj meg Isten, hitünknek oltalmazója, kegyelmes irányítója,

Áldd meg mindig nemzetünk, Magyarságunknak jelenét, eljövendőjét.

Ne hagyd bajban bánatban, szereteteddel osztozzál szenvedésében,

Jaj ha hitünk Istentől eltávolodik, pusztulás közelíttetik.

Az én népem sorsában, mindenhatóban reménység Magyarországnak.

 

Rejt az élet titkokat, viharaiban találunk ellenségeket,

Ez volt mindig sorsukban, barátainkat megleltük, s megbecsülhettük.

Megy az élet örvénylik, csapásaiban megpróbál mindannyiunkat,

Él már Magyar nemzetünk, összefogással, szeretet gyümölcseivel.

Lám, ha igaz emberek összetartanak, sikerük legyőzhetetlen.

 

Most itt éltet bennünket, boldogságunknak kűzdése, kovácsolása,

Ég és lobog szüntelen, reménységünkben vágyaink megvalósulnak.

Gőg, vagy bánat s alázat, gyarlóságunkat mindnyájan megszenvedhetjük,

Itt van titka jövőnknek, gyermekeinkben találjuk arcképmásaink.

Szép az örök ifjúság, öregségünkre juthatunk bölcseletekhez.

 

Száz szó szárnyal szüntelen, határainkon visszhangzik, s messzeségekből,

Én azt mondom, figyeljünk embertársaink távoli sóhajaira.

Pap jön, szólni készülne, hitetlenekhez hiába közelítene,

Hisz az ember elpusztít, eretnekségben bűnözik, s megsemmisülhet.

Ám a sorsunk karmában, evilágunknak romlását, elodázhatjuk.

 

Domb, vár állott hegyeink környezetében, síkságunk messzeségében,

El is pusztult, sorsoknak, történelmeink örvénylő óceánjában.

Rossz az élet múlása, maradandókat mindnyájan megalkothatunk,

Csend van, mindig elhunytnak történetében, múltjában s elesettségben.

Él az emlék mulandók, eljövendőnkre jelenben emlékeztessünk.

 

Él és talán eljöve, Magyarországnak nagysága, hatalmassága,

Lesz víg jövő, virágok, csillogásokban ragyognak alapzataink.

E név, Magyar, egyedül neveztethető mindenütt embertársaim,

Tán csak múlhat bánatunk, megbecsülnének nemzetek sokaságai.

Ezt már várnánk s hallhatjuk, Magyarságunknak méltóság, tiszteletükkel.

 

Ez az érték nemzetek, Magyarországnak aranyló dicsőségében,

Lesz új jövő mindenkor, reménykedhetjük közelgő eljövetelét.

Jön majd szózat, himnuszunk, emlékeztetünk, emberek feltámadhattunk,

Öt és minden világrész, tiszteletükkel övezik Magyarságunkat.

Nap s szín ragyog, nemzetünk dicsőítésén, Magyarok dícséretével.

 

Magyarország, Szeged városában

2014. február 21.

Révész István

 

 

 

 

 

 

---

---

---

 

A legutóbbi, legfrissebb művem címe:

 

A LEGSZEBB HALÁLNÁL IS SZEBB

A RÚT ÉLET...

 

 

Az Izraeliták tiszteletére írtam, egyben a Szegedi Zsinagóga felújításának és átadásának emlékére

!Azonban minden ma élő embernek, vallás, és felekezettől függetlenül szól!

(Bárki kéri, szívesen átküldöm interneten néki, vagy nyomtatott formában személyesen átadom)

 

(Megjegyzem, és kiemelem , nem vagyok sem Izraelita , vagy más semelyik felekezetnek a tagja.

Ennek ellenére, mindenkinek, és minden embernek megszívlelenő a tartalma!)

 

 

~ KÉREM MINDENKÉPP FÉLRETENNI AZ ELŐÍTÉLETEKET... ~

 

 

---

---

---

---

 

 

„Az első osztályú intelligencia próbája az,

hogy képes-e egyszerre két ellentétes ideát elgondolni,

                     és közben megőrizni működőképességét.”

                                 ~ F. Scott Fitzgerald ~

 

 

A LEGSZEBB HALÁLNÁL IS SZEBB,

A RÚT ÉLET…

 

 

/ ÜZENET AZ EGÉSZ VILÁGNAK /

 

 

 

(Monumentális prózaóda versszerkezettel,

Magyar, Héber, Arám, Sumér, továbbá

Angol, Német, Francia és Orosz nyelven is.)

 

 

Y

 

~ Szent könyveket, és a szent bibliát olvastam a Targumban arámi nyelven, hol a tízparancsolatra akadtam, és mélyen, de nagyon mélyen elgondolkodtam, így aztán szela, szünet is lett azon nyomban.

~ Vajon hol keressem a mindenhatót, abba, uram, a mindenség urát az Istent; azt, aki teremtette az eget, a földet, és a benne levőket, hiszen a lét és az élet, sőt még a halál is nála eredeztethet, így számára ki is az ember.

~ Ha megtalálnám őt, kérdeznék tőle sokat, súlyosakat, miért is teremtette meg az embert, vajon miért is van a szenvedés és a fájdalom, köztük azt is, hogy a halál-e a szebb, vagy épp a rút élet.

~ Megkérdezném azt is, hogy a földön a lét, az élet, hol is kezdődhetett, hisz a világunk ítélete nyilván elközelíttetett, és emiatt talán, még a népek, nemzetek sokasága, sőt, még az emberiség is megsemmisülhet.

~ A szent bibliákban, sőt a próféták, az apostolok által is, oly sokszor említett zsidó szó, mit is jelent, hiszen sok ember nem ismeri helyesen; emiatt, mintha még a pusztító is mindenkit félrevezetne, a seol alvilágába vetve.

~ Ismertesd meg velem ezeket Uram, hiszen üdvösségem és hitem, talán örök életem csak nálad lelhetem, vajon mely nép vagy nemzet az, amely téged a világ előtt képviselhetne, és a vég felé, talán téged megdicsőíthetne.

~ Hangot és szót is hallottam ekkor, mert megszólalt a teremtő, mint berésit bárá elohim, „kezdetkor teremtette Isten…”, és ekkor szinte összeestem, mert ősi héber, arámi nyelven vezetett engem, az olvasásom közben intett.

 

YY

 

~ Majd nér támíd, az örök világosság, az isteni dicsőség fénye hívott engem, és niggun melódiái is megszólaltak, mindig is azt hittem, talán az angyalok kórusának szépsége volt ehhez hasonlítható.

~ A világ teremtésének kezdete jelent meg, mert a tér és időt már nem is érezve, felfoghatatlan gyorsan peregtek le előttem az események, majd roppant erők keletkeztek, és a csillagvilág végtelensége, irányította az elmémet.

~ Hihetetlen, de simogató lágy szellő szárnyán halk hang szólított meg; kérdéseidre felelek, ismerj meg előbb engem, a történelmed, az emberiségnek és a létezésnek kezdetét, a jelent és az eljövendőnek is a végezetét.

~ Nézd a csillagokat, mint egy szempillantás alatt lett a teremtés a végtelenben és a semmiben, hét nap alatt lett minden körülötted, még ha egy nap vagy perc, sőt ezredmásodperc, úgy tűnhet milliárd évek az ismeretlenben.

~ A világmindenségnek alapja és princípiuma a szeretet, ahol az elemek és részecskék fundamentumai is, az élő teremtő Istenre mutatnak és tapasztalhatod, mindezekkel szemben terjeszkedik a bűn és a pusztítás, az abbadón.

~ Amikor az egyben lévő földrészek és Pangea szétnyíltak sőt eltávolodtak egymástól, sőt a bűn a népek és még a nemzetek is, már jóval előtte, az Isten teremtésének kezdete, megváltási tervet, és új teremtést is előkészített.

~ A napfényes földrész Édenjében, még a Fáraók és Sumérok előtt, sőt, jóval előtte kezdődött az ember léte, így a legkülönfélébb nemzetek eredetében, de mindenekelőtt az első emberpár életével, ami nehezen érthető meg.

 

YYY

 

~ Példát mutatott ezzel a teremtő, hisz hét nap a teremtés, melyből a hét hetedik napján a nyugalom napján, még ő is megpihent, és minden, még az angyalok és a bűn is, sőt a részecskék és a csillagrendszerek is ezt elismerik.

~ A terv szerint a bűn, a törvénytelenség ekkor megjelent, közben az Isten teremtésének kezdete, embert is teremtett, aki hozzá hasonlatos és szent lehetett, amit aztán a bűn szerzője és az angyalai, megszentségtelenített.

~ Az első emberpár, kik Isten hasonlatosságára lettek, majd a bűn csalásába, csapdájába, és fertőjébe estek, a szeretet fényei is lehettek, a gyermekeik már bűnben születtek, így a földet besokasítva, mi, tőlük eredeztettünk.

~ Az el nem bukott világok is láthatták ezt a csillagrendszerekben, bennük aztán kételyek keletkezhettek, vajon az Isten ilyet megengedhet-e, hisz a pusztító és a bűn természete, jelleme akkor még nem volt ismert.

~ A bűn aztán így keletkezett, hiszen az isteni terv, az elbukott ember megváltásául készíttetett, hogy a lelki, és a testi halálból felemelje, üdvözíthesse, így aztán a csillagrendszerekben is, a világ látványossága lett az ember.

~ Abba, az ámen mondja, sokféle nemzetből minden embert szeretettel hívtam keresve, kövessen engem, tiszteljen meg engem ezzel, s ha ezt teszi, választottam lesz nekem, s boldogságot, örök életet lelhet bennem.

~ Így akik nem követtek engem, a földön hol sok hely van elmentek, elvándoroltak, messzi-messzi vidékekre, sőt a világrészek végére is, így a bűnt és a törvénytelenségeket követve, még a teremtőjüket sem tisztelve élnek.

 

YYYY

 

~ Az embereknek saját isteneik bálványaik lettek, a hitetlenségüket ötvözve, önmagukat az úr, az El Olam, és az Elohim helyére emelték, képmutatóan, még a pusztító a vádló, azaz az ördög, még az angyalaival is megjelent...

~ A földön sokféle ember született, így a bűnre törekvők az ördögöt istenítették, mert az Isten és a szentek ellen összefogva az Isten képmását megszentségtelenítették, mint raka azaz a bolond, a fájdalmat és a halált növelték.

~ Szétszakadtak a világrészek, szétszakadtak az emberi sorsok és kapcsolatok, de a teremtő az őt szeretőknek új lehetőséget, az új szövetséget adta, noha emellé, az ember még a teljes szabad akaratot, sőt, mindent megkapott.

~ A hatalmas próbák, csapások, üldöztetések és a hányattatások, a haggada oktatásában Isten megengedte még a testi halált is a szenvedés ördögi pusztításaival, egyben megadta a feltámadás reményét is a hűséges követőinek.

~ Ahogy növekedett a bűn, úgy rövidült meg az ember sorsa, magassága és élettartama is, a krónikák tanúsítják, így aztán az ősöknek szavai, sőt a próféták jövendölései is, az ördög pusztítása ellenére, azért csak beteljesültek.

~ Szentek, próféták és apostolok is követtek, dicsőítették urukat, hisz Ábrahám és magzatjainak sokasága, mint a csillagok, megszámlálhatatlanokká lettek, sőt világítanak cselekedeteik és az életük is, ma is példát mutatnak.

~ Ezek az emberek, sarjai a földnek, királyi papság, szent nemzetség, Isten emberévé, zsidóvá, azaz emberré lettek, és az úr szövetségre lépett velük, mert az elnevezésük Jákób után Izrael lett, mint választott nemzetség.

 

YYYYY

 

~ Így a zsidó szó embert jelent, mert jóllehet egy az eredet, igen sokféle keveredés lett, és még a leszármazottak között is vita, erős gyűlölség, áldáz ellenségeskedés keletkezett, ami az ördög pusztítása, befolyása is lehetett.

~ Ekkor az én gondolataimban is kavarodás keletkezett, mert a kérdések tömege merült fel, néhányat máris felvetettem, vajon mi a hit, a szeretet, és az Isteni terv; vajon a kegyelem, a megváltás, hogyan is teljesedhetett.

~ A hit, a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokban való meggyőződés, így aztán az Isteni szeretet, csak hit által érthető meg és csak a hittel érhető el, és ím megszólalt a sófár kürtje, hogy Izrael, Istent dicsőítsed.

~ Semá Jiszráel, „Halljad Izrael”, szólt a mindenható, hiszen a törvény misnája tanít a Talmud értelmezésére, a micvajszok törvényeinek betartására szólít fel minden embert, még a kívülállókat is. Ember, Jahve szólalt meg!

~ Izrael, a meghívott, választott és megváltott nép, kik Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének megszámlálhatatlan csillagjai, Istent képviseljétek, üzeneteit hirdessétek, mint ebed jahve, azaz jahve szolgája, a világunk népeinek.

~ Az ima idején a battim tokjának erejével, tefillin szalagjával átkötve a szívünk és gondolataink, Zóhár szavai szólnak a „Ragyogás” könyvéből, mint a Kabbala leghíresebb műve, üzenetei, dicsőitsd meg az Istent, ember.

~ Dolgaid között az emlékezésről, és a hálaadásról el ne feledkezz, sőt a hit isteni történelmét minden emberrel ismertesd, mert a jelen alapja a múlt, és csak ezekre az alapokra építhető a jövő, sőt mindenki sorsa és élete is.

 

YYYYY

Y

 

~ Ím Isten példaadását követheti az egész világ, mert a teremtés, a sábbát, azaz a pihenő és szent szombatnapja, hol saddájt a mindenhatót is dicsőíthetjük, ugyanis mindent, a létet és az életet is néki köszönhetjük.

~ Ábrahám és Dávid csillagjai emlékezzetek, vándorlások és próbák kísérték az életeteket, és az ősöket mindenkor Isten vezette, akik Egyiptomból a Kánaán a bőség földjére is megérkeztek.

~ Emlékezzetek meg a szabadulásról, a fáraó csapásairól, a Pászkáról, az elsőszülöttek haláláról, és a húsvétról is, a Qáddís megszentelő arámi nyelvű imádságaival, sőt énekeivel is, a szabaoth a seregeknek uráról.

~ Emlékezzetek meg azokról az isteni csodákról is, amikor Mózes húsvétkor útra kelt népével a Vörös tengeren, majd tízparancsolat azaz a dekalógus kőtábláját is adta az Úr, ami még ma is érvényben van.

~ Ezzel még a Kóser tisztasága és az egészséges élet reménye, a házban Almemor pódiumán a pap, majd a dúkán emelvényén bróhó áldása szállhat reánk, és mindazokra akik bíznak az úrban, azaz a mindenhatóban.

~ Emlékezzünk meg Osámnu bűnbánati imájában minden bűnökről, hogy megbocsájtást nyerhessünk, mert Mórajr keserű füvei emlékeztetnek a rabszolgaság keserveire, és szenvedésekkel, de megszabadultunk.

~ Szukkajsz sátoros ünnepében, a szabadulás élménye él, és szukkót sátorával a vándorlás idejére, Mácót, majd afikájmon kovásztalan kenyérdarabja emlékeztet a húsvéti széder est, és a sorax illatra.

 

YYYYY

YY

 

~ Isteni gondviselés történik Adlájáda karneváli forgatagában, hol Eszter királynő Pürim ünnepét ünnepeljük, azaz a sorsvetés ünnepét, hisz az Úr nem hagyja cserben s veszni népét a követőjét, ofel magaslatán néz le ránk.

~ Noha Pécah, mint húsvét ünnepe, szedarím rituális rendjében, mórár keserű gyökerében és mácá kovásztalan kenyerében hálákat adunk, új szövetségben mindig ugyanezt ismételjük, és mindörökké emlékezünk.

~ Mivel Haggada szertartáskönyvében üzen az emlékezet, és a széder húsvéti szertartására hív az úr, gój és nem gójok, azaz izraeliták és nem izraelitákat is, ezzel minden embert megszólít, üdvözöl a szeráfok szavával.

~ A Milo mint körülmetélés rítusa, az elkövetett bűneinknek lelkünkről és bűnnel terhelt szívünkről történő lemetszéséről is szólhat ma már, hiszen a bűnbánat szüksége is tény, mert az úr bírói széke elé állunk mind.

~ Emlékezünk-e arra, amely niccán tizennegyedik napjára esik, és Svüesz, pünkösd ünnepe után, mint húsvét után ötven napra, sőt az Újév ünnepében meg is szólal a Ros ha-sáná jelzése is minden embernek, és üzen.

~ Kellemes öröm, az óneg sábbát, azaz a szombat öröme üdvözöl, mint az ót berít szövetsége, Kiddus az áldás kelyhe, az úr napjára emlékeztet, amely örök pecsét, és jegy az Úrral nékem, nekünk.

~ Majd a hercegnő elkísérése történik a melávé málká gyönyörében, azaz a szent naptól történő eltávolodásban, és ezt kellene hirdetnünk a nyelveknek, a népek, és nemzeteknek, és mindenütt az embereknek.

 

YYYYY

YYY

 

~ Mártírjainkról is megemlékezünk az av ha-ráhámim könnyeiben, és időnként hazkarat nekamottal az elhunytak lelkeit is meghívjuk, sőt még Osámnu gyászában is osztozhatunk, emlékezünk, emlékezzünk.

~ Szólnak, és mindenkor ragyognak az emlékeink, eltemetve vannak bét olám, azaz az örökkévalóság házában, hol golá, a szétszóratás volt a sorsunk, mint sokunknak ezen a földön, bármily kegyetlen is az élet.

~ Szefárd, Askenáz, Winton, sőt még Schindler gyermekei is emlékeznek ma már, a gyász, a félelmetes holokauszt a soá, ahol elégtek és megsemmisültek az emberek, a lelkek és még az életek is, a seol, a sír kiált.

~ Máccévá emlékoszlopainak sokasága hirdeti a sorsokat, hol levájá, a temetésük is örök emlékünkké vált, mert az egész világ választott nemzet, hisz Izrael gettókba üldözése szégyen, a masszéba kőoszlopai is hirdetik ezt.

~ Sokszor megszólal bennünk a gemilút hasszádim, azaz a szeretet, mint a legfőbb kötelességre felhívás, a lelkiismeret a megbocsájtás, mely mindég oly nehéz, és ahol a békesség is található, közöttünk élnek ezek mind.

~ Vajon közben elfelejthetjük e jajm kippur bűnbocsánati napjait megünnepelni, és amikor az ősök sófárjának kürtszava száll az égben és a földön szerteszét, lám Izsák feláldozására mutat, ezért, ma is példát mutat nekünk.

~ Figyelmezzetek mindég egy ember, baál kore szavára, derákót üzeneteire, a Tóra, mint a tanítás és törvényre, mint a Talmud és az ebben való elmélyülésre, azaz az örök elrendelésre, hisz létünk, és üdvösségünk ez nékünk.

 

YYYYY

YYYY

 

~ Ünnepi mozdulatok képei ragyognak előttünk, mint a hágábá gelíá, a felmutatás látványa és élményében részesedünk, hol templomainkban és szenthelyeinken is megtapasztalhatjuk a mindenható és teremtő jelenlétét.

~ Az ifjúság is tovaszáll, hol bár-micvó, vagy épp bat-micvó ünnepében ragyognak az emlékeink, hol a gyermekkor gyönyöre szabadsága, zsibongó kacagás éltette a fiúkat, a leányokat, hol a cédrusok is ragyogtak.

~ Ahol már érett férfivá és nővé válva, sorsaik fénylenek a mindenható, sőt a világ előtt, majd hüpó baldachinja alatt, a kőszúbó szerződésével szentesített házassággal, az életüket is végigkísérik a mezuza hatásai...

~ Tálisz imakendője a férfiakon, mindennapjaink szépsége a bóruh hábó áhitatával, Barches, a kalács az ünnep idején, a Midrás törvényeinek buzdító és építő szavai, óh emlékek, de szépek.

~ A Hanukka fényeinek ünnepe, menóra hétágú gyertyatarója, a hágáfót körmenete kísér, közben eszünkbe jut a hit belső építményének elemei között, a tizenhárom elv, óh, emlékek, ragyogjatok a szívekben, a szívünkben…

~ Miként az angyalok is elfedik magukat Isten dicsősége előtt meghajolva, így az illő tisztelet elvárható az embertől is a teremtője felé mert a szent helyen a kipá, fejfedő és kendő, mint kupola minden esetben kellékünk.

~ A mezúza kláfja is, azaz az ajtófélfa pergamendoboza is ékesti házak valamennyi bejáratát, JHVH mint Jehova, azaz az örökkévaló neveként, mint Saddáj, azaz a mindenhatóra emlékeztetve az ide belépőket.

 

YYYYY

YYYYY

 

~ Dimenziók feletti, és emberi ésszel felfoghatatlan a lénye, annak aki az idők kezdete előtt már volt és létezett, valóságos a láthatatlanban, hisz hatalma van még a holtak felett is, tudjuk és ez maga az Isten, a Teremtő, az Úr.

~ Hozzá képest mi az ember, hogy ellenkezik vele, lázad ellene, üldözi őt és követőit, hogy a szerető gyengéd hívását is semmibe veszi, hiába kéri az embert a teremtményét, hogy kövesse, szeresse a megváltó mindenhatót.

~ Hiszen a mindenség ura, a teremtő, oly dicsőséges és fenséges, hogy a bűnös és gyarló embernek hozzá közelíteni sem lehetséges, és talán, csak a közvetítő, képviselő és szószóló által lehetséges az embernek ez.

~ Új parancsolatot adok, ezt mondja az Úr: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, ezt üzeni mindazoknak akik üldözik és pusztítják embertársaikat, még ha Isten nevében is teszik, vajon Isten képmásai lehetnek e ezek?

~ Így üdvözöl a mindenható a teremtő, a mindenség ura; mert saját maga választ képviselőt megváltót az ember hogy üdvözülhessen, mint egy isteni áldozatban, amely, mint a bárány áldozat az elbukott ember, és a bűneiért.

~ Próféták királyok és szentek szájával üzent Isten, mondván kövess engem ember, majd elküldte a reménységet is nékünk, hiszen mondta, Új szövetséget kötök veled, de a régi Ó szövetséget is megtartsd, azt megszenteljed!

~ Mert dolgok summája ez; „az embernek legfőbb dolga, és küldetése-feladata, hogy a mindenhatót, a teremtőt, a mindenség urát félje, néki adjon dicsőséget, és néki éljen”, még a rabbi, és az írás is ezt mondja, üzeni nekünk.

 

YYYYY

YYYYY

Y

 

~ Amikor a világ, a csillagok, az anyag és az elemek, sőt az elemek részecskéi is lettek, az Isten teremtésének kezdete, tökéletes és szeretetben teljes lehetett, harmónia és a békesség, boldogság öröme éltetett mindent.

~ Ekkor embert teremtett az Isten, és közben szakadás, viaskodás lett az égben a mennyben, az angyalok sőt a főangyalok kűzdelmének eredményeképpen, a teremtőt támadva kérdőjeleztek meg mindent, Istent, és embert.

~ Az ősi csillagvilág teremtényei is látták a főangyalt Lucifert, az Isten utáni legnagyobb teremtményt, ahogy az az angyalaival Isten ellen fellép és törvénytelent cselekszik, így aztán a kételyek sokasága éledt fel a létezésben.

~ Ekkor jelent meg a bűn, tehát a törvénytelenség, hol az igaz ellentéte a hamis, a jó ellentéte a rossz, a boldogság, a béke és az áldás ellentéte a pusztulás a pusztítás és a romlás, melyek gyümölcseiről ismerhetők fel.

~ A teremtés, az anyag, a lét, és a tudat, magában hordozza az ellentéteket kezdetektől fogva, még magában az Istenben is létezik mint az emberben, a kérdés csupán csak az, hogy ezeknek ki milyen mértékben enged teret.

~ A bűn szerzője az angyalaival, a földre vettetett hogy ne zavarja a mennyei rendet, és a pusztítást az Isten képmásával kezdte, mert az első emberpárt a megtévesztésével és a félrevezetésével, a bűnbe, a halálba vezette.

~ Valamennyien mi emberek Ádám és Éva sarjai utódai vagyunk, így eleve bűnben és a bűn hajlamát örököltük, azonban maga az Isten ígérte, bűntelen új élet reménységét adja az új teremtésben, az újjászületésben nekünk.

 

YYYYY

YYYYY

YY

 

~ Abba! Szóltam az Úrnak lelkemben és gondolataimban, mert barkópa és játék az élet és a sors, amint az bánik velünk, és én chucpa módon, merészen képviselem az ügyemet, a Tohuva bohu, azaz még a mai káoszokban is.

~ Úgy tűnik, a mai világban eljött ránk a córesz, azaz a baj és a veszedelem, a szegénység és még az abbadón pusztulása-romlása is, ami eltávolít tőled embereket tömegeket, miként a patar a balhé, a veszekedés és a zűr.

~ Ofel magaslatából nézel le ránk a seol alvilágának rút pónem arcára, hol sátán az ördög pusztítása eredményét látod az el nem bukott világokkal és a szeráfok kerubokkal, sőt a hatszárnyú sokszemű angyali csodalényekkel.

~ Mikor fog a földünk Hozsannát kiáltani, a sófárok kürtszavával zengeni, vajon szerencsét mázál e a herótes a megbánás, ha majd Harmagedón helyén a föld királyai s népek, az ítélet napján Isten elleni harcra gyülekeznek?

~ És ha a tuhu vábohu zűrzavara-káosza eljön stika titkával, mindannyiunkra és a világra, haver és barátra, vagy épp a raka bolondjára, és minden seresz féreg csúszómászóra, eljön a szof hádereszh azaz az út vége is, mi lesz?

~ Szela!... Szünet, és gondolkodjunk csak el!... Ezt kiáltjuk a bajban mindannyian, hogy Éli, Éli, lamma szabaktani?... Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Vagy azt kiáltjuk, Marana tha!... Azaz jöjj el urunk!?...

~ Amikor a cháj beszeret, azaz irreálisan élünk meg egy élethelyzetet, mint mesügá és kelekótya, vagy mint fél bolond, azaz a mora, és a félelem alatt, úgy tűnik, goal nefes pusztítása jelenik meg, undor, ami eléri a lelket.

 

YYYYY

YYYYY

YYY

 

~ Ezért az értelem, effata, kérlek, azaz nyílj meg, zsoltárral énekelek, és a szívemben a mezúza tekercsei vannak azért, hogy a lelkem legbelső hédereiben, szobáiban dicsőíthessem és magasztalhassam az urat a mindenhatót.

~ Az égi szinedrium főtanácsa elé kerül tehát minden ember, és minden cselekedet, gondolat, még a legelrejtettebbek is, ezért a menorah hét ágaként, a teremtés hét napjai is emlékeztetnek mindég minden embert.

~ Hiszen maga a világ teremtője adott és mutatott példát mindannyiónknak, épp a hét napos teremtésében, hol a hetedik napon, azaz a pihenő napon, épp ő maga megnyugodott, miként a követői, a próféták és az apostolok is.

~ A hetedik nap azonban nem a feltámadás napja, mondá nekem az értelem és az úr, a teremtő örök mindenható nekünk mindnyájunknak, aki kérdéseimre a feleleteit megadta, és a lélek is értelemre intett, üzeni mindenkinek.

~ Így a misna magyarázata, a gemara, mószeres átadása közben, igencsak figyeljen az ember mindenkor, az írástudó mesterre a Rabbira, mert az igazság és üzenet, az örök életünk és üdvösségünket, a javunkat szolgálja.

~ A csillagokon túl, az el nem bukott világok lakói is látják az embereket és a bűnt, sőt, a pusztítót is, így aztán ezrek és tízezrek ítélkeznek felettünk a csillagrendszerekben, tán még a gondolataink, szavaink is megítéltetnek.

~ Amikor azt a szót halljuk, hogy zsidó, a zsidó szó embert jelent, bárhogyan is kerülgetjük, mert akik ezt szidják átkozzák, magát az embert szidják átkozzák és ócsárolják, hiszen ő maguk is emberek, és nem vétlenek.

 

YYYYY

YYYYY

YYYY

 

~ Ássze gezint, mint egészség és gyógyító a Kohelet és a Tóra nekünk, mint a prédikátor és a törvény könyve, ezért aztán titchádes, azaz újulj meg, használd egészséggel, miként amit tarah, azaz fáradtsággal szereztél meg.

~ Vajon a firgun és önzetlen dícséret száll e ajkunkról, esetleg azesz pónem szemtelenül arcátlant cselekszünk e, mondván hogy jállá, azaz menjünk siessünk tovább, mert leechol szrátim képzelgés feltételezés hallucinálás ez?

~ Vagy épp a Leviatán, a sárkányféle mitológikus lény jahve ősi ellenségeként, a romlás megtestesítőjeként, és behemót módjára mint davka, azaz a csak azért is dacolni, tagadni a hitet, nem kasér nem tiszta nem eredeti tett.

~ Ezért inkább a haggada, az ószövetség tanítását mint Mannát, az égből kapott eledelként fogadjuk és tanítsuk, sőt terjeszjük a világnak, és örvendezzünk Jóm Kippur, az irgalom és a megbocsájtás ünnepén, teljes szívvel.

~ Gyásszertartás esetén halotti ima a kaddis, az emlékezés alkalmával, a még élőkkel örvendezzünk, mondván, náim meod azaz örülök, hogy találkoztunk, és smúzolásban társalogva, beszélgetve szeressük egymást mind.

~ Ne éljünk bóvli rossz minőségű selejtes hitéletet, hiszen minden ember előtt ott áll a lehetőség, tehát láászot szháim, mint tudni élni, azaz csinálni az életet, mert a sisere lustasága, nem hoz el áldást és a gad jószerencséjét.

~ Az óm ámen, azaz úgy van, úgy legyen, mert ájin, ami kimondatott beteljesedik, és az égi gabbata, mint az égi bírói szék ítélkezik felettünk, emiatt davenolni azaz imádkozni kellene sokszor a szabaoth, a seregeknek urához.

 

YYYYY

YYYYY

YYYYY

 

~ Tudhatjuk immár mindannyian, eljön az Úr a teremtő biztosan, ahogyan már a mi életünkben és a sorsunkban is, így aztán a történetünkben és történelmünkben ennek időpontja, bizosan kiszámíthatatlan, sőt, váratlan lesz.

~ Ám ma halkan kopogtat máris a szívünk és az emberségünk ajtaján, hangját az életnek nagy zaja, sőt még az ördög is elnyomja, hiába a próbák a figyelmeztető csapások híradások visszhangja, az ember nem akarja hallani.

~ A vég felé haladva, a szívek megkeményednek és Isten nélkül maradnak, a pusztítást már az ördög kísértése gerjeszti a szívekben, melyben az embert és a pusztulását is, a fájdalom és a szenvedése tetézi.

~ A bűnös ember manapság fel sem ismerheti, hogy a dolog mögött mindenütt a bűn szerzője, a Sátán és a bűn tevékenykedik, mert az ember őt ugyan legyőzheti, de csak ha Istent és a szeretetét, sőt a törvényeit követi.

~ Noha valóban, isteni kegyelemből üdvözülünk, már a földön békét nyerhetünk, és a megváltásban már itt lehet részünk, a szegénység vagy gazdagság kinek mit ád az élet és a sors szeszélye, ezért aztán Istennek éljünk.

~ Minden múlandó és hiábavaló az életben, mert értelmét veszíti még maga a rút élet is, hiszen az is hiábavaló mint a halál és a megsemmisülés, ami majd az elmúlás martalékává lesz, hacsak nem az Istennek élünk.

~ Vajon az ember bűnbocsánatot nyerhet-e ennyi vétek és bűn mellett, és milyen elképesztően hatalmas az az Isteni kegyelem, a szeretet, sőt a megváltás is, hogyha az ember, az Istennek engedelmes.

 

YYYYY

YYYYY

YYYYY

Y

 

~ Szükségtelen öldökölni és pusztítani Isten nevében, ennek ellenére mégis, az ember maga akarja a mérlegelést és az ítéletet kezébe venni, a sorsok és az életek felől dönteni, tönkretenni, és csapásokat is elszenvedni.

~ Gondolkodj ember, szól az üzenet; tiszteletet adva az Uradnak Istenednek, az Ítéletet hagyja meg mindenki neki, mert mind szeretett teremtményei vagyunk, a kísértésnek ezért ne engedjünk, és helyette ne ítélkezzünk.

~ Ma már igen sokféleképpen tisztelik az urat, a Teremtőt az Istent a földön, mert a sokféle elnevezés és nézetekben, elveszik még a hit és a szeretet is; mégis mindannyian tudjuk, egy az Isten a teremtő, a mindenható.

~ Ma már tömegek, népek nemzetek, úgy tűnik a feltámadás napját ünnepelik az egész világon, elmosódnak, sőt semmivé foszlanak a szent ünnepek, a határok, semmivé lesznek a törvények és az elvárások, ráébredés kellene.

~ Noha világít a törvény és a tízparancsolat, a napnál is fényesebben izzik a jegy, a pecsét, a szent nap, amely a bélyege a választott ember s nemzetnek, miként az örökké érvényben  marad, szól az üzenet hogy megtartsd.

~ Az isteni kegyelem így aztán egy új szövetségben teljesedett, hol a hit, teremtője iránt sok emberből elveszett, a kárhozatra és ítéletre, miként a bűn a pusztító és sátán is, sőt az életünk is, mérlegelésre és tűzre elkészíttetett.

~ Tudjuk, hogy a kezdetek kezdetén, lázadás és szakadás következett be a mennyekben, hol az Isten angyalai viaskodtak a bűnnel, sőt annak szerzőjével is, szólt az isteni üzenet, és a vég felé majd ez is ítélet elé tétettetik.

 

YYYYY

YYYYY

YYYYY

YY

 

~ Ezután újabb sájle, azaz kérdés is felmerült bennem, vajon a gajdesz, azaz az enyészet, a pusztulás és a pokol, sőt a halál, az ítélete az embernek, az emberiségnek, a földnek és ennek a romlott világnak hogyan is jön el?...

~ Vajon az élet, a természet, vagy maga a sors, milyen gazeresz felhajtást, cirkuszt, zűrzavart hoz majd a hit kavarodásában, a herót undorában, a dálesz szegénységében és nyomorában a világra, saccoljuk meg e titkot.

~ A világ a krach, a csőd felé szalad, és májem, azaz nehéz helyzet előtt áll, mert minden romlás, pusztítás és pusztulás megítélteltik, és az ördögre, azaz mint azázel bakjára helyeztetik, mondá az értelem és a mindenható.

~ Így aztán az egek erősségei is megrendülnek, hisz még maga az időjárás és a természet rendje is felfordul, s mint valami jelek, a pusztulást jelzik ma már, mert az ember és az ördög, nemcsak önmagát, mindent pusztítaná.

~ Ez nem brahi, tréfa vagy vicc, mert az ember, nemcsak a mindenhatót hergeli bosszantja és kampec knassz csapást, azaz a végítélet slamasztikáját, baját viharát, szorongatott helyzetét idézi elő magára, hanem mást is.

~ Jaj, mert ha az anyag és az elemek megégve felbomlanak, a majré aggodalma és félelme, a halott mausztót, a süve gyászát, a teremtés stikáját, azaz titkát hozza el, mert a teremtés pusztító rezgését is megjeleníti akkor már.

~ Így aztán rájöttem, hiába minden pilpul okoskodás, az ítélet, és a vég, az kiszámíthatatlanul és váratlanul jön el, akár az egyéni életünkben, akár az emberek sokaságának életében, akár a világ sorsában, írtózattal tölthet el.

 

YYYYY

YYYYY

YYYYY

YYY

 

~ Tény ma már az is, hogy Áron főpap leszármazottjai lehettek a kohének, mert szent különleges szertartások, igazságos cselekedetek övezik őket, így a történelem és a mindenható, általuk, és általunk is, mindenkinek üzen.

~ Vajon ismerjük-e a rituális böjt, mint tisó beáv mit is jelenthet, hiszen ez is a Jeruzsálemi templom lerombolására emlékeztet, sőt erre a mai csapások, próbatételeink is figyelmeztetnek, miként a vég jelei intenek.

~ A hit, hallásból van, azaz nemcsak a fül hallásából, hanem Isten szavának és üzeneteinek szívünk meghallásából is, mert ha kitárjuk szívünket és lelkünket a szent lélek és sugallatok útján az Úrnak, üdvözülünk.

~ Így Hit által igazulhat meg az ember Istenben, mert csak a hit oszlopai tarthatják meg az embert a próbák, és csapások idejében, úgy, miként Ábrahám, Izsák és Jákób is tette azt az életében, példát is adva, mutatva nékünk.

~ A mindenható jövendölhetett-e Nabukodonozor és Dániel történetében, és az Izraelita Jákob lajtorjájánál, mert amikor a hét gyertyatartó között járt az Isten, nekünk is miként Laudíciának, ma is szól üzen a mindenható.

~ Ma már a pénz isten, elnyomja az igaz teremtő és mindenható Istent is a földön, hol az egész teremtés, népek nemzetek látják hogy mi a bűn, sőt a gyümölcseit a nyomort, az éhezést és a pusztítást is szenvedhetjük ma már.

~ Az angyalok is látják, sőt az egész világ szemléli az eredményét annak, hogy az emberi szabadakarat hová is vezetett, mely az isten képmását hogyan képes eltorzítani bemocskolni a bűn, és maga az ördög, azaz a pusztító.

 

YYYYY

YYYYY

YYYYY

YYYY

 

~ Az emberek ma már szinte minden jelentős eseménynek, fogalomnak, tárgynak és lénynek ünnepnapot, sőt emlékezésnapot rendelnek, szigorúan megtartva ezeket, az Isten által rendelteket azonban mégis csak elfeledve.

~ Noha eltorzítják az ősi törvényeket, a föltámadás napját és egyéb napokat is ünneplik ma már a tömegek a világban, ám a lelki Izrael is szól-üzen minden nemzetnek hogy térjetek meg, az Isten rendeléseit megszentelve.

~ A megbocsátó Isten a tudatlanságból fakadó vétkeket és tévedéseket elnézi, épp ezért is szükséges a kegyelem, amelynek alapja csakis a bűnbánat lehet, mert az új élet és az üdvösségek, csak így nyerhetők el.

~ Ki az, aki képes a saját fiát is feláldozni az embertársa üdvössége érdekében, mert a gyarló ember helyett azt hiszem, csak maga az élő Isten képes erre, aki ítéletre, a seolból a sírból a kegyelem lelkével előhozhat mindent.

~ Vannak, akik képesek feláldozni életüket egy célért, egy nemes ügyért, vagy épp felebarátjukért, és tán még a hit bizonyságáért is, sőt, azt hiszem, még magáért az Istenért is, tudjuk ez igen szép cselekedet az üdvösségért.

~ Örök érvényű s maradandót hagyva örökségül az utókornak, és példamutatást is a halálukban, hisz tudván, minden és mindenki átalakul, feltámad az ítéletre, még ha elégett is a teste, vagy épp a lelke a soá pusztításában.

~ Vajon a nyomorult élet szebb-e, hol a változás, a megszabadulás reménysége vagy már más nem is kecsegtet, és a szenvedés viselése a szebb-e, vagy épp a halál, és a végleges a megsemmisülés e a szebb, az gyönyörűbb-e?

 

YYYYY

YYYYY

YYYYY

YYYYY

 

~ Hisz amíg élünk, van reményünk, hiszen akármilyen rút is az életünk, a kezünkben van minden lehetőségünk, sőt a sors átka, áldása is változhat, és még mi magunk is változtathatunk miként az élet is, így hát dönthetünk.

~ Ma már az összes ember a mindenható gyermeke lehet, ha hisz és benne él, mert üdvösséget örök életet, csak vele, benne nyerhet, és csak annyit kell tennie, szeresse, kövesse őt, aztán ezt mindenkinek hirdesse, így is éljen.

~ Nincs különbség tehát ember és ember között, mert ha az szeret és Istent félő, nincs sem kaszt, vallás vagy nemzet, szegény vagy gazdag, és bármi különbség, mert a bekövetkező halál, az mindenkinél egy és ugyanaz.

~ Ezt üzeni az úr a teremtő, a mindenható, aki az emberiségnek az idők végezete felé menetelve üzeni “salom al Jiszraél„ Békét Izraelnek, hisz a lelki Izrael is hirdeti ma a világnak és az embereknek, Isten ítélete elközelített.

~ A mindenható és a teremtő Isten követője, hirdetője ma már minden ember és nemzet, aki őt követi neki él, és akiket maga a teremtő Isten nevezett el Izraelnek, akik a pusztítónak az ördög szemében, mind-mind ellenségek.

~ Sálóm álékem, azaz „Béke veled!” ember, hirdesd a nyelveknek népeknek és a nemzeteknek, üdvözölve őket, hogy térjenek meg, és higgyenek a teremtőben, tán ezzel is remélve az üdvösségeket, és beteljesítve a szeretetet.

~ Hiszen mindannyian tudhatjuk, sőt állíthatjuk azt is, hogy az egész világ szabad akaratból üdvözülhet, de csak ha hisz a mindenható, a világot fenntartó úrban a teremtő Istenben, mert így aztán még az is erős tényállás lehet, hogy                                                 

a legszebb halálnál is szebb, a rút élet.

 

 

 

Európa, Magyarország, Szeged városában,

Révész István 2015 – 2017

 

(Minden embernek ...)

---

---

---

---

---