A teremtés „rezgései”, fényei,

ÉS

SZÍNEI...

A teremtés „rezgései”, fényei,

és SZÍNEI...

A tanulmány, és az orgona beállítás/behangolásnak az egyik fő alapját és feladatát képezi, az egyébként kevésbé ismert és használatos, úgynevezett Őshangok és az univerzum hangjaira történő alaphangolás vagy rezgésnek a beállítása, azaz e frekvenciáknak a megtalálása, amely az eredetekben, az Isten teremtésére vezethető vissza.

Ugyanakkor nem került szó arról, hogy noha az alaphangolások és frekvenciák adottak az univerzumban, és körülöttünk az egész teremtésben, tehát van kiindulási támpont, ám a földünkön a hely, azaz a templom helyszínének a hangolását és annak teremakusztikáját stb. mihez viszonyítsuk, mihez igazítsuk, azaz mihez, és mire is hangoljuk.

Illetve, annak a megszólalási helyszíne, annak alaktani formája, továbbá elhelyezkedési iránya, szöge, stb. mennyire hangolt nemcsak az univerzumra, hanem magára a teremtés rezonanciáira. Netán mennyire illeszkedik a fény frekvenciáira, benne a zenei hangokra, kiváltképp itt elsődleges értelemben a földi viszonyaink között.

Tény, hogy ennek tökéletes harmóniában és egyensúlyban kell állnia a földi, azaz a közvetlen bennünket körülvevő világgal is, (napsugár és mágneses mezőkkel), sőt mi magunkkal a mi személyes alkotóelemünk anyagával és a biológiánkkal, a legkisebb atom és részecske alkatrészeink működését is figyelembe véve.

Itt egy kicsit bonyolultnak tűnik az ügy magyarázata, mégis, egyszerű megérteni. Vajon miért.

Azonban azt is tudni kell, hogy a középpontban mindig az ember állt és áll, tehát minden az emberért épül/t, készül.

Ugyanakkor esetünkben annak is elvitathatatlan a szerepe, jelentősége, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ebben a hatalmas energia és erő, mező rendszerben, és mint rezgéstartományban, miképpen, és hol, azaz hogyan funkcionálnak a számunkra fontos fény és hangrezgések, és azt valahogyan alkalmaznunk is kéne az orgonazene hangzásában. Tehát tisztában legyünk mindennel.

(Az optikai prizma fénytörésének, azaz rezgés bontó természetét veszem alapul, így a magyarázatomban a könnyebb érthetőség kedvéért mindvégig.) Ez érvényesül még a mágneses rezonanciák értelmezésére is. (Tehát nemcsak a fény rezgés és optikai modelljeire értve e hatásokat, hanem valamennyi rezgésre.)

Ennek érdekében épp, mint kiemelt, azaz mint bekeretezett formában, épp e jelen tanulmányom részét, a miatt kell ismertetnem, mert a hang, és egyáltalán, mint a rezgések konkrét alkalmazásának, „felhasználásának” a tudományos, vallástani és mitológiai párhuzamosait, sarkalatos, és igen fontos, hogy ismerjük.

(Vagy ugye, megismerjük, ha még nem ismernénk...) Különben nemcsak értelmét veszíti az ebbe belefektetett munka, hanem ennek hiányában üressé válhat a vallási és liturgiai cselekményünk, és a kitűzött cél nemcsak nem teljesül, hanem kárt is szenvedünk. Sőt romboló hatása is keletkezhet.

Én nem kevesebbet állítok, minthogy a szent kőépítményekkel, - (pl. piramisokkal vagy az Angliai Salisbury – ban található Stonehenge – el) – és kiváltképp esetünkben a templomokkal, nem a földiek kutatták, és kutatják ma is az ég titkait, hanem eredeti céljuk szerint, a felülről kapott „áldást” kellett felhasználhatóvá tenniük a földiek számára. Természetesen, azért valamilyen szintű oda vissza kapcsolat szerepét is mindenképpen ellátnak.

A Stonehenge fénytörő/bontó és optikai modelljével szinte azonos párhuzamokat átfedéseket lehet találni a rezgésekre más kultúrákban is. Hogy mégis a Stonehenge modelljét választottam ismertetési céljaimra, a miatt van, hogy A Stonehenge felépítési és működési elve modellezhető leginkább a spektrofotométer (optikai színképbontó) készülék működési elvében és hatásaiban.

Aminek alapján viszonylag könnyen levezethető és ismertethető nemcsak a rádióhullámok és az ultrahang rezgéstartomány modellrendszerének működése, hanem maga a hallható zenei hangtartomány és az infrahang, sőt a sugallati rezonanciatartomány teljes átfogása, hatásai is könnyen megérthetővé válnak.

A KÖZISMERT FÉNY ÁLDÁSAIT VEGYÜK ELSŐDLEGESEN A VIZSGÁLATUNK ÉS ELEMZÉSÜNK EGYIK FŐ TÁRGYÁVÁ.

Az áldás, sok egyéb mellett pl. maga a napsugárzás is, melynek teljes energia spektruma, együttesen tart fenn minden fizikai, biológiai és kémiai folyamatot a földön. De ez érvényes a lelki és pszichikai folyamatokra is.

Isten dicsősége talán leginkább a nap fényéhez, a vakítóan fehér fény, és benne a szivárvány színeihez is hasonlítható.

E hasonlatnál azonban csak sokkal több, amit mi emberi ésszel még fel sem tudunk nagyon fogni, meg sem tudunk nagyon még érteni, mint halandók az Isten dicsőségéből! Azonban a laikus számára is világos és érthető, hogy a fény és annak a hatásai a létünknek az egyik legfontosabb alappillérét képezi.

A különféle kultúrák ezt ugyanígy felismerve kiemelt helyen taglalják a fényt és hatásait.

Mondhatná bárki, mi köze van hozzá, és hogy jön ide az Isten teremtése és azon belül is maga a rezgés és fény tudománya, pláne a vallás tudománya is, és erre még a hit rezonanciája is? Egyáltalán a hangnak, mi köze van ezekhez…

Pedig, az orgonánk megszólaltatásához és hangzásához nagyon is sok köze van, sőt kulcsfontosságú szerepe van, miként ennek a tanulmányrésznek a pontos elemző részeinek is. Az ókor piramisai, a jelenkor sokféle templomai és szenthelyei stb. e hatások megjelenítésére, kiemelésére és helyes használatára hívják fel a figyelmet.

E különös építményeket, amelyeket e tanulmányomban megjelöltem, és szemléltető, továbbá modellezési példának használok, tehát mint lehetséges optikai és egyben rezgést közvetítő, befolyásoló, vagy épp irányító eszközöket kell vizsgálnunk. A szerepük, hatásuk, tény és való… Mind tudományosan, mind biológiailag, mind más hatásmechanizmusokban.

Tulajdonképpen ezek működésének, működtetésének része, s majd eredménye a hang rezgése is. És ennek nemcsak az ős hang/ok rendszeréhez kellett és kell, vagy kellene ma is helyesen illeszkednie és igazodnia, mint a helyes terem akusztikához és orgonahangzáshoz, hanem az ehhez kapcsolt földi építmények működéséhez, továbbá az ehhez kapcsolt ceremóniákhoz, liturgiákhoz is.

És mindezek illeszkednek is a régi, vagy ősi építmények hatásmechanizmusaiban jól tapasztalhatóan. A mai templomépítészet azonban mulaszt abban, hogy illeszkedniük kellene a fény rezgéséhez, azaz annak színeihez is. A „régiek” ezt az összefüggést mind ismerték, azaz felismerték és alkalmazták is, mára azonban már valahogy ennek a jelentősége, igencsak elsikkadt, figyelmen kívül maradt.

Pedig a világ vége felé vezető időkben, azaz a mai tudományosan, és minden egyébben felgyorsuló időkben, erre mindennél fontosabb lenne és kellene, hogy figyeljünk, felfigyeljünk. –Hát épp ideje, hogy ezt valaki felismertesse. Én megteszem.

A modellezési rendszerben az általam részletezett „prizmamodell” került felhasználásra és bemutatásra e tanulmány keretein belül.

A tanulmányomban próbálom párhuzamba állítani, sőt összehasonlítani az ősi, azaz a régi bevált „modelleket” a mai, azaz a ma is jól működő rendszerekkel. Íme…

Az Egyiptomi piramisok és azok szent és kultikus szerepe ismert és tény. Mint ahogyan tény az is, hogy a hieroglifák megőrizték már a fáraók idejében is, a fény kapcsolódását a természettel, amelyet, mint köztudott maga a teremtő Isten kellett, hogy létrehozzon.

A piramisépítészet is lényegében egy fénytörést, vagy a napfénynek a fénytörő eszközét, színbontását szimbolizálja az optikai prizma alakjában és mintájában.

Mindazon túl hogy temetkezési kultikus helyként is funkcionálhatott. Ezt a tényt a leletfeltárások is alátámasztják!

A piramismodellnél egyszerű a dolog, mert ott az optikai prizma is az alaplapján áll. De mi van akkor, ha a prizma az oldalán fekszik? Ezt a formát mutatják pl. a „dolmen” - ek, a kínai pagodák, és többek között az ókori görög templomok is.

(A dolmenekről tudni kell, hogy élükre állított hatalmas köveket jelent, melyeket felülről kőlap borít. Nagyon régi építmények, szinte a kőkorszakból fennmaradt síremléknek is szokták nevezni, vagy áldozati helyszíneknek és kultikus helyszíneknek is.)

A timpanonjaik formája valódi, stilizált kettős prizma. –„/Timpanonként értelmezzük az antik művészetekben a Görög templom elülső homlokzatán, a vízszintes gerendázat és a nyeregtető alkotta háromszögletű síkot./”- Általában az oszlopsor emeli magasba, de az egész rendszer alja pl. barlangjárat formájában a föld alá is kerülhet. (Egyebek között lásd a kínai házak tetőkialakítását is.)

A kettős prizma által képzett, fordított színsorrendű, kettős színkép egymásra montírozva, az úgynevezett dikromatikus, (kétszínű) fényeffektust hozza létre. (A hangszínnél és hangeffekteknél is, ez így létrehozható pl. a hangfrekvenciás sztereo sávban...)

Ennél a templomfajtánál nem a tájolás a legfontosabb, hanem a méretezés. (Két prizmával, - alaplapjukkal, azaz talpukkal középen összefordítva csúcsaikkal kifele állóan - párhuzamos fénynyalábokkal modellezhető) Tudni kell, hogy a dikromatikus (kétszínű) színkép viszont csak meghatározott távolságban, egyetlen síkban ad tökéletes képet.

Ezen vízszintes sík középvonalában van, az az egyetlen pont, ahol bármilyen napállás mellett, mindig azonos, monokromatikus (egyszínű) fény jelentkezik. Lényegében az igazi szentélyek, templomok ezek, hacsak nem csak turista látványosságnak szánták…

Ezért, pl. a görög Pergamoni szentélyben tapasztalhatóan, ilyen módon megvilágítva, és a fénytörés hatásaiban, azaz itt trónolt Zeusz szobra, és az Athéni Akropoliszon itt állt Pallasz Athéné is.

De nemcsak a görög, vagy az egyiptomi kultikus, és építkezési rendszer, hanem még az ősi kelta és az ősi kínai, sőt az azték és inka, azaz még a maja rendszer is pontosan ugyanezeket a paramétereket mutatják. Az átfedések több vonatkozásában azonosak ezekben a kultúrákban is. Az átfedéseket elsődlegesen a színhasználat és hatásaiban, továbbá a rezgésnek a hatásaiban értem.

A tanulmányomban azonban megmaradok kizárólag a görög és az egyiptomi modelleknél, nem bonyolítva a többivel az értelmezést. A görög és az egyiptomi kultúra inkább ismert általában az emberek előtt, mint a többi, ez is alátámassza e célkitűzést.

Tehát a görögök a hatásokat felismerték, és egyben alkalmazták is, miként a kínaiak, vagy az ókori egyiptomi fáraók kultikus papjai is, ugyanakkor érhetetlen az számunkra, azaz számomra, hogy ezt ma miért nem alkalmazzák így a templomépítészetnél, és az akusztikai behangolásoknál eleve a tervek elkészítésétől kezdve.

Azaz miért felejtődött el, mert jelentősége elvitathatatlan, még ha azt el is nyomjuk. Úgy hogy van még mit tanulnunk a régiektől, az ősi szabályok, és szabványok alkalmazása iránt, a modern templomépítészeknek, mérnököknek is... De, a hangmérnököknek is…

A mai modern templomok nincsenek sem az univerzum, sem a teremtés, sem a föld biológiájára „ráhangolva”, sem építészetileg, sem akusztikailag. Ezért nemcsak kultikus szempontból, hanem akusztikai és optikai szempontból is hiányosak.

A Fekvő prizmának óriási előnye, hogy ebben a felépítésmódban, az elektromágneses és a mechanikai rezgések rezonanciája egybeesik. Tény, hogy ezek a templomok tehát nemcsak szépek, hanem kiváló akusztikájuk is van. Következésképp a bennük megszólaló hangok hangzása még a rosszabb hangszerhangzásnál és éneknél is igen jó és szép a többi temploméhoz viszonyítva.

A ma is álló katedrálisok és bazilikák, de általában a régi templomok, ennek ismeretében épültek és jól funkcionálnak, működnek.

Amíg a piramisok évente egy – két alkalommal, és csak a kiváltságos személyek számára hozhattak szellemi megdicsőülést, addig pl. a görög templomokban, hosszabb időszakokon át nagyobb tömegek is részesülhettek már a szellemi felemelkedés élményében.

Ez azonban kívánatos és egyben előnyös is volt, ugyanakkor sosem volt olyan hatásos, mint a piramisokban, de mégis célszerűbb volt, az általános intelligencia igénye, és annak növekedése miatt. Mert sok ember szeretett volna az áldásokban részesülni, az egy két kiváltságossal szemben (pl., mint a Fáraók).

Fontos azonban azt megjegyeznem, hogy a régiek tehát fel is ismerték azt, hogy a templomépítészet lélekformáló és intelligencianövelő hatása mellett, az Isten és ember közötti híd szerepét is betölti, azonban nemcsak lélekben és „elméletben”, hanem inkább kifejezetten gyakorlatban és a valóságban.

Ehhez szükségszerűvé vált, hogy kapocsként, az építészetbe is bevonják, azaz, mint megfelelő és pontos méretezéssel, csak, és csakis így lehet, azaz szabad templomokat és utólag már nem piramisokat építeni. A mai felhőkarcolók és kisebb épületek építéstanilag rezonanciatorzító, következésképp biológiaroncsoló hatásmechanizmusokkal rendelkeznek. Hiába földrengésállók…

Azonban nem véletlen tehát, hogy a piramisok közelében, a kizárólagos egyetlen, vagy kevés számú és következésképp nagyhatalmú Istenről szól, más területen pedig az úgynevezett „dolmen” – modell környékén, viszont sok, de kissé gyarlóbb természetű félistenről beszél a mitológia.

(A „dolmen” rendszernek is viszont értelemszerűen az az alapja, és egyben az ősi szálakból fakadó eredete is, hogy a kizárólagos egyedüli Isten képre épül, és csak utána válik szét a történelemben, és az emberi gyarlóság folyamataiban a sokféle istenképre…)

A köznép kulturáltsága, műveltsége, elismerten a „dolmen” – típusú szentélyek körül élőknél a legnagyobb. (Pl.: ókori görögök, indusok, kínaiak stb.) Ugyanakkor az Isten és ember közötti kapcsolatot az ember szintjére degradálták le, a hierarchikus (egymás fölé és alárendelt) alapon. Következésképp a normális istenkép már szétesett, és ez kihatott az általános hitéletre, és gyakorlatra is.

A lélek továbbá a sugallat hatásai azonban a teremtéstől, egészen napjainkban is változatlanul jelen vannak, mind az embertől az Isten felé, mind pedig az Istentől az ember felé. Ez olyan tény, amely pro és kontra, azaz, ma már tudományosan is igazolt tézis.

Mindenképpen meg kell tehát vizsgálnunk és céljainkra használható elemeit fel kell tárnunk, és felhasználnunk az orgonahangzásunk teljességébe az imént megjelölt lélek és sugallati hatásokat az átélésünk és Istennel történő kapcsolódásunk teljesebbé tételéhez.

A LÉLEK ÉS A SUGALLATI HATÁSOK, REZONANCIÁK MODELLJEI

A lélek és sugallati hatások gyakorlati modelljeit, tapasztalatait részletezem Albert Einsteinnél és Messingnél.

A zenei teljességhez, és annak térérzékeléséhez hozzátartozik a hangban az eltelt idő, a biológiai hatásokban a léleknek a színkép érzékelése és a gondolat tárgya is. Einstein és Messing különös kísérletet folytatott le, és annak eredményeit közre is bocsájtották.

Mivel az ember áll a középpontban, mindenképp szólnom kell magáról az emberről is, azaz annak rezonancia biológiájáról, és az úgynevezett „idődimenziók” hatásairól, továbbá az álom birodalmáról is. Ugyanakkor az úgynevezett „szivárványhídról „és a fény kapujáról is. Azaz, megjelölöm a pontos elemzéseket, tudományos tapasztalatokat, ami nemcsak elmélet, hanem ténylegesen átélhető tény és valóság ma már.

Közismert adat az, hogy a biológiai meghatározás szerint az emberek, többnyire 20 Hz – től 20 kHz – ig (20 000 Hz) hallanak. Ez viszont csak egy átlagolt adat, az érzékelhető tartomány egyetlen ember szempontjából is jelentősen változik a kor előre haladtával.

Általánosan elfogadott adat az a tény is, hogy csecsemőkorban ez az érzékelési tartomány jóval szélesebb is lehet (főleg a magasabb hangok irányában). De a korral, és a hallócsontok elmeszesedésével az alsó és felső küszöb, azaz az érzékelési határ mindig közelebb tolódik egymáshoz, vagyis szűkül az érzékelt hangok tartománya.

Azt azonban leszögezhetjük, hogy az átlagember érzékelési tartománya, valahol a ~30 Hz alsó és a ~12000 Hz felső tartományon belül, a nagy általánosságban mindenkinél biztosan fennáll. A továbbiakban kérdés az emberi agy átlagos érzékelési tartománya.

Az emberi agy működéséről még nem sokat tud ugyan a tudomány, annyit azonban leszögezhetünk, hogy az emberi agy részeinek szerkezeti kapcsolódásában és annak normális működése esetén, minden embernél nagyjából azonos paramétereket mutatnak. Ez érvényesül a nem tudatos, tehát a tudatunkon kívüli általános agyműködésekre is. Értve konkrétan a tudatalatti agyműködésünket is ez alatt. A tudat alatti agyműködés már többnyire átnyúlik a kvantumfizika és a káoszfizika területére, hídként a tudatosból.

Azonban mindig vannak ettől az általánosságban egyformától, mindig eltérő működésű agyak is. Ezek képesek még a káoszfizika, azaz a paranormális, a megszokottól eltérő jelenségeket is produkálni. Ezeknek az agyaknak a vizsgálatára nem térek ki, mert nem része az orgonaépítészet és a hang/rezonancia tanulmányelemek elemzéséhez és annak a megértéséhez.

A mi céljainkra a vizsgálat tárgya, csak az átlagember tudatos és nem tudatos agyának működése, a hangoknak és rezgéseknek a hatásaiban. És az agy, mint vevőoldal kiértékelőjének működése, annak legalább részleges és vázlatos működésének megértése.

Vegyük először a tudatos agyat vizsgálat alá. Ez a fizikai valóságában és működésében már ismert emberi agy. A modern orvostudomány elemzi a részeit. Ennek több érzékelő alkatrészei között, az agynak része, az érzékelő és egyben továbbító szerkezetünk, azaz a szem mellett, az emberi fül.

Számunkra a fül és az agynak a vizsgálata, és céljainkra megértése a legfontosabb.

A fül, önmagában is egy igen összetett funkciójú érdekes szerkezet. A szem még bonyolultabb. Természetesen e szerveken kívül több más szervünk igen bonyolult és összehangolt működése is az érzékelésünknek a része. Az agy érzékelésében, azaz, a tudaton kívüli érzékelésünkben, viszont a kvantumpályáknak már kiemelt és elsőrendű szerep jut.

A kvantumfizika tud csak magyarázatot adni a tudatalatti agyműködésünk szerkezetére és felépítésére is. Többször is kiemelten megjelöltem már azt, hogy bizonyos mértékben a működése, már átlép a káoszfizika területére.

A tudatalatti agyműködésünk mechanizmusának modellezésére az idődimenzió színességének érzékelése az egyik legalkalmasabb értelmes eszköz.

A tanulmányt olvasónak én is ezt használom fel.

Természetesen többféle más modellezési formák is léteznek…

Fontos kiemelnem, nemcsak a hallható hangrezgéseknek az érzékelésére, és az információ agyba juttatására képesek a szerveink, (fül, szem stb.) hanem kifejezetten a nem látható, és a nem hallható rezgések érzékelésére és továbbítására is ezek képesek. Mindezeken túl természetesen a térérzékelésre, látható fény és színeinek érzékelésére stb., - re is elsődlegesen alkalmasak.

A tudatos agyat, és annak működését általánosan a mindennapjainkban bárki láthatja, megtapasztalhatja és megélheti akár önmagán akár embertársait is figyelve. Akár a tanulásban, akár az információk és a tudás használatában stb., is és az élet számos más területén.

Egyénenként azonban már nyilvánvalók lehetnek az eltérések. Ez adja meg az egyediségünket, amiben különbözünk egymástól. Az egyéni különbözőségünk nemcsak a tudatos állapotunk és helyzetünkben áll fent, hanem a tudatalatti megnyilvánulásainkban is.

Azonban a nem látható, azaz a nem tudatos agyunk általános hatásai, és élettana/működése hasonló minden embertársunknál, azzal a különbséggel, hogy erről a területről a biológiánkban még szerényebb a tudományos ismeretünk és adatainknak a halmaza. Így csak a már lejátszódott folyamatokat és rögzített tapasztalatokat tudjuk céljainkra felhasználni. Para jelenségek, káoszfizika stb.

Ezeket a tényeket és tapasztalatokat a tudomány viszont már igencsak kétkedéssel és erős fenntartással fogadja, ráadásul a klasszikus fizika határait és szabályait átlépve működnek már a káoszfizika területén.

Szakágak szerint ide tartoznak jelentős mértékben a tudatalatti agyi működések szakterületei, és tudományágai is, mint a pszichológia agyi para jelenségek tudománya, az emberi lélek biológiájának tudománya stb., stb.

Számunkra a nem tudatos agy működésének ismerete a miatt fontosabb, mert az emberi lélek biológiájának és tudományának szakterületébe tartozik a lelki sugallati színek és a Szentlélekkel történő híd és kapcsolódás a rezgések és hangok általi előidézése.

A tudatos agyunk ismeri a zenei hang és az ahhoz tartozó ismereteknek, a klasszikus fizika által feltárt szinte valamennyi részét, vagy ha nem ismernénk, igen széles irodalom áll rendelkezésünkre a tudásanyag átolvasására, megszerzésére és megismerésére.

A nem tudatos agyunk használata, viszont nem ismert, és nem is terjedt, azaz nem is terjedhetett ez által el sem a zenekultúrában, sem a tudomány egyéb más területein sem. A nem tudatos agyunk stimulálása és működtetése ma kevésbé ismert a pl. a zenében.

Tudni kell azt a tényállást is, hogy a nem tudatos agyunkkal tudunk kiszabadulni pl. a jelenlegi háromdimenziós térérzékelésünkből, és így a nem tudatos aggyal tudunk csak másik dimenzióhatások alá kerülni, majd onnét a jelenlegi dimenziónkba visszatérni, érzékelve nemcsak a különbséget, hanem annak különleges hatásait is. A gondolat és a fantázia már ezeken a modelleken nyugvó.

A nem tudatos agyunk stimulálása és működésbe hozása az ember természetes biológiai szükséglete, az a génjeinkben és a DNS láncaink működési rendszerében is megtalálható. Tetten érhetjük pl. az álom és a ráérzések, megérzések területén is, miként azt már a káoszfizika is alátámasztja a mindennapjainkban, azaz, mint megmagyarázhatatlan és kifejezhetetlen jelenségekként.

A nem tudatos agyunk stimulálása a hang, zene és a rezgések területén, viszont érthetően normális velejárója a biológiánknak.

Például a hangokkal, a zenével, érzéseket, érzelmeket akár kismértékben és nagymértékben is előidézhetünk a pszichénkben. És a tudatalattinkban is. Vajon mely hangok, rezgések ezek? És hogyan kelthetők, a hatásai vajon milyenek? Pláne az orgona hangzásában, hogyan tudnánk ezt úgy előidézni, hogy egészségünk és értelmünk tökéletes átélésben részesüljön…

Elsődlegesen leszögezhetjük, hogy a frekvenciák a zenében ismert oktávszakaszai, különféle, úgynevezett tudatos és egyben nem tudatos hatásokat keltenek az agyunkban, és az érzelmeinkben is. A tudatosat ismerjük, az érzelmek hatásait már kevésbé, a nem tudatos hatásokat, viszont ma még a tudomány nemcsak nem ismeri, hanem a káoszfizika elemeire tekintettel, azt elveti.

Az oktávszakaszok magassága, dinamikája, és az ezen belül elhelyezkedő hangok és azoknak rezonanciái, és egyben egymásra hatása (konszonancia, disszonancia stb.) mindenekfelett meghatározó. Attól függően, hogy mely oktávszakaszból szólalnak meg hangok, és hangzatok együtt, vagy külön az adott hangszeren.

A zongora hét oktávszakaszán kívüli rezgések, viszont a stimulálás általános gyakorlatából épp a nem hallható tartományai miatt eddig mindég kimaradtak, és épp időszerű azok ismételt alkalmazása, mert nemcsak az érzékszerveink tudják ezeket a rezonanciákat még érzékelni és az agyunkba továbbítani, hanem biológiánknak is igen szerves és nélkülözhetetlen része.

Itt inkább az alfa és a béta hullámokra gondolok. Az alfa és béta hullámok hatása ma már ismert, és tudományosan is alátámasztott tényállásokon alapszik. A növényzet frekvenciája, amely az embert is a zöld színeivel nyugtatja ~10 Hz – en rezeg, miként a földi légkör frekvenciája is ugyanez. Továbbá az a körüli frekvenciáknak is hasonló a hatásuk.

Minden testnek van egy úgynevezett belső frekvenciája, így az emberi szerveknek, testrészeknek is.

Például a fej, 3 – 6 Hz, az agy 6 – 8 Hz, a szem, 16 – 18 Hz, stb.

A többi szervek rezonanciájára itt most nem térek ki, bár hatásuk a pszichénkre ugyancsak nem elhanyagolható.

A fenti frekvenciák jelentősége több mint fontos! És vajon miért?

Az anyag, és egyáltalán a testek, mindenkor igyekeznek a velük közölt rezgéseket felvenni, és azok önmagukban valamiképpen vagy csillapodnak és elnyelődnek stb., vagy kisugározzák, de valamilyen mértékben önmaguk is mindenképp rezgésbe jönnek.

Olyan ez a hatás, mintha egy teljesen sótlan ételbe, sót teszünk, hogy ideálisan finom és jó íze, zamata legyen. Ha sótlan marad, vagy épp túlsózzuk, ehetetlenné és ízlelhetetlenné válik, sőt súlyos esetben a túl sok só mérgező hatásúvá válhat az ételben.

Hasonló hatású a rezgés is a testekre és az anyagra is. Számunkra pl. az, az egyik nagy feladat, hogy az adott rezgés, vagy rezgések amplitúdóját és dinamikai erejét, jól állítsuk be a templom teremhangzásába. Természetesen, ezen kívül sok más egyébnek is eleget kell tennünk ahhoz, hogy minden elvárás és kritériumnak megfeleljen az elérendő cél.

Az emberi szerveknek a rezonanciaközlés (a hallható és a nem hallható infra, és ultrahang is) akármilyen kicsi erejű is az, mint valami rezonátor önmaga is rezonanciába jön tőle a szervezetünk, és az idegrendszerünk is. Akár tudatosan, akár tudat alattiban érzékeljük is azt. Az érzéseinkben, érzelmeinkben, és fizikai, fiziológiai hatásaiban ezt bármikor tetten érhetjük, már e háromdimenziós érzékelésünkben is. Azonban ez nem mindig tudatosul…

A felvett rezonanciákkal attól azért nem kell rettegni, hogy kiszakad az agyunk a helyéről, ugyanakkor, ha huzamosabb ideig és túl erősen kapjuk ezeket a rezgéseket, akár káros, vagy akár hasznos is az, az adott szervre vagy szerveinkre, magyarázható az idegrendszeri fáradtság, fejfájás, hányinger és a rossz közérzet, melyet ilyen hangok, rezgések hatására tapasztalhatunk.

A kipihenés is e miatt szükséges, mindenkor és rendszeresen az életünkben.

A nem tudatos agyunk érzékelésében viszont többnyire a kellemes közérzet és hatások kelthetők, és maga az agy (és önmaga a gondolkodó és tudatos ember, a változtatni akarásával a helyzetén, körülményeiben és életviszonyaiban stb.) is ennek a kipihent, vagyis nyugalmi állapotnak az elérésére törekszik.

Az álom és az idődimenziók síkja, azonban már, már kvantumfizika és az Einsteini relativitáselméletnek a tárgykörébe tartoznak, de itt már értve az ember biológiájának a mélyérzékelésében a relativitáselméletet.

Az álom, az idődimenziók, a sugallati, továbbá a fizikai testen kívüli állapotok mind, mind teljes mértékben ide tartoznak.

Vannak emberek, akiknél ennek érzékelése igen kifinomult, de általában mindenki képes érzékelni ezeket. Csak az lehet, hogy el van nyomva, vagy csak részlegesen fejlődött ki az élete folyamán.

Álláspontom szerint, az álom érzete és annak átélési lehetősége, éber állapotban is előidézhető. Ennek része, többek között a tér és az idő dimenzióhatása is. Az idő, mint fogalom az ember számára elvontnak tűnő, nem megfogható meghatározás.

Az idő, attól függetlenül, hogy mi csak így érzékeljük, bármennyire furcsa, egyáltalán nem egydimenziós. Az iskolákban belénk nevelték, hogy az idő fonalát egyfajta számegyenesként, vagy vonalként kell elképzelnünk. Fel sem merült senkiben, hogy az idő fonala, talán mégsem egyenes vonal, ráadásul a többdimenziós színes idő fogalmáról nem is beszélve.

A hosszú, egyenes vonal, mint egydimenziós időérzékelés, (akár tekinthetjük azt spirálisnak is,) az emberi lét egyik velejárója és nem kikerülhető, és nem mellőzhető része. A részecskefizika és a kvantumfizika, viszont magyarázatot ad a többdimenziós időérzékelésünk működésére.

És annak a helyes értelmezésére is az ember biológiájába beillesztve. Benne a hallás és zeneérzékelésre is. Az alábbi modellek és példákkal érzékeltetem és alátámasztom állításomat.

Az általunk már eddig megismert, és feltárt tudományos jelenségek alapján, nyugodtan feltételezhetjük, hogy az idő színes és többdimenziós is lehet. Ráadásul az Einsteini téridő dimenzióitól eltérő formában, már mi is bármikor megérezhetjük és megtapasztalhatjuk a mindennapjainkban érzékelve azt a többdimenziós időt, amit Einstein a téridőről kifejtett elméletében feltárt.

A relativitáselmélet és a speciális relativitáselméletet én már nem elméleti síkon bizonyítom, hanem valóság, mi magunkon és környezetünkön megélhető gyakorlati valóságként. Szerintem itt is csak figyelni kell a legapróbb részletekig az analizálásunk tárgyát, és az elemzés feltétele a gyökerek gyökeréig történő tudományos bizonyítás felállítása, és egyben természetes megélése.

Nagyon jó példa erre esetünkben az álom tényének létezése és érzékelése, és pl. a különféle meditációs formák. Ám ide tartozik az alfa és béta hullámok hatásmechanizmusa is. Az alfa és béta hullámok tartománya, viszont épp az orgonahangzásunk része.

Az idődimenzió és hatásainak elemzése az orgonaépítészetünk hangolása és a zenénk előállításában, épp a nem tudatos agyunk működtetésében érhető tetten, amikor ezekkel a rezonanciákkal egy másik érzékelési és élménysíkra repítjük, azaz inkább helyezzük a hallgatót.

A sugallati rezonanciák és érzékelésünk színessége e más élménysíkok színességének milyenségében, különlegességeiben rejlik.

Az idődimenzió megértését tetten érhetjük mindenkor abban, amikor a pihenésünk közben álmodunk. Itt az agy és a téridő kvantummechanikája az agyi idegpályák kvantumfizikájában keresendő. Természetesen az agy és a biológiai szerveinknek pihenésével is ezt összekapcsolva teszi az emberi szervezet.

Az álmát mindenki maga generálja, gerjeszti, kinek-kinek az intelligenciája, érzésvilága, élményszintje és külső/belső hatások tudatos és tudattalan síkon történő temérdek adat, és információ összekapcsolódásaival. Így álmaink lehetnek ijesztőek, és igen szépek, továbbá szinte valósághűek is. Furcsa, de még álmunkban is tudunk gondolkodni, és tudatosan az értelmünket irányítani.

A tudatalattinkkal is meg lehet érttetni és tanítani, hogy pl. a szörny csak azért ijesztő, mert a pszichénk azt gondolja, hogy ijesztő.

Ha pl. ébren „gyakoroljuk” vele az álmot, tudatosan „gondolkodva”, kedves, szerethető dolgokká alakíthatjuk át vele, és könnyen kezelhetők ezek a nemszeretem álmok is. Ráadásul azt is megtaníthatjuk az elménknek, hogy ki a főnök, ugyanis az álmunk képeit is mi magunk hozzuk létre, csakúgy, ahogyan ébren is saját magunk alkotjuk a gondolatainkat, gondolataink képeit is.

Amikor egy zeneművet hallgatunk, azt a gondolatainkkal és a fantáziánkkal, egyből és azonnal valamilyen mértékben és valamilyen szinten „elképzeljük”.

Azaz pl. képszerűvé tehetjük, érzéseket is társíthatunk hozzá, a hanghatásait is elképzeli az agyunk, hol is szólalhat vajon meg (pl. a barlang hanghatásai és visszhangjának élményérzete, holott egy rádióból vagy épp egy kisebb hangversenyteremben szólal az meg) és az ébrenléti álom, fantázia és képzelet síkjára terelődik figyelmünk és tudatunk.

Ekkor a háromdimenziós tér érzékelésünkre történő figyelmünk részlegesen, vagy akár teljes mértékben kikapcsolhat, és csak arra összpontosítunk, amit hallunk vagy látunk stb. Természetesen csak akkor, és abban az esetben, ha átélésünk és fantáziánk teljes mértékben „áthangolódik”, leválik a külvilágról.

Az orgonahangzásnál ugyanez áll fent, akár odahaza a rádió vagy hangszórón keresztül, vagy épp a templomban élő egyenesben, azaz valóságosan halljuk az orgona sípsorait, annak legkülönfélébb hangzás és rezonancia hatásait.

Bizonyára mindenkivel megesett már, hogy olyat álmodott, ami később megtörtént vele, vagy épp hozzátartozójával, esetleg valósággá váló eseményekben emlékezett vissza álmára. Vagy valami, amit látott, bizonyos idővel az álma után, úgy tűnt mintha átélte volna már ezt az élményt. (Sőt felébredése után azonnal, mintha nem is ebben a világban volna, „mielőtt észhez térne”…)

Így tehát könnyen lehetséges az, az eset, (és a mi háromdimenziós síkunkban már el is tudjuk ezt így képzelni), hogy amikor az ember álmodik, vagy tudat alatti állapotban van, már azonnal érzékeli is a többdimenziós időt.

Még akkor is állítom ezt, ha a mai tudomány és a pszichológia az álmot, az emberi agy feszültség levezető és feloldó funkciójának és szerepének tudja elsődlegesen be.

A lélektan és az emberi pszichológia ma még elvontnak tűnő és az orvostudomány feltáratlan területe ez az agykutatásban és a biológiai kvantumfizikában. Amely szerintem szervesen kapcsolódik az általános relativitáselmélet kvantumfizikája és részecskefizikájának részletes ám ma még kevésbé ismert feltárt tudományához, és az Einsteini téridő elmélet mechanizmusához.

A fantázia, a képzelet gyorsasága, a gondolkodás, amellyel a pillanat töredéke alatt a gondolatainkkal az univerzum egyik végén gondolkodunk valamiről, majd az idegpályáink segítségével a pillanat töredéke alatt átváltunk bármi másra, vajon minek tudható be.

Az álmaink szárnyán pl. képtelennek tűnő események is történnek, majd az egyik végletből a másikba, (mint különböző eseményszinteken át, érthetetlennek tűnő időegységek érzékelésébe) repít agyunk. Szűk hasonlattal, a filmek is ezt teszik velünk…

Ha úgy tetszik, érthetjük ez alatt azt, hogy az idődimenziók egyik pontjáról, a másikba lépkedünk át. És az, az érdekes, vagy inkább különleges ebben, hogy az álomból felébredve, pillanatok alatt visszatérünk a mi ébrenléti idő és tér dimenziójába.

Van olyan, és ez minden emberrel megesik az élete folyamán, amikor úgy tűnik a hirtelen felébredésünk alkalmával, hogy nem is tudjuk, hol is vagyunk, azaz, az álom idősíkján e még, avagy a „valóság” idősíkján az úgynevezett e világba léptünk e már át.

Pontosan kifejezve, álmodunk e még, vagy már ébren vagyunk e. Ezt a szaknyelv ébredező félálomnak is hívja.

Vagy más példával élve, a tudatos ébrenlétünk esetében, az „elmerengésünkből” a szárnyaló fantáziánk és gondolatainkból elmélyedve, váratlanul kizökkentenek, és megzavar valami, azaz, az e világ valóságába zuhanunk vissza, vagy inkább kell visszalépnünk a fantázia és a képzelet/gondolkodás világából.

Az idődimenziók színességét viszont abban érjük tetten, hogy az álmaink, a megérzéseink, és a testen kívüli állapotok dimenziói már más, más vetületet tartalmaznak, miként azt a mi háromdimenziós érzékelésünkben érezzük.

Hasonlatos ez a felpörgött filmszerű eseményeknek a pillanat töredéke alatt lejátszódó sokaságához, amelyben az eddigi egy vonalként jellemzett idő és eseménysíkunktól eltérően, akár párhuzamosan zajló más, más eseményeket, teret, és időtartamot is érzékelni és értékelni tudunk.

Párhuzamos egyidejű folyamatok egyszerre történő elemzésébe, és abból történő továbbfejlődésre, többnyire csak a biológiai kvantumpályák képesek.

Einstein a téridő görbületére is alkalmazta (ráadásul tudományos alapokon) ezt az érzékelési síkot.

Vélem, hogy a téridő görbületén kívül más idődimenziók is léteznek, hiszen az Isten az embert ennek érzékelése mellett, ezek értékelésére is alkalmas agyi képességekkel teremtette meg. Nem viccből került az a tény is pontosan feltárva a tudomány által, hogy az agyunk, a saját teljesítményének és annak a kapacitásának képességét és lehetőségét is csak, egy részében használja.

Az Isten már a teremtésben is képessé tett arra mindnyájunkat, hogy a földi létünk után a Mennyeit is használni tudjuk. Ráadásul a Szentlélek és a sugallat szárnyán, a bűn alá rekesztett evilági földi létünkben is lehetőséget teremtett arra, hogy vele beszéljünk, vagy valami módon kommunikáljunk, kapcsolatot teremtsünk vele.

Amivel még így a bűn alá rekesztett gyarló emberi természetünk állapotában is, és a bűnös létünk ellenére is kapcsolatba léphetünk a teremtővel, ha egyáltalán akarunk. Tehát ha egyáltalán akarunk! Így a bűn tengerében a kegyelem által, még ez a kapcsolatteremtési híd és lehetőség is a rendelkezésünkre áll a lélek és az idődimenzió síkjain.

(Vannak tudományos elméletek és vélekedések arra is, amelyek a testen kívüli állapotokat, melyben az alany látja saját önnön testét az agy oxigénhiányára és az erős CO telítettségére, következésképp annak mentőreakciójaként jelentkezik.)

De ez a feltételezés nem állhat meg, ugyanis folyamatos lélegzés esetében, nem e miatt kerül sor a lélek testből való kilépésére!

A klinikai halál vagy fulladás állapotának esetében, talán igazolódhatna ez a vélekedés és szakvélemény felállítása. Ám ez egyből megdől, ha az ébrenléti tudatos állapot, vagy az egyébként egészséges lélegzés folyamatában keletkező és így létrejött testen kívüli állapotokat, azaz élményeket és idődimenzió érzékeléseket-átéléseket vesszük alapul.

Amikor álmodunk, és az agy „dolgozik”, levezetve a mindenkori érzékelésünk síkjára a dimenziók élményhatásait, nincs se oxigénhiány, sem többlet CO telítettség, de még baleset és klinikai halál állapota sem. Kétség kívül, a klinikai halál állapotában a biológiánk és a szervezetünk valóban vészreaxiókkal kísérel meg „egyensúlyt tartani a végletekig”, de a káoszfizikával alátámasztott dimenzió átlépések a térérzékelésünk síkjából, az ébrenlét és egészséges oxigéndús állapotban miért történhet meg?

Kétség kívül a miatt is van alapja az eddig taglalt fenti téziseknek, mert soha meg nem látott képek, hangok kerülhetnek álmaink alatt a térérzékelésünkbe. Ugyanakkor számunkra a még meg nem történt és fel nem fogott események is érzékelésünk közelébe kerülnek. Az érzékelés közel képessége minden embernek, a maga genetikája alapján megvan, csak kinek, kinek eltérő mértékben.

Vegyük példának a próféták és az apostolok, a szentek álmait, látomásait, amit emberi szóval és érzésekkel kifejezve leírtak nekünk, mint Isten szavát és üzenetét a saját szavaik és kifejezésmódjuk alapján. Amire épp maga a dimenziók felett álló Isten a sugallatával befolyásolt és irányított.

Vagy vehetjük példának épp Jézus, a megváltónk feltámadásának valamennyi és csodatetteinek az eseményeit leíró indíttatásokat, amiket az apostolok leírtak. Jézus olvasni tudott az emberi lélek gondolataiban, miként az Atya is olvas minden ember lelkében, és még a gondolataiban is. Amit mintegy képmagnóra rögzíti a szavainkkal és a cselekedeteinkkel együtt. Ítéletkor ezt vizsgálja meg.

Így történik meg, hogy pl. előre megjelenítődhetnek az agyunkban és az álmaink szárnyán olyan idődimenzióban lejátszódó események is, ami a fizikai valóságban talán nem is léteztek soha, és nem is láttuk még eddig életünkben, és megláthatjuk, hogy a későbbiekben be is következhetnek. Akár részben, akár teljes egészében lejátszódva, szinte ugyanúgy, ahogyan azt megálmodtuk.

Tehát én, az idegsejt biológia és a kvantumfizika határain túli káoszfizikai érzékelési dimenzióiban látom a rejtély megoldását.

Kulcsaként pedig az idődimenziót jelölöm meg. Az idődimenzió működése konkrét valóság, hasonlóképpen működik, mint az időspirál. Néhány tudós, filozófus, sőt sci – fi író is úgy képzeli el az egydimenziós idő vonalát, mint egy véget nem érő vonalat, és szabályos spirált. Több elemében és értelmezésében magam is ezt vallom. Einstein a kiegyenesített időspirálban gondolkodott.

Ma az idődimenzió értelmezése a részecskefizika és a káoszfizika talán legelvontabb része.

Alátámasztani látszik a tudomány által is ez a vélekedés, a csillagoknak a makro fizikájában is, amelynek részei fellelhetők tudományosan nemcsak a feketelyuk elméletekben, hanem a mi háromdimenziós világuk ehhez kapcsolódó, modell hasonlataiban is. Az emberi gondolkodás és az agy idegpályáinak részecskefizikája, a káoszfizikába átlépve hűen tükrözi e modell működését.

Ha ez így van, könnyen kerülhet az általunk érzékelt idő két távol levő pontja, számunkra egymáshoz igencsak közeli pontjához, és ez által, azaz egyben máris eljuthatunk a többdimenziós idő érzékeléséhez is.

(Pl. a spirál sűrű menetei is igencsak közel vannak egymáshoz, pedig többnyire csak egyetlen vonalból áll.)

Az orgonazenével, éber állapotban történő tudatalattink stimulálásával, azaz az ébrenléti állapotunk fenntartása mellett, az álom síkjára és szintjére emelhetjük tudatunkat, összekapcsolhatóvá tesszük a Szentlélek sugallatát az emberivel.

Az alfa és béta hullámsáv erre kiválóan alkalmas.

Amikor álmodunk, vagy az agy tudat alatti állapotában olyan eseményt érzékelünk, ami később valóban megtörténik, akár még részben is velünk, könnyen lehet, hogy valós időfonalunk jelen pontjából kilépve, a térbeli sokféle, többdimenziós időbe is átléptünk.

A jelenlegi háromdimenziós térérzékelésünkben (azaz, a jelenlegi háromdimenziós tér, és idődimenziónkból átmenetileg kilépve más dimenzió érzékelésébe a tudaton kívüli állapotunkban) érzékelni tudjuk a valós idővonalunk egy jövőbeli pontját, még a jelenlegi esemény horizontokat is átlépve.

Az érzékelésünkben a valós idővonalunk (a jelenlegi, amiben vagyunk és élünk) egy későbbi, azaz jövőbeli pontját így érzékelve, az akkori eseményeket már most is megélhetjük. A valós és a jövőbeli pontok eseményei és metszetei a többdimenziós térben és időben közel eshetnek egymáshoz.

A metszeten van itt a hangsúly, ahol találkozási pontok, következésképp energiák és erők keletkeznek.

Példaként megjelölhetem a rádiófrekvencia fix több millió Hz-es állandó stabil, ha úgy tetszik folyamatos vivőfrekvenciáját, a hanghullámok jóval kisebb frekvenciájú modulációjával történő formálását, ugyanis itt is metszetek történnek és keletkeznek.

Ezek a metszetek az élővilágra önmagukban nem károsak, ráadásul egyáltalán nem vagy csak alig mérhetők.

A villamosmérnökök, és a szakemberek, szinte mindegyik kivétel nélkül azt állítja, hogy ezeknek káros hatása nincs az általános biológiára még az átjátszó és az adótorony közelében sem. Itt is, mint mindig, a dinamika, az erő és energiák nagysága a mérvadó.

Természetesen a közelségen nem azt értem, amikor a rádió, vagy televízió adótornyának, vagy épp egy magasfeszültségű légvezeték közvetlen közelségében, azaz néhány száz méterén belül mérjük és érzékeljük a káros hatásait, hanem mintegy 500-600 m távolságon túl. A teljesítményt hordozó nagy energiájú adók, légvezetékek környezete, tehát valóban veszélyes lehet.

Én ezt nem osztom, ugyanis minden hatás erősítés, és dinamikafüggő a metszetekben.

MIÉRT? (A rádiófrekvencia, és benne a hang, vagy épp akár a képfrekvencia, igencsak gyenge jelét, több ezer, vagy épp több milliószoros erősítéssel, nemcsak a hallható, vagy épp látható kép dinamizmusára alakíthatjuk át a rádióval, televíziókészülékkel.

Hanem, azt további teljesítményerősítő készülékeken keresztül, már fizikailag is munkát végző, akár már dinamikájában romboló erőkké is lehet erősíteni. Természetesen erre nincs szükségünk, azonban az elképesztően pici jel, tán nem is mérhető rezgésnek a hatásait, képesek vagyunk megfelelő átalakító készülékekkel, dinamizmusokkal szinte káros és pusztító erejűvé felerősíteni.

Éljek itt egy igen egyszerű példával, a konyhasó használatával, mint életszükségletünk igen fontos, nem nélkülözhető anyagával.

A kevés só ízesítő hatása nem nélkülözhető egy jól elkészített ételben. Ám túlzása, vagy épp hiánya ehetetlenné teszi az ételt.

Azonban ha a só túlzott mennyiségét még jobban megnöveljük, miként a metszetek vagy a dinamizmusok összeadódását érzékeltettem, mérgező és pusztító a hatás az eredménye, ha azt elfogyasztjuk. A rezgések és a rádióhullámok viszont jelen vannak mindenkor életünkben, tehát a hatásai alól semmiképp nem tudjuk kivonni magunkat. Elektromos áram nélkül élhetünk e?

Ha a hatások és metszetek összeadódnak, vagy akár azért mert oly sok metszet sűrűség történik egyszerre, és halad át egymás fölött azonos átfedésekkel és fázistalálkozásokkal, vagy épp akár kevesebb, de annál sokkal erősebb és hatalmasabb dinamizmusokkal, ebben az esetben, már mindenképp összeadódnak ezeknek erői, és az energiahatásuk is.

Ekkor keletkezik pl. elektro szmog, a fizikai test és az anyagnak a felmelegedése, sőt akár annak megégése, miként a nagyfrekvenciás mikrohullámú sütőben is történik stb.

A metszetek vonatkozásában továbbá az, az én álláspontom, hogy minden esetben energiák és erők hatásmechanizmusa történik, keletkezik, még a lélek és a gondolat, vagy épp a sugallati rezonanciákon is. Ezek azonban szinte semmiképpen nem mérhetők, és nem biztos, hogy egyáltalán közvetlenül érezhetők. És jóformán csak a végeredmény hatásait látjuk, azaz, tapasztalhatjuk meg.

Erre a tanulmányom további részében nagyon pontos modell példával szolgálok Albert Einsteinnél és Messingnél, a gondolati „erg” mértékegységének példázataival. De ismétlem, magában az emberi biológiában is mindég jelentkezhetnek ezek, akár még a gondolat szintjén is, mint metszetek és energiák. Az orgonazene hangzásaiban és hatásaiban e modellek, igen jól felhasználhatók.

Ezek a hatások, még a zene hallgatása, vagy épp előállítása (hangszeres játék) közben is mindenkor indukálódnak, keletkeznek. Nemcsak a légtérben a hangszórók által, hanem az emberi lélekben és a gondolatban is.

Az idődimenzió, a szivárványhíd és az éber állapotban keletkező tudat alatti hatások létrehozásában, a fentieknek tehát döntő szerepe van. Csak az éber állapotban keletkező tudat alatti hatásokkal tudunk, az idődimenziókba átlépni, és az Isten lelkével találkozni beszélni. Csak ebben az állapotban képes az ember a sugallati többlethatásokat érzékelni, és egyben értelmezni is.

A bonyolultnak tűnő elemzésem modellezéséhez és egyszerű bemutatásához, éljek egy hétköznapi példával.

EZT A PÉLDÁT ÉN ELNEVEZTEM „SÖVÉNYPÉLDÁNAK”.

Képzeljük el egy múlt századbeli kastély rendkívül jól ápolt hatalmas méretű, azaz igen nagy területű kertjét. Ebben a kertben, az ember számára igen magas (azaz több m magas) és igen sűrű, tehát nem átlátható széles zárt sövényekkel kialakított labirintusban lévő ösvényen haladunk előre. A labirintus kiterjedtsége olyan nagyméretű, hogy egész estig, abból biztosan ki nem tudunk találni.

A sövénylabirintus is, nagyjából a spirál rendszere és alakja szerint került kialakításra, néhol azonban fizikailag is átjárhatóan. Ám ezek az átjárók, igencsak ritkán és nehezen felismerhetők a sövényben, és azok is csak segítséggel…

Ráadásul sejtjük, hogy létezik a labirintusban nem is messze tőlünk egy, vagy több, másmilyen út, ahol nemcsak gyalog, hanem sokkal, sokkalta gyorsabban közlekedve, és rövidebb úton-módon, tán a gondolat gyorsaságával is közlekedhetnénk a célunkhoz.

Igen ám, de oda, azaz a másik párhuzamos ösvényekre, nemigen tudunk átmenni a mi háromdimenziós térérzékelésű ösvényünkről. Ráadásul a három dimenzióban kötött testünkkel, ha csak, abból valamiképp ki nem lépünk, még ha részlegesen is.

Így tehát e hasonlattal élve, lehetetlen kilépnünk az életünk és a testi épségünk veszélyeztetése nélkül e térből és dimenziónkból, amiben mi élünk. Elvben sérülés nélkül, nem lehetséges ez a másikba. Tehát kötve vagyunk a fizikai törvényeinkhez és terünkhöz.

Ahol nem láthatunk mást, csak kétoldalt a zöld sövényt, felettünk az eget, előttünk (és mögöttünk is) az utat. A háromdimenziós tér adott a sövény, az égbolt és a talaj térérzékelésében. Az út, amin állunk az idő vonala is lehetne, ha azon egyenletesen közlekednénk folyamatosan és megállás nélkül előrefelé.

Az Einsteini téridő, azaz a Speciális relativitáselmélet alapján azonban ezen az ösvényen lehetőségünk van visszafelé is, ám előrefelé is jelentősen felgyorsulva haladni. Ám ezt csak speciális módon tehetjük meg. Ez a mód az idő és a tér szerkezetének megváltoztatásával érhető el. Orgonaépítészetünkben és az orgonahangzásnak az előállításában azonban erre nincs szükségünk.

Az idő és tér szerkezetét nem kell megváltoztatnunk, de nem is tudjuk ebben a kötött állapotban. Azonban a rezgések, és hatásai dimenzióktól függetlenek a tudatalatti állapotban is.

Hirtelen meghalljuk, hogy egy ismerősünk kiáltozik nekünk a sövény másik oldaláról. A hangját ugyan valahol közelről halljuk, de tudjuk, ha el akarunk jutni hozzá, a labirintuson igen hosszú utat kell megtennünk.

Ekkor az egyenletes időben haladva véletlenül megpillantjuk a kertész létráját, amit a sövény mellett felejtett az ösvényünkön. A létrával el tudjuk érni a sövény tetejét, ha akarjuk, és ha felmászunk rá. (Létrára, nyilvánvaló hogy mindenki tud mászni…)

Ezt a létrát tekinthetjük az álomnak, sugallatnak, a tudat alatti állapotnak is, bizonyos feltételek mellett a gondolatainknak, meditációinknak is.

És épp esetünkben az alfa és béta hullámok infrahangos széles rezgéstartományának is az orgonazenénkben, amellyel eljuthatunk egy másik idő és tér érzékelési síkba. (Természetesen ehhez kell az ultrahang vagy a fényszínek jelenléte is)

A létrát azonnal felállítjuk a magas sövényfal oldalához, és felmászunk a sövényfal tetejére. Hasonlatosképpen a rezonanciák szárnyán és az álmunkban is az agyunk segítségével különleges tudati állapotba kerülhetünk. Erre alkalmas pl. a meditáció stb. is.

A sövényfal tetején már azonnal, és egyből más dimenziókban látjuk és érzékeljük a teret, az időt, és ugyanakkor egyből érzékeljük azt is, hogy ismerősünkhöz igen hosszú és a távolban már összemosódó útidő görbületekkel juthatnánk csak el.

A tudatos idősík és térérzékelésünkben ráébredünk helyzetünkre és egyben kötöttségeinkre. Holott ő csak pár méterre van tőlünk, igaz egy másik úton.

(A létrán állva, természetesen nem biztos, hogy át is tudunk menni hozzá, mert ha átmennénk, a létrát ott kellene hagynunk a mi ösvényünknél, és mi már nem valószínű ebben az esetben, hogy vissza is tudunk ugyanúgy mászni vagy épp szállni, repülni a létránkhoz.)

Miért? Érzékeltessem pl. a baleset példájával.

Amikor testen kívül vagyunk, pl. súlyos baleset esetén a klinikai halálban, akkor mintha a sövény tetején „mászkálnánk”, mint a háromdimenziós tér határán, és e sövény tetejével is modellezhető az idődimenziók és a téridő görbületnek a fogalmai.

Ebben az esetben már az ember idegrendszerének kvantum idegpályái, a biológiai teherbíró képessége, és annak regeneráló képessége, lehetőségei szerint, mintegy kötéltáncos viselkedik a biológiai élet és halál között.

Azonban törvényszerű, hogy a klinikai halál beállta után a test és a lélek már mindenképp szétválik egymástól. Úgy is mondhatnánk, az ember lelke már önállóvá válik ezután, és tovább létezik ugyan, de a működésképtelen testen kívül.

Véleményem szerint a Szentek és az elhunytak lelkeihez történő imádság, és kapcsolatteremtés, és a hatásai, valóságos tényállás.

Maga a Teremtő Isten is ezen a síkon lépett kapcsolatba a lélek erejével, a szentekkel és prófétákkal a sugallati hatásait is kifejtve.

Ilyen esetekben, az atomi és molekuláris részecskefizika törvényeinek megfelelően, a génjeinkbe beleplántált DNS és RNS átörökített folyamatok szintjén nemcsak molekuláris és atomi szinten, hanem elektron és részecskefizika bozonállapota lép működésbe. Azaz más dimenziókba lép át a lélek az emberi testből.

Ennek következtében már-már kilépnek a klasszikus fizika és a részecskefizika törvényei alól a psziché és a bioáramok részecskéi, és azok, a gondolatnál is gyorsabban átlépnek, épp a káoszfizika területére a viselkedésükkel és annak hatásaival.

Ekkor következik be a háromdimenziós test és a lélek szétszakadása, azaz szétválása. Kiemelem mindenképpen és megjegyzem, hogy az ember lelke Isten ajándéka a fogantatásától egészen a haláláig! A lélek nem hal meg, miként azt sokan, tévesen gondolják.

Azonban a sugallati rezgések érzékeléséhez megtapasztalásához, nem szükséges mindenképp a test és a lélek szétválása.

A sövénypéldánál maradva, életveszélyes baleset esetén, az emberi szervezet, és maga az emberi agy idegrendszerének részecskefizikája a fenti modellek szerint viselkedik.

És attól függően, hogy a sövény labilis teherbíró képessége hogyan tud megtartani bennünket, és leesünk e a példánkkal élve, léphet ki lelkünk más dimenziókba, vagy vissza „esünk” az evilági létbe.

Tehát a baleseti fájdalmat tetézi a lélek kiszabadulásának hiánya, nehézsége a testünkből, vagy épp annak elmaradása is.

Ez általában igencsak nem szokott kellemes lenni, ma már köztudottan az ezen átesett személyeknek a beszámolóiban is.

A baleset példájával élve, tehát kizárólag a szervezetünk és az egészségünknek a háromdimenziós teherhordó képessége, annak feljavulásának az esélyei döntik el, hogy a létrán visszamászunk e így a háromdimenziós terünkbe, és testünkbe, avagy átlépünk egy másik téridő görbület idődimenziójába. A klinikai halál 5 percének időtartama közben, ez végleg eldőlhet bármikor.

Tehát, a mi emberi biológiánk és életesélyeink lehetőségei, csak ezt teszik lehetővé, és csak ennyi időtartamban, a mi terünkben.

A tér és idő, itt, és az ilyen esetekben már igencsak felgyorsul, és a szivárványhídnak az érzékelése is, azaz a fizikai érzékelésünk, a tudatalatti is, és a lélek működése, a fény foton rezonanciáira pörög, gyorsul fel, miként az események lejátszódása is, azaz a teljes múlt, jelen és egyben a jövő visszajátszódása is.

A felpörgés és felgyorsulás, a bio elektronok, fotonjai bozon állapotba lépésével és az idegpályánk átkapcsolódásával történik meg.

Azonban sokkal, de sokkal egyszerűbb, és kellemesebb helyzetekkel, vagy körülményekkel is elérhetjük azt, hogy a lelkünk az Istennel kapcsolatba léphet, épp a megfelelő rezonanciák szárnyán. Természetesen pl. az Imádsággal, a Hit és az Istennel történő kapcsolat felvételi híd a leg egyszerűbb, és a legfontosabb. Azonban másféle új kapcsolat felvétel híd is létezik az ember számára.

Az imádság és annak összeadódó ereje, hatásain kívül, lehetőségünk van az orgonazenével is más dimenzióba átlépni.

Természetesen, az orgonazenénél nem szenvedünk balesetet, a szívünk nem áll meg, és az egészségünk is megmarad…

Ráadásul az élményérzet átélése után a csodálatos többlet élmény tapasztalatával gazdagodva életünk folytatódik tovább. És az élményérzet ismételt átélését, megtapasztalását szívesen keressük és várjuk ezután mindenkor, további élménytöbblet reményében. Az álom értelmezéseinek elemzése, azért ennél sokkal összetettebb szakterület és tudományos feladat ma már.

Hát így képzeljük el a többdimenziós időbe való kilépést. Ahol a labirintus útja jelképezi az általunk érzékelt egydimenziós idő fonalát, vagy vonalát, mi vagyunk a jelen, és ismerősünk látványa a jövő érzékelése. A múlt érzékelése további tudományos rejtély. Ezt a modellezési példát én elneveztem „ sövénypéldá – nak”, ugyanis ez hűen érthetővé teszi a tér és idősíkok összefüggését.

Ha valaki a klinikai halál állapotában, vagy egy különleges gyakorlatnak a segítségével elhagyja a fizikai testét, majd visszatér oda, attól kezdve új korszak kezdődik az életében. A mennyezet magasságából látni testünket, amint az ágyon fekszik, megélni azt, hogy a test nem mi vagyunk, igencsak fantasztikus élmény. Aki ezt megélte, annak világképében gyökeres fordulat következik be.

Habár, többé – kevésbé mindenki tudja, vagy ha más nem, hallotta már, hogy több vagyunk, mint csak maga a test, és így más ezt személyesen is, és ugyanakkor testen kívül, külön is megtapasztalni. A lélek és a test szétválása, majd egyesülése, nem rejtély.

Az ilyen élmények elérésének céljából ma már ténylegesen létező és jól bevált különleges gyakorlatok elemzésére itt nem térek ki, ugyanakkor a hatás mechanizmusát meg kellett ismernünk és érteni az előbb említett modellek alapján.

A teremtés rezonanciáinak hatásait, az itt írtak módozataiban is meg lehet tapasztalni.

Számunkra viszont azok a hatások előidézése és elérése a célkitűzés, amit mi az orgonazene rezonanciáival akarunk elérni.

Ám a fentiek szerint taglalt és elemezett modellek és példák, érthetőbbé teszik az egészséges tudati állapotban elérendő célunkat.

Ugyanis a sugallati rezonanciák és az alfa és béta hullámokkal, azaz az általunk keltett orgonahangzással összekapcsolt infrahang rezonancia tartományban, azaz, már az orgona hangzásában, már probléma és baj nélkül is el tudjuk érni ezt a tökéletes átélést.

Az általuk keltett „híd” a Teremtő és az Ember között tehát bármikor előállítható, és annak átélhető különleges hatásait érhetjük el ezekkel a rezonanciákkal. Ezek miatt annyira fontos esetünkben, ennek a témának és tanulmányrésznek az ismerete, megértése.

A testéből kilépett én számára, a nagy kontinensek közötti távolságok megtételéhez, nincs érezhető időre szükség, és a szilárd testeken, például falakon akadálytalanul haladhat át. Gondoljunk az álmodás, vagy az ébrenlétben keletkező fantáziálásainkra is.

Közben a test mély, álomszerű pihenő állapotban van, mindvégig összeköttetésben a „lélekkel”, és ha erős fizikai hatás (hang vagy egyéb) éri, ha pl. a gyakorlatot végzőt megijesztik, vagy épp a balesetet szenvedettet az orvosok újraélesztik, a „lélek” azonnal visszatér.

Az „eltévedés” lehetősége kizárt, mondják egybehangzóan azok, akik ezt az állapotot átélték, és napi életüknek részét képezik az OBE – k, (out of body experience) azaz, a testen kívüli élmények. Az OBE élmény és hatása különleges, és mindig meghatározó.

Az első ilyen élmény után véglegesen meg szokott szűnni a halálfélelem, testünkre ettől fogva, mint énünk ruhájára tekintünk csupán.

Az OBE élmény eléréséhez és előidézéséhez nagyon sokféle módszer áll rendelkezésünkre, de mi csak kizárólag a zeneit használjuk. Azon belül is a természetes akusztikai hatásokkal előállítottat. A természetes akusztikai hatást az elektronikus gerjeszti.

Ezen élmények előidézése, pl. a beavatási misztériumok papjainak legféltettebben őrzött tudománya volt az ókortól, sőt még a fejlett őskortól kezdve mind a mai napig. Az egyiptomi templomi falfestményeken még ma is láthatók az ágyon fekvő beavatottak, amint körülöttük papok sürgölődnek, és lelkük a testük fölött lebeg.

Tehát az agyunknak különböző területeit, különböző frekvenciájú és amplitúdójú hullámok dominálják, meglehetős összevisszaságban. A jobb és a bal agyfélteke között is jelentős aránytalanságot és eltérést mutat, amplitúdó és információ/jel színesség és annak feldolgozása/értékeléseiben az agyműködésünk.

Nem szükséges minden esetben, hogy e rezgéseket a fül meg is hallja és azt továbbítsa az agyba. Az agy bioáramai, és a lélek sokszor emberi fül nélkül is érzékel sugallatokat és információkat.

Mint ismeretes, agyunk bal féltekéje a logikus, jobb féltekéje a művészi gondolkodásért, az intuíciókért felelős. Minél jobb közöttük az együttműködés, annál „egészebb” emberek vagyunk, azaz annál harmonikusabb bennünk a szív és az ész, a női és a férfi felünk kapcsolata.

Igen ám, de az átlagembernél ez nem így van, mert a két agyfélteke, (mai napig nem ismert módon miért,) nem működik egymással szinkronban, már a fogantatásunk pillanatától kezdve. És ezt viszont az emberi agy nem ismeri fel önmagától.

Az agyat rá kell ébreszteni a differenciára, egyéb esetben az agy egyik félteke a másik rovására és annak visszahúzásával működik. A differenciák előidézőjének tudható be nyilván a bűn is, mint törvénytelenség állandó átörökítődése az emberi génjeinkben. Kérdésként merül fel azonnal, hogy Jézusban miért nem örökítődött át a bűn. Nála az agyfélteke is szinkronban állt.

Azonban ebbe bele is avatkozhat maga az Isten, és az ördög is. Ugyanis a bűn, amiként mindig átörökítődik a génjeinkben Ádámtól és Évától a mai napig minden emberben, addig Jézus fogantatása és bűntelensége, Szűz Mária magzataként és emberként, ma is megfejthetetlennek tűnő természettudományos rejtély. Az, hogy a Teremtő Isten az embert ebben a bűnös állapotában az ítéletig és az ujjá születéséig (feltámadásig) e bűnös mivoltában hagyja, két igen fontos alappilléren nyugszik. Az Isten tiszteletben tartja az ember szabad akaratát és döntéseit, akár a jó, akár a rossz mellett dönt. Az Istenbe való hit és remény, és üdvösség lehetőségével.

Ha az agy két félteke két különálló és eltérő jelet kap, mivel a tökéletes harmónia és rend felé törekszik mindenkor a működésében. Az egyébként tudatos agy működése és differencia érzékelése mellett a tudatalatti, azaz a nem tudatos agy is észlelve a differenciát, eltérést, tökéletes szinkronba igyekszi átállítani az agy működését. Ekkor következhetnek be a különleges élmények.

Az álomban a tudatalatti agyműködés ezt a szinkront kísérli meg visszaállítani a szervezetünk, a pihenése alatti agyműködésében. Azonban ezt a szinkronba hozást az éber tudati állapotunkban is létrehozhatjuk, esetünkben pl. épp az orgonazene rezonanciáival.

Ennek a szinkronnak a megteremtésével, viszont soha nem sejtett, csodálatos lehetőségek tárulnak fel előttünk, bizonyítják ezt a jógameditációk, akár, többek között pl. a Silva – féle agykontroll is. A szinkronnal, azonban a bűntelenségünk nem szűnik meg!

E módszerek esetében saját akaratunkkal befolyásolhatjuk szellemünket. Évezredek óta ismeretesek azok a légzésgyakorlatok, testhelyzetek, mozdulatok, izolációs és hőhatások stb., amelyek a fenti cél elérésében szintén segítségünkre lehetnek.

Számunkra viszont sokkal egyszerűbb, és kézzelfoghatóbb módszerei és természetes lehetőségei vannak ezeknek eléréséhez. Én kizárólag a zenei és az orgonahangzásokban kiforrott és használható természettudományos módszereket, kutatási eredményeket használom fel esetünkben a céljainkra. Az ember biológiája és az agy, annak működése adott, tehát az érzékelő vevőoldal megvan.

Az OBE előtti agy rezgésérzékelése, Az OBE utáni agy rezgésérzékelése, A kétféle agy rezgésérzékelési állapotának összevetése

Az amerikai Robert A. Monroe volt az első, aki megkísérelte a XX. század technikáját segítségül hívni. Ma már ismert tény, hogy a megváltozott tudatállapotok és az agyhullámok között szoros az összefüggés. Ismert, hogy a béta szint frekvenciatartománya a 16 Hz – től a hallható szub mély tartományig terjed. Az alfaszint frekvenciatartománya a 8 és a 16 Hz közé eső tartományban található.

Monroe megkísérelt az agyban a nappali ébrenléti tudatos béta szintnél (16 Hz és e fölött), sőt a 8 – 16 Hz közé eső alfa hullámoknál is sokkal alacsonyabb frekvenciájú hullámokat kelteni.

Mivel az agyban akarta ezt elérni, ráadásul a két fül érzékelésének differenciájának megtartásával, így a térbeli távolságérzékelés nélkül nem hangfalakkal, hanem közvetlen fejhallgatóval kísérelte meg ezt tökéletesen elérni.

Azonban ma már ismert tény hogy ez a hatás előidézhető fejhallgató nélkül is, megfelelő akusztikai és hangsugárzó rendszerekkel.

Lévén eredeti foglalkozása zeneszerző, (elsősorban a rádióműsorok kísérőzenéjét írta), a hanghullámok hatásainak segítségéhez folyamodott. Itt elsődlegesen a hallható szub és mélyhangok hatását kell vizsgálnunk, amit ő is alkalmazott, és az orgonahangzásunkban is fel kell ezeket a tapasztalatokat használnunk, ugyanis ő is ezt használta elsődlegesen.

A probléma az, hogy az átlagember füle nem érzékel ~ 30 Hz – nél alacsonyabb frekvenciájú hanghullámokat. (még ha az emberi agy erre képes is, a fül az egyén és a korától, egészség stb.-től függően a rezgés érékelés változó) Azonban, a fizikában, de a zenében is ismeretes a hullámlebegés jelensége. Hogyan állítsuk elő, de azt is úgy, hogy a tudatalattink is érzékelni tudja, értékelje.

Amely abból áll, hogy két különböző frekvenciájú hullám frekvenciájának különbsége, egy periodikusán erősödő – gyengülő szintén hullámszerű jelenséget produkál. (Lásd a tremolóhatás és a vibratóhatás részek elemzéseit a tanulmány többi részében.)

Monroe tehát vett egy 100 Hz – es és egy 104 Hz – es hallható mély hanghullámot, s az egyiket a jobb, a másikat a bal fülbe vezette.

Bár a fülek, pontosabban az emberi tudat (klasszikus fizikai érzékelésünk) a kettő különbségét nem érzékelték, tehát nemigen hallható ki, ugyanakkor a biológiai fül érzékelése az agyban viszont igenis érzékelte, és az el is juttatta egyből az agyba, mint differenciát. Az egyik magyar közmondás is említi, hogy „mindig az apró részletekben van elrejtve az ördög”, ez itt is érvényesült!

FIGYELEM! A nem tudatos agy, ezt egyből érzékelte, és kiértékelte, továbbá egyből azonnal reagált is a különbségre.

És, megtörtént tudományosan is a csoda! Meditációs élmények következtek be, az ébrenlét és egészséges állapotban.

Ugyanakkor az idő térérzékelése is megváltozott, míg e frekvenciák fennálltak és rezegtek.

(Furcsa helyzet, tehát nem szükséges baleset stb. súlyos körülménye, ennek előidéződéséhez.)

Mivel igen nagyszámú ember vállalkozott erre az igen egyszerű, de annál nagyszerűbb „kísérletre”, egyénenként egyedi eredmények születtek, különleges hatások átélésével, amelyekről igencsak részletesen beszámoltak, mint tapasztalatokról.

Egyeseknél testen kívüli élmények, másoknál pedig létrejött a „szivárványhíd” amely összeköti bennünk a logikát és érzelmeket, a női és a férfit, a „kis” énünket a magasabb, vagy ha úgy tetszik az „isteni” énünkkel, vagy egyenesen a színes fénnyel. Valószínűleg attól függően, hogy a felsőbb énünk mit látott és igényelt szükségesebbnek.

Itt hivatkozok arra a tényre, hogy mindannyian Isten fiai vagyunk és az Isten képmására is lettünk teremtve, hiszen a biológiánk és létezésünk alapelemei is az Istennél eredeztetnek.

Az összes pneumatikus és az elektrium hangszer rendszerén belül működő, azaz az elektromos orgonák hangzásában is tisztán és minőségében eredeti hangzásokban lehet kelteni, azaz életre hozni ilyen hullám lebegéseket és hatásokat nemcsak a mély, hanem a közép és magas hang tartományokban is. Természetesen a csak pneumatikus rendszerek hangzásában is létrejöhetnek ezek az állapotok. Ezek az igazi térélmény hatások vannak a legnagyobb katedrálisok hangzásában is, csak ezt nem fejlesztették tovább.

Kétség kívül, a mély, a szub és az infra az erre a legalkalmasabb, és ezt mi is így alkalmazzuk. A nem tudatos agy és a tudatos agy közötti hidat, így bármikor létrehozhatjuk, miként az ember és Isten között a kapcsolatot is a sugallat szárnyán.

Az álom és a fény kapuinak kulcsa is valahol itt rejlik, és ezeken az utakon kinyithatók. Ezzel, mintegy kapcsolatot és átmeneti hidat teremtünk a klasszikus fizika és a káoszfizika nehezen értelmezhető síkján, és a tudatunk is itt már értelmezni tudja a tudattalant.

A tudattalanunk és a sugallatnak a kapcsolódásai által, a teljesség közelébe tudunk eljutni, de már úgy átélve, hogy ez a tudatunk által már az ismeretünk síkjára is eljut. És esetünkben itt ez a kitűzött cél.

Ezek a miatt nehezen felfoghatók és érthetők a hétköznapi ember számára, mert az emberi elme által nem ismert és nehezen megérthető felfogható továbbá ritka, még át nem élt területeket tartalmazzák. Épp időszerű, hogy ezeket a hiányosságokat pótoljuk.

Nos, megkíséreltem a témában laikus, vagy kevésbé jártas embertársaimnak is az érthetőség szintjén ezt a szakágat és tudományos területet is ismertetni. Ennek segítéseként, (a tanulmány is épp ezt teszi a részletet ismertetésében), modellpéldákat használok, amit a gyakorlatban is alkalmazzuk, azaz, ezt tesszük az orgonánk hangzásának és rezonanciáinak az előállításakor…

Wolfang Messing, Albert Einstein, és Sigmund Freud érdekes kísérlete

Wolfang Messing, amikor Albert Einstein és Sigmund Freud társaságában az alfa rezgéshullámoknak a tényét és téziseit az emberi szervezetben kimutatták, vagyis az úgynevezett lelki és sugallati érzékelésekre vonatkozó kapcsolódását keresték, pontosabban az emberi léleknek a működési rendszerét feltárták, mind az ideg mind a pszichológia, mind pedig a mai szóhasználatos „para jelenségek” eseteire, a következőket állapították meg.

Amikor az ember valamire gondol, agysejtjei nyomban impulzusokat küldenek az egész szervezetben szerteágazóan. Ha például valaki arra gondol, hogy egy tárgyat kezébe vesz, elképzelésére összehúzódással reagálnak kezének izmai. Igaz, az izmokban jelentkező feszültség igen kicsiny, azonban reálisan létező és ma már mérhető.

(Ez a feszültség, viszont akkor és abban az esetben is fennáll és létrejön, ha az agy, egy azonnali újabb gondolattal, már ezt egy másik parancsban visszavonja, vagy csak a végrehajtásig függőben tartja az izmok mozdulatlanul hagyásával.) Itt lép be a gondolat biológiai és sugallati kapcsolódása a konkrét valóságban az idegpályák és a biológia kvantumfizikája alapján.

Messing szerint a gondolat, az ötlet tükröződik a szervezet szenzomotorikus rendszerében.

A kísérlet alkalmával Szovjet tudósok, Pavlov és tanítványai is igazolták, hogy a gondolat nem csupán az arra szolgáló izmokban vált ki apróbb összehúzódást, de megváltoztatja a szervezet vérkeringését is, és pl. fokozza annak érzékenységét is.

Vannak ma már olyan műszerek, amelyek regisztrálni tudják az izmokban is jelentkező mikro áramokat. Ezek a mikro áramok elsődlegesen Alfa hullámokat bocsátanak ki.

A kísérlet kimutatta, hogy ha az ember nyelvéhez (ízlelési íz ingerek keltésével mind a nyelven, vagy épp az agyban rágondolva az ízre) más esetben, a torkához és/vagy hangszálidegeihez (ének és beszédhang keltése előtti agyi impulzusok keletkezése az agyban,) és „elektródákat” azaz bioáram érzékelőket helyeztek el, és azokat meglehetősen érzékeny galvanométerrel kötötték össze, igen érdekes kísérleti eredmények születtek.

Megkérték a kísérlet alanyát, gondoljon arra, hogy egy mondatot mond, és a galvanométer gyönge impulzusokat rögzített mind a torok és a hangszál izmai és idegeiben, mint a nyelv idegvégződéseiben is.

Az érdekesség azonban az, hogy nemcsak azok a gondolatok jelennek meg grafikus és térbeli információ adatokkal, amelyek e kicsi jelek, és rezgésimpulzusok széles tárházát tartalmazzák, (amit ma már a digitális rendszerek és a számítógépekkel igen jól lehet analizálni és modellezni is) hanem a gondolatok színességének részletei is különleges és jelentős többlet információt, jeleket hordoznak.

Ugyanakkor e „bioáramok” impulzustartalmának részletei ma már nemcsak a testre rácsatlakoztatott elektródák közvetlen érzékelésében, hanem azon kívül is, tehát a kísérleti alanytól jóval távolabb, tőle függetlenül is ma már erősen kimutathatók.

Ez egyből magyarázatot ad arra kérdésre, hogy hogyan és miképpen létezik az egymástól igen távoli pl. anya gyermek, vagy „egymásra hangolódott” szerelmesek stb., ma még parapciszhikai és gondolati, avagy lélek kapcsolata.

Az érzékenység egyénenként különböző.

Egyeseknél az életkörülményeik és tevékenységük következtében igen magas fokú, mint pl. Messingnél.

Wolfang Messing hihetetlen érzékeny és egyben igen képzett elemző egyéniség volt. Agya, meglepő módon, még a meglehetősen gyenge és a távoli, azaz az igen távoli (tőle több m vagy több tíz m-nél is távolabbi) gyenge elektromos hullámokat is képes volt felfogni, és ami a fő, mindezen információkat analizálni, azaz elemezni.

Ez a képessége olyan fejlett volt, hogy pl. az izmokban keletkező izommozgató bioáramok mellett, szelektíven érzékelni és elemezni tudta magát a gondolati rezgéseket is. Tehát az emberi agy által az idegrendszeren átfutó jeleket és rezgéseket még az izmokban is.

Messing agyi vagy épp idegrendszeri bioáram hálózatának vevőrendszere (melyet az élete teljes tartamában folyamatosan tökéletesített, fejlesztett, igen nagy gyakorlatra tett szert), az idegrendszere egésze által, mint valami rádióantenna, a másik embernél, mint jelekként kisugárzott gondolatokat is vette, azaz érzékelte.

Következésképp a másik ember gondolatát is így azonnal megfejthette. Ma is léteznek ilyen emberek, és szerintem ez a képesség mindenkiben, tehát minden emberben genetikailag valamilyen mértékben megvan, belénk van táplálva, csak azt vagy elnyomjuk, és nem engedjük kifejlődni, vagy talán tudomást sem veszünk róla.

Úgy tűnik, hogy e tulajdonsága az embernek, a használatának hiányában visszafejlődik, esetleg el is halhat. Általában a sugallati és a lélek rezgésein át érzékeléssel bíró embereknél ez a képesség, viszont eltérő mértékben, de azért fejlett.

Így képes az ember az Isten Szentlelkének Sugallati hatásait is érzékelni, hacsak azt el nem nyomja.

De a képesség bennünk van az érzékelésére, azaz mindenkiben kivétel nélkül ősi genetikailag megvan, azaz belénk van táplálva.

Mondhatná bárki, ugyan hogy jön ezeknek a részeknek az elemzése és modellezése az orgonahangzáshoz, és annak megértéséhez? Ráadásul ezek nélkül is igen jól működik az orgona és annak valamennyi hatása/hangzása is bárki számára élvezhetővé, értékelhetővé teszi a zenei élményt. Én viszont azt mondom, és azt állítom, hogy e részek és modellek használata nélkül, tökéletes, vagy a tökéleteshez legközelebb álló élményt és hangzásokat nem lehet hiánytalanul előállítani.

Tehát, Messing az ember gondolataiban végbemenő folyamatokat, változásokat is érzékelni tudta, amit azután részletesen emberi szóval is el tudott mondani, ki tudott fejezni. Ezeknek a hullámoknak ma már pontos elnevezése is van, mint Alfa hullám. Valahol itt található a lélek és a sugallati rezonanciák/impulzusok kapcsolódása is a biológiánkhoz.

A béta hullám, amely már a részben a 8 és 16 Hz közötti frekvenciasávba is tartozik, a bennünket körülvevő növényvilág és bioszféra rezonanciasávjába nyúlik át, amely viszont maga az élet, és az emberi létnek is a meghatározó szerves része.

Itt jegyzem meg, hogy az embert, és a földet csak és kizárólag Isten teremtésének lehet betudni, ugyanis az élet létrejöttének, az ember teremtésének, a földi élet létének, és a növényvilágnak a létezését nem lehet semmiképpen az evolúció elképesztő hézagokkal rendelkező fejlődéselméletére felépíteni. Darwin evolúciós elmélete a fajok eredetéről stb., csak bizonyos határokig elfogadható és helyálló. Ráadásul csak részben teljes, egészen a végletekig, a gyökerekig, és nem teljesen mindenre kiterjedő.

Azt csak, és csakis egy olyan hatalmas lény, mint a Teremtő Isten (az ember számára megfoghatatlan és felfoghatatlan módon) hozhatta létre, aki saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert. És az Isten pontosan tudta a szükséges alkatrészek és működtetése mellett a rezonanciaarányokat, azok felhasználását is az emberi létbe. És ezt az emberi létbe, környezetébe és a biológiájába is jól beillesztette, mint mikro alfa és a béta hullámokat. Természetesen ezt másutt is alkalmazta.

Mivel ezek igen kicsik, és ugyanakkor a biológiánkból nem nélkülözhető rezgéssávokról van szó, nemcsak a pszichénkre van összetett kihatással, hanem a szentlélekkel való kommunikációnkra is. Tehát semmiképpen nem mellőzhető, hatásának elemzése.

Úgy gondolom, sátán ezt az emberi képességünket is roncsolta és roncsolja, egészen az ember bűnbeesése óta, kihasználva ma is, épp az általa tönkretett bűnös gyarló emberi természetet.

De viszont szabad akaratunk van választanunk, döntenünk, a hajlamunk szerint az Isten sugallatát, és a lelkiismeretünk megszólalását követni. Vagy ha azt nem tesszük, a bűn alá rekesztett gyarló pusztulásra ítélt énünket kell választanunk.

Azaz a jót (amely a nehezebb) nem szívesen követi a bűnre hajló emberi énünk, vagy épp a bűnös gyarló hajlamaink miatt, az egyébként könnyebbnek tűnő rosszat követi. A káoszfizika itt is érvényesül abban, hogy a lélek küzd a bűn hajlamaival, hatásaival!

No, nem a klasszikus fizika káoszára gondolva itt, hanem a káoszfizikának, szinte nem értelmezhető és a mai tudásunkkal nem is mindenben érthető okaira. A tanulmányt olvasót ne tévessze meg a klasszikus fizika és a káoszfizika fogalmának értelmezése, ugyanis két nagyon is különböző, egymástól ugyan nem távol álló, de mást jelentő fogalomról, és hatásmechanizmusról van szó.

A káoszfizika fogalmába csak azok a káoszállapotok és tézisek, és azoknak az elemzései tartoznak, amelyek a klasszikus fizika és az ismereteink alapján, a meglévő törvényszerűségekből kilépve, a fizikájuk már - már nem a megmagyarázható, bizonyítható, és egyben nehezen értelmezhető. Tehát nem is igen mérhető elemeket, részeket tartalmazzák. (A kvantumfizika azonban nem azonos a káoszfizikával, noha sok elemében káoszfizikai elemeket és értelmezéseket tartalmaz.)

Ugyanakkor a nem megmagyarázható, és nehezen érthető részei, eseményei e két fizikai értelmezésnek, mégis valami törvényszerűségeknek engedelmeskedve, akár logikus, akár nem logikus formában, de kapcsolódnak egymáshoz.

Nem tartoznak viszont a káoszfizika fogalmába azok a tudományosan még fel nem tárt és nem bizonyított klasszikus fizikai törvényszerűségek, amelyeket még a mai fejlett tudomány, még a mai napig sem tárt fel. Ugyanakkor a működési törvényszerűségeik, többnyire a klasszikus fizikához tartozik, tehát mintegy kézzelfoghatók…

Einstein, Messing és Freud kísérleténél, a Messingnél fennálló különleges emberi képességek tudományos feltárása, működésének megismerése volt az elsődleges céljuk.

Ezek a kísérletek és modellek viszont már-már a káoszfizika határán állnak, miként többek között Einstein relativitás elmélete is.

Messingnél bizonyított tény, a gondolat anyagot vezérlő hatalma, amely a rezgések hatásainak végterméke és egyben eredménye.

A sejt önfejlődő vezérlése, kapcsolódása a többi sejthez, a gén, genetika és a DNS RNS láncok vezérlése is ide vezethető vissza.

Vizsgáljuk meg most a gondolat anyagot vezérlő hatalmát a legismertebb helyen, a „telekinetikus rendszerben”, azaz épp az emberi szervezetben. Első lépésben szögezzük le, hogy a gondolat az elektronhoz kötött. Az elektron információs energiája, ill. ennek abszolút értéke mindenesetre kisebb, mint a teljes mozgási energiája.

A mozgási energiája pedig tény, hogy kisebb mintha az elektron fénysebességgel mozogna.

Tehát az első gondolati aktus, az információ születésének energiája kisebb, mint tízmilliomod erg.

Egy erg az az energia, amivel 1 gramm anyag 1 cm magasra emelhető fel a föld felszínén.

Második lépésben a gondolat olyan agyi ingerületté fejlődik elektron – embrió állapotából, amit bioáramok és elektromágneses hullámok kísérnek. (Hogy mely hullámok és frekvenciák, az egy másik kérdés.)

Az idegsejtekben kifejlődik az aktivációs potenciál, s az ilyen tudatos –(vagy a tudat által könnyen hozzáférhető tartományban lévő)- információt, az idegsejtek aktivációs áramsorozatainak a frekvencia modulációja hordozza, amely összeadódik, mint ahogyan a rádiófelvételnél és a rádiósugárzásnál ez közismerten a hangokkal történik. A metszetek kereszteződése, ilyen a rezonanciák és az elektronok, továbbá az idegsejteknek a bozon állapotban keletkező metszetei között.

Amikor zenét hallgatunk, információ és gondolat keveredik…

Csakhogy az ember bioáramai jóval kisebbek a rádióadó több KW adási teljesítményénél. Ráadásul ezek a pillanat töredéke alatt a gondolatainknak az energiasűrítési képessége nyomán, viszont már a testünktől távolabb is mérhető igen erős energiákat összpontosíthat. Ráadásul az egyik frekvencia, rezgés modulálhatja a másikat. A lelkünknek is vannak rezgései, frekvenciái.

A testünktől távolabb fogalmába tartoznak a kontinenseken átnyúló, vagy a határainkon átnyúló hatások is.

Itt lép be a közös imádság, a közös HIT, a közös éneklés, stb., kinetikai energiatöbblete, amely azonos frekvencia és emberi gondolati hatások nyomán összeadódik, mint az elektromágneses erővonalak hatásai, amelyek együtt hatalmas erőket képviselnek.

Nyilván furcsállja a tanulmányt olvasó, hogy ezeknek a hatásoknak a magyarázatát nem az evolúció kereteiben keresem, hanem az Isten teremtésében, ugyanis az evolúció többnyire a klasszikus biológia és fizika téziseire alapozódik és épül fel, és nem az Istenre.

Kimutatták, hogy nemcsak a külvilágból beérkező ingerület vált ki ilyen nagy agyi elektromágneses hullámokat, (pl. fülön át) hanem ezek spontán is keletkezhetnek az agyban és a lélekben is.

Az agyban kimutatott tudományos tényállás, hogy önmagában is keletkezhetnek elektromágneses hullámok, rezgések, egészen az infrától a fény, sőt a gondolati dimenziókban is, és azoknak igen széles, párhuzamos rezonanciasávjaiban is.

Azaz, az emberi érzékelésben, mint sugallati, és biológiai áramok, frekvenciák, (pl. indíttatás, fizikai, biológiai és izommozgatási stb.) a hangfrekvenciák (zene, beszéd stb.) a rádiófrekvenciák (lásd a TV, rádió működését is stb.) a fényfrekvenciák (szemünk és az emberi test bőr stb. érzékelése, és az álmaink, gondolatainknak a színes képei) továbbá a gondolati frekvenciák stb. is ismertek.

Az agy elektromos tevékenységének egyik kísérőjelenségét, az agyi elektromágneses hullámokat, az elektorenkefalográffal mérjük.

Az emberi álom kinetikája és rezgés mechanizmusa is itt modellezhető és érthető meg a legjobban.

Ez a készülék jegyzi fel az egyes tudati állapotunkra jellemző EEG hullámokat. Azaz, a béta, az alfa, a teta és delta hullámokat.

Az EEG hullámok mérésekor a sejteken kívüli elektromágneses tereket mérjük. Ezzel a készülékkel közvetlenül az emberi test közelében keletkező hullámokat és rezgéseket mérjük, melyek (igaz ritka esetben és csak néhány embernél) annyira felerősítheti a pl. a gondolat, hogy a klasszikus fizika hatásai is tapasztalhatók. (Pl. kanálmozgatás stb. a távolban anyagok felforrósítása stb.)

A gondolat, majd az azt követő agyi ingerület működésének modellezésére álljon itt néhány példa.

Mindenesetre az agyi ingerület többnyire elvezetődik a megfelelő szervbe, például a mozgatóidegekkel a karba, a kézbe. Ennek az ingernek a hatására a karnak a mozgató izomrostjai összehúzódnak, és a kar képes felemelni például egy húsz kilós testet, mondjuk 1 méter magasra.

Azaz, munkavégzése kétmillió erg. Ne felejtsük el, hogy a gondolati erg viszont !csak! tízmilliomod erg volt, és alig mérte az EEG készülék, oly igen gyenge volt… És ne felejtsük el azt sem, hogy az első gondolati aktus, az információ születésének energiája kisebb, mint tízmilliomod erg.

Tehát itt több millió, vagy inkább többszörös több százmilliószoros energiaerősítésről van szó a kvantum idegpályáktól az izmokig.

Modellezési példával élve, ehhez hasonló kapacitív, vagy ellenállás továbbá áramerősség vagy feszültség stb. dinamizmusok szélsőséges értékei jelentkeznek többnyire pl. a rádióelektronikában is. Vegyük alapul pl. egy nagy koncert hang és fizikai hatásait.

A magnófelvétel mágnesezett szalagjának „letapogatása”, vagy a számítógép CD lemez információ/jelletapogatási és néhány mikronos jelerősségéből, a rádiójel és erősítőláncokon keresztül, már munkavégzésre is alkalmas iszonyatos teljesítményű dinamizmusok fejlődhetnek ki megfelelő elektronikus kapcsolásokkal.

A nagyságrendek a jelerősödésben és a munkavégzésben is már igen elképesztőek.

A különbség az ember és az elektronikák között csak az, hogy amíg az emberi agy önmaga képes e vezérlést és önfejlesztést elvégezni, és összekapcsolni, továbbá összeállítani, az elektronikus berendezések erre önmaguktól nem képesek nem alkalmasak.

Ez a dinamizmus azt jelenti, hogy a kezdeti, tízmilliomod ergnél esetleg sok, vagy igen sok-sok nagyságrenddel kisebb energia is, a gondolat gyorsaságának megfelelően, igen gyorsan, itt már több mint húszmilliószorosára, azaz, húszezer – milliárdszorosára erősödött! (Ezen arányok nagyságrendjei miatt mertem elsődlegesen hozzányúlni a fény színeinek, a hangsáv színeihez mért viszonyításához és felhasználásához, az orgonahangzás, és az őshang rezonanciák pontos bemérésének meghatározásában.)

A nagy kérdés ott rejtőzik, hogyan képes ebben a legalább billiószoros növekedési, vagy ha úgy tetszik hírtelen születési folyamatban aktivizálódni így és ekkorát „ugrani” hatásaiban a gondolat, az érzékelés és a teljesítmény, továbbá az energia, és az ezt elindító erő.

Az univerzumban a makro fizikában lelhetünk ekkora dinamizmusokra és szélsőségekre, a csillagok működésében.

Az ember a miatt különleges, és egyedi a biológiájának működésében, mert a fizikai testén, szervein túlmenően, tudattal és tudat alattival is rendelkezik. Ráadásul mindhárom fizikai formáját működteti életműködésében egyszerre egyesítve.

Tehát ezen a „több lépcsős hosszú úton” hirtelen a felvilágra, egy szempillantás alatt, hogyan tud az információ, lépésről lépésre úgy szerveződni, hogy ebből végül az emberi szervezet egésze számára, hasznos és célszerű cselekvés, vagy épp cselekvéssorozat jöhessen létre.

Kérdés, hogy a makro rezonanciák mintájára, a mikro rezgések, és az azt érzékelő és értékelő gondolatok is hasonlóképpen működnek e?

Az orgonahangzás területén ennek a miatt van igen nagy jelentősége, mert a hang és maga a rezgés, mint a gondolatot és pszichét aktivizáló rendszere, hatalmas energiákat keletkeztet az emberben. Több embernél pedig ezek össze is adódhatnak. A hit rezonanciájában ezt tetten is érhetjük. Az orgonahang, a hangzások és hanghatások, liturgia pedig ennek segítését eredményezik.

A hatás mechanizmusait vizsgálva a mi kis hallható hangsávunk, benne az alfa hullámok, azaz infrahangsávval, a tíz –húsz, sőt több száz nagyságrendet is átfogó „felharmonikus” mint a már látható fény színeinek működése is hasonló modelleken nyugszanak.

Biológiai szempontból további kérdés az, hogy hogyan képes az információ így tájékozódni, és egy tíz – húsz nagyságrendet átfogó, folyamatban tökéletesen és egységesen szerveződni, továbbá fejlődni is.

(Az álom és a gondolkodás, a gondolat is az információk tömegéből, élmények halmazaiból áll össze.)

Nos, ha erre képes az információ, nem jelenti e, ez azt, hogy maga az információ egy önszervező, önintegritását fenntartani képes egység? Vehetjük e, ezt egészen komolyan, és mondhatjuk e azt, hogy a tudat elemi egységei, az információk is öntevékeny, célszerűen tevékenykedő rendszerek, így egyfajta tudattal kell, rendelkezzenek?

Tetten érhetjük ezt a növény, állatvilágban és az emberben is. Miként a sejtbiológia, a genetika, és maga a DNS, RNS láncok működésében is ezt valóságosan és tudományosan is bizonyított tény ma már, és tetten érhetjük pl. magában a sejtbiológiában is.

Arról a molekuláris biológia is tud, hogy a sejtmagokban megvan és működik a külvilág egész modellje.

A sejtmag ellenőrző rendszere képes azokat a néki szükséges molekula kombinációkat kiválasztani, amelyek a szervezet életképességét legnagyobb mértékben segítik elő az adott környezeti feltételek között.

Ez talán éppen azért lehetséges, mert a legelemibb tudati egység, az elektron hordozta információ, az elektronhoz kötött.

Az elektron viszont olyan mikrofizikai részecske, ami képes a David Bohm leírta kvantumpotenciállal, és a szuper kvantumpotenciállal, a világegyetem egészével közvetlen, téridőn kívüli kapcsolatban állni. Tehát a lélek és a sugallati, továbbá gondolati úton is…

A ma közismert DNS és RNS láncok működésének rendszere is többek között ebből modellezhető. Az egy – egy sejt „klónozása”, vagy épp a túlburjánzó megvadult és működésében zavart rákos sejtek működési elve is ezeken át megérthető és levezethető.

De ha a legegyszerűbb példával élek sem tévedek, ha megjelölöm, hogy pl. a muskátli szárából egy darabot elültetve, és megfelelő körülményeket teremtve az életfunkciójának, ugyanazon virág genetikai és biológiai jegyeit átörökítve szaporíthattunk…

Esetünkben ezeknek ismerete a miatt fontos, mert ez által megismerhetjük a teremtésünk rezonanciáit is átfogó mikro és makro fizikát, még ha csak részben is, és benne megérthetjük a biológiánknak a rezonancia kérdéseit is.

A biológia és a rezonancia igen szorosan összefügg!

Ezzel már az előállítandó és elvárt különleges rezonanciák fogalmáról is ismeretekkel bírhat ezután ezt a tanulmányt elolvasó.

(Így képessé válik arra, hogy megértse az orgonaépítészet és annak hangolásának/rezgés előállításának súlyponti kérdéseit, és megoldandó feladatait is, de úgy, hogy a biológiánkra és pszichénkre kifejtett hatásait is ennek összefüggéseiben értelmezze.)

A megértéshez, és ha a zenei hatásait meghallja, azaz átéli hatásait, akkor már szerintem megérte ennek az igen kiterjedt tanulmánynak a részletes átolvasása, bárki is legyen az.

Messing téziseit és kísérleteinek eredményeit a tanulmányban a miatt jelöltem meg, mert a lélek és a sugallati rezonanciáknak az emberre és a biológiánkra keletkező kicsatolásai igencsak jelentős hatással bírnak nemcsak a hallható hang, továbbá a látható fénysávban, hanem kifejezetten a nem hallható infra sávban is. És ez érvényes az általunk előállítandó orgonazenére is.

Az orgonahangzáshoz, és egyáltalán maga a rezgés megértéséhez ezeket feltétlenül szükséges volt pontosan elemezni, és értelmezhetően kifejtenem. Kiváltképp azért, mert mi az orgonahangzásban az infrahangnak a zenei, sugallati és pszichikai hatásait is alkalmazzuk teljes körűen a teljes átélés elősegítésére.

Nos, ezeknek a hatásoknak az ismeretében, meg tudjuk a fény és prizmamodellezésünk hatásait is teljes értékűen érteni. Amit szükséges a továbbiakban már úgy megismerni, és egyben működésében meg is érteni, hogy mind az alkalmazását, és azoknak hatásait tekintve, tudatosan tudja bárki is értékelni, még ha a zenében és a tudományban laikus legyen is az.

Fontos megjelölnöm a természet adta hatások modellek, példák és az érzékeléseknek az alapulvételét, mert csak ennek ismeretében érthető meg mind természettudományosan, mind vallástudományosan, akár a klasszikus fizika, akár a kvantumfizika, akár pedig a káoszfizika jelenségei esetünkben.

Amelyek érvényesek a fénytanban is, és azokon át levezethetően a hangtanban is. És végső soron, az orgonaépítészetben, és e tanulmányban is jól használhatók.

A régieknél, és az ősi krónikákban ilyen irányú leírások és ismertetések nem találhatók, és nemigen állnak rendelkezésre, mint e tanulmányban, (de még a mai modern időkben sem születtek ez iránti tudományos munkák,) épp emiatt talán hasznos, és értékes lehet a mai időkben ez a tanulmány.

Tudom, az olvasónak úgy tűnhet, szükségtelen az ennyire alapos, és igencsak részletekbe menő tanulmányelemzése az orgonaépítészetünk kifejtésében, ám ezeknek a részleteknek a hiányában nem érthető meg mi is az igazi célkitűzés. Amit vagy így, vagy úgy de el kellene érnünk a legteljesebb hatások kibontakoztatásához. E miatt, mindenképp indokolt lehet e részletes elemzés.

A korábbi (piramis stb.) prizmamodellek bemutatása után a ma is használatos, és a ma leginkább elterjedt optikai prizmamodelleknek a hang és fényhatásainak a céljainkra történő

hatásaira, és azoknak elemzésére.

Ugyanakkor felhasználására is rátérek a továbbiakban. Ugyanis esetünkben ezeknek hatása már mérvadó a fénytan érzékelésében, ami viszont egyenesen levezethető a

hangtanra is.

Az átfedések egyszerű számításokkal matematikailag modellezhetők, egészen a csillagok ősrezgéséig kimutathatóan.

Igen sokféle templom szerkezet és felépítésmód létezik. Ezek közül számunkra három az, ami a céljainkra megfelelő paramétereket mutat. Prizmarendszer alapján a gúla, kúp és a különféle háromszög alapú szerkezeti formák a mérvadó alakzatok.

A templomok harmadik felépítési típusánál a „prizma” a véglapján áll.

Ez a menhír, az obeliszk, a sztélé a „pogány” oltárkövek és esetünkben a tornyos templomok modellje. Működésüket a már közismert Stonehenge kő körén lehet a legkönnyebben tanulmányozni. Igen sok keresztény templom, katedrális és bazilika épült ennek a modellnek az alapján is, és jól működnek!

Az obeliszk és a sztélé vagy a menhír, (mint Kelta kultusz rendszerén belül használatos) függőlegesen felállított hosszú csiszolatlan kövekből állott, és nemcsak az élők, de a halottak iránti kultusz eszköze is volt.

A Stonehenge megalít (azaz nagy kő együttes) együttesének, (és menhírok kultikus rendszere,) a nyári, téli napforduló idején, éppen a felkelő nap irányára tájolt.

Tehát maximális biológiai és pszichikai stb. hatása, csak évente egyszer, mint Szent Iván napja körüli hajnalon volt. A Szent Iván napi ünnepnek, tehát nem holmi egyszerű örömjáték, stb. ceremóniai szerepe volt, hanem annál igencsak sokkalta több és fontosabb, azaz, biológiai és hitbeli is. Ma épp időszerű lenne ezeknek megismerése, felhasználása és alkalmazása is ismételten…

A fényrezgések és az optikai prizma rendszeréből, az akusztikai rezgések rendszerére is pontos modelleket lehet így mintázni.

Mi épp ezt tesszük! Azonban a könnyebb érthetőség kedvéért vegyük sorra az alkatrészeit, mert csak így érthetjük meg működését, és céljainkra felhasználhatóságát.

A fényhatások hang és rezgés párhuzamait továbbá a színek tudományosan is kimutatott tartományát a tanulmány végén található

rezonanciatáblázat

tartalmazza.

Az orgonahangzás és a teremhangzás hangolása is ennek alapján történik.

Előrebocsájtom, hogy pl.: egy spektrofotométerrel, (fényszínkép mérő készülékkel) a fényfrekvenciákat és ez által, közvetett formában, a hang és egyéb frekvenciákat is igen pontosan be tudjuk határolni. Tehát a rezonanciák meghatározásában és nemcsak a hangnak, hanem a fény színeinek is a párhuzamait is helyesen tudjuk vele modellezni!

Vajon miért is fontos ezt tudnunk?

És egyáltalán ezeket az ismereteket hogyan, és miben tudjuk az orgonaépítészetben, az akusztikában felhasználni?

A kínai pagodák, az egyiptomi piramisok, akár még a mekkai kábakő működési rendszere, vagy épp a mexikói és az azték piramisok és megalitjai is, a fénynek és az optikai rezgéseknek a megfelelő közvetítésére, annak pontos modellezésére szolgálnak.

Miként a görög templomépítészeti rendszer is. Melyre ráépül a hang/fényrezonanciák fény és színbontó természete is, miként valamennyi prizmának a hatásait, azaz rezonanciabontó/formáló hatásait is megkísérlem modellezni ebben a tanulmányban.

Esetünkben a tornyos templomaink akusztikai és rezonancia rendszere, összekapcsolva a biológiai és pszichikai, továbbá a sugallati hatások rendszerével, a konkrét gyakorlatban és a valóságban is megtapasztalható módon átélhető bárki számára.

Tehát itt már a modellezés fázisai, konkrét gyakorlatba, és átélhető valóságba kerülnek átültetésre. Csak el kell mennünk bármely ősi templomba, és az ősi terem/akusztikai és térérzet hangzását megtapasztalhatjuk.

Még akár elektriumos hangszer, azaz elektromos egyházi orgona hangzásánál is.

A hangzásnál figyeljünk a torony és a tetőtimpanon kialakítására is, a föld mágneses erővonal hatásaira és a belső rezonanciára is.

A tetőtimpanon és a tornyoknak az alakzata, építésügyi és tetőszerkezeti forma szabályain túlmenően, rezgést és földtani, továbbá sugárzástani befolyásoló erőkkel, hatásokkal bírnak. Mint általában minden épület, és bármely ember alkotta építmény, szerkezet.

A bioszféra, ahogyan a természet, és a geológiai, földtani alakzatok, (hegyek, dombok, folyók, tavak, tengerek és óceánok stb.) hatalmas víztömege is, rezonanciabefolyásoló hatásúak. Ma már az építészetben elterjedt pl. a vasbeton. Az abban lévő vas mennyisége, vagy a tégla, a vájog, azaz a föld, stb. építőanyagok is, egészen kis mértékben ugyan vagy épp méretükben, de mind, mind befolyásolják a rezonancia és a biológiai sugárzásoknak a hatásait. Ezek a hatások és metszetek, bizony összeadódnak…

Benne a hangtan rezgéseit is összeadhatják, vagy kiolthatják. A biológiai rezgésekkel is ugyanez a helyzet. Ez, egészen kicsi méretekben is érvényesül, azaz még az egy egyszerű, kisméretű lakóháznál is. Mindent eldöntő és befolyásoló tényezővel bír az is, hogy milyen anyagból, és ezekből az anyagokból milyen százalékban vannak jelen az épület, vagy bármely szerkezeti alkatrészek.

A tanulmányban mellékelt képekből, nyilvánvalóan látszik, hogy a hivatkozott „timpanon” jelentősége az építészetben is megmutatkozott.

A timpanon, mint kettősprizma elv, a talpával összefordítva, tehát az egész világon bevált módszer.

A tetőtimpanon fogalmán a homlokzati vízszintes, és a nyeregtető alkotta, mint háromszögletű síkot értjük rajta. Ma már többnyire minden tető így készül a lakóépületeknél is.

És nyilván nem viccből használták a kínai pagodáknál, az obeliszkeknél, és a görögöknél, miként azt az antik építészetben. És így hazánkban is alkalmazzák évszázadok óta a templomépítéseknél, mert nemcsak szép, hanem építészeti jelentősége mellett az akusztikában is nyilván igen fontos szerepe van.

Függetlenül attól, hogy mindezeken felül még az esővíz stb., levezető/terelő szerepet is betölti ez a tetőalakzat.

A Stonehenge megalít építménye a kelta kultusz rendszerében, viszont mint „Kelta komputer”szerepét is ellátta, mint kombinált eszköz.

Ugyanis a hold kiszámítható pályáját, és a nap pályáját (napnyugta/napkelte minden évszakban, és annak helyét, irányát, pontosan, mint valami óraszerkezet) jelezte, a megalítok rései közötti fény sávjaival, mely hónap, mely napjának mely óráján állt az idő.

Az építmény ezen kívül, csillagászati „térkép” és eseményjelző készülék is volt, mert általa az egyik csillagképből a másikba való pontos időszakokat, átmeneteket, már a Kelták és a Druidák nemzetsége, azaz társadalma, az őskorban, azaz, még annak előtte is, pontosan be tudta határolni. Azután terjedt el az egész világon, azaz Európában is ennek rendszere és szabályainak bevált használata.

A ma emberének nyilván különösen furcsa és érdekes lehet, hogy az akkori kultúra is már milyen fejlett, és előrehaladott volt. Ugyanis már az Indusok, Aztékok és még a Maják is alkalmazták e rendszert, és hatékonyan használták. A prizmát, azaz a prizma fénytörő hatásait, vagy annak működési elvét, még ma sem tudjuk, hogy honnan, de már akkor, és ők is ismerték.

A természet, mint a földi légkörnek, a kristályoknak és az ehhez hasonló anyagoknak, és talán az üvegnek az optikai, fénytörő és színképbontó képességét is már akkor ismerték, azaz felismerték.

Ugyanakkor használták, alkalmazták is a mindennapi életben és kiváltképp a kultikus szokásaikban is. A leletfeltárások a fő bizonyítója, hogy az üveg és a legkülönfélébb kristályoknak az optikai biológiai hatásait, biológiai serkentő, vagy épp pusztító céljaikra is fel tudták használni. Azonban a fő ismérve e tényállásoknak a rezgés, és a fény rezonancia hatásának használata.

De amíg a ma embere a nagy ismeret és tudás ellenére, a prizmának és a fénynek a hatásait nemigen használja, azonban az akkori kultúrában a fénysugárkezelésnek, és kiváltképp a színterápiának, azaz annak hatásainak, a kifejezetten igen nagy erejét, hatékonyságát nemcsak ismerték, felismerték, hanem azt igen hatékonyan alkalmazták.

Lehet, sőt biztos is, hogy kristályprizmát, vagy ahhoz hasonló üvegprizmát is tudtak, képesek voltak készíteni és kicsiszolni, mégpedig igen hatalmas méretben, azaz a kőmegaitok mérete alapján.

Azonban vannak olyan régészeti és természettudományos feltételezések is, mely szerint a földi légkör napkelte és napnyugtakor előidéződő prizma fénytörésének hatásait használták fel ekként erre a célra. Akár ezt, akár azt a módszert használták, azonban az nem lehet vitás, hogy alkalmazták, és ráadásul igen jól, hatásosan is használták a kultikus szokásaikban.

Maga az esővíz szivárványhatása is ehhez hasonló, jóllehet az özönvíz után épp e rezgések színességében jelent meg az Isten Noénak a szivárvány színeiben, mint az örök szövetség jelében. Az Isten tehát a fény rezonanciájának teljes színskálájával is beszél hozzánk, üzenetet közvetít a természet segítségével, amit épp ő maga teremtett. Nos, ennek fényét bonthatták szét…

E bevált ősi módszerek és jó szokások, ma már feledésbe merültek, épp ideje azokat elővenni, és a ma korának megfelelően használni, alkalmazni. Nézetem szerint a mai kultikus szokások visszavezethetők ezek eredetéhez, érthetetlen számomra, hogy mért nem keressük meg a „gyökereket”, azaz, azokat miért nem tárjuk fel és miért nem alkalmazzuk ma is.

Pl. az ősi zsidó kultúrának, a kultuszai és annak rendszere, de még maga a Bibliai kinyilatkoztatások eredete, gyökerei is ide visszavezethetők. Számos példát találhatunk erre, a fény és hatásainak vallási és egyéb természetére a bibliában.

A hang és a rezgés világa nemcsak a hang színeivel, hanem a fény színeivel is összhangban állva, az ősi kultusz része volt, amit használtak. Ma sem ismert az, hogy, hogy jöttek e rejtélyekre rá, ám kétség kívül, ma is használhatók és örökérvényű támpontokkal szolgálnak.

Akár az Inka akár a Maja akár a Kelta vagy épp a Kínai vagy épp az ősi afrikai kultuszokat vizsgáljuk, átfedések vannak. Még a Kábakő megalítja is, és annak tisztelete/imádata is e korból mintázva levezethető. Maga a föld rezgéseinek, és az univerzum, a teremtés rezgéseinek ismerete, tehát nem új keletű, a régiek viszont használták, felhasználták életükben, és kultikus szokásaikban.

A tanulmányomban a miatt szánok ennek ekkora szerepet és fontosságot, mert nem mindegy, hogy hol, és hogyan, továbbá miképpen használjuk fel a rezgéseket. A Stonehenge megalitjaira körbefutó szivárvány, fény hatásai, a fehér alap sugárnyalábról, ma még nemigen vagy csak kevésbé ismertek. Annyit viszont leszögezhetünk, nem viccből használták, pláne ekkora méretekben…

Elemezhettem volna akár azték vagy épp az inka, maja vagy más kultúrának a fénytani hatásait is, épp az optikai, azaz a fényhatások modellezésével.

Hatásmechanizmusuk és működési elvük szinte azonos, ugyanúgy a rezgésre, azaz a rezonanciákra épül, akár a fénytanban, akár a hangtanban is vizsgálva ezeket. Ugyanis ezekben a kultúrákban is azonos az átfedés a fény és hatásainak ismeretében, továbbá annak alkalmazásában, és a fény kultikus szokások hatásaiban.

A Stonehenge, mint nagyméretű spektrofotométer, képezte a színbontó hatásmechanizmusával a fénytani és fénytörő, továbbá fénybontó modellem alapját. A fehér napfény színeire bontása a megalit, azaz kő együttesbe jutása előtt megtörténik. Az oszlopok „lábai között” a réseken már a fénykezelésre használt színeket is a fénytörés folytán pontosan fel lehet ismerni.

Természetesen, az óriási spektrofotométer nemcsak a prizma és fénytörés, majd a színeire bontott fény hatásait eredményezte, hanem más célokat is szolgált.

Az azonban tény és való, hogy az oszlopok között a fény áthaladt, és miként a spektrum fotómérő által, itt is meg lehet állapítani a fény színekre bontásának gyakorlatát. Még ha az a föld forgása miatt csak rövidebb hosszabb ideig is tartott.

Az optikai színek, mint fénysugarak szétbontása, törzsszíneinek helye, azaz a kő „lábak” között ma is szemmel láthatóvá válna, ha a prizma, azaz a fénybontó szerkezet szíve és lelke létezne, meglenne, és az működne.

A liturgiai cselekmények programjait is e „fénykezelések” számítási paraméterei alapján állították össze, az őseink papjai is.

Azonban az megjegyezendő, hogy e kultikus szokások és ceremóniák hátterében, mindég az Isten teremtése és maga az Isten személyesen, ezzel szemben, az Isten képmása, mint az ember, a teremtett és bűnbe esett gyarló ember áll.

A kettő között pedig kapocs a keresztény hitvallásokban (zömében) az ember megváltása, és maga az Isten keresztáldozata köré csoportosul, az ember üdvösségégének reményében. Valamennyi ceremónia, cselekmény a keresztény vallások zömében, és azok hitéletében is, ennek érdekében létezik és él.

A STONEHENGE modellhasználatomban kizárólag a korabeli fényhatásokra, és pszichikai hatásokra kívántam viszonyítási alapot mutatni a tanulmányt elolvasónak. És nem vonatkoztattam el a pogány istenhit és ceremóniák/szertartásokra, ugyanis e tanulmány csak kizárólag, a fénytan modelljének optikai hatásmechanizmusát kívánja modellezni az ősi szertartásokban. Amely a hangra is levezethető. Következésképp az orgonahangzásban is jól hasznosítható. Ugyanígy, az univerzum rezgéseinek megértéseihez is.

A szabad téren lefolytatott ceremóniáknak, kultikus cselekményeknek az ereje, azonban mindenképp és mindenkor nagyobb. Következésképp, hatékonyságuk is erősebb, mint a zárt térben. Viszont tudni kell, hogy e hatásukat csak egy meghatározott helyen és időszakban, és azon belül is csak egy meghatározott időpontban, sőt csak megfelelő ceremóniák mellett, és csak célirányosan fejtik ki. Emiatt nem mindegy hogy milyen napszak, mely órájában, milyen kultikus cselekménnyel történik annak megvalósulása.

A ceremónia hang/fényhatásai itt mindenképpen előtérbe kerülnek. A régiek az infrahangot nem tudták előállítani, következésképp csak a természetre hagyatkozhattak.

Nem vitás viszont a sugallati rezonanciák jelenléte, és áldozati döbbenet előidéződése pl. Krisztus kereszthalála alkalmával, nagy földindulás és földrengés keletkezett sok egyéb más természeti jelenségek közepette.

Tudvalevő, hogy a földrengés, miként a vulkánkitörés, és maga a villám kisülése is, erős, és igen intenzív infrahang tartományt, mint rezgést tartalmaz, azaz közvetít. Az ősi és még a bibliai kultikus ceremóniák is, tehát mindegyik és mindenkor a fényre, ugyanakkor mind a pszichikai, vagy a sugallati rezonanciákra és legfőképp a hallható hang rezonanciáira voltak ráhangolva. A modellek ma is igen jól működnek. Tehát bármely vallási és hitbeli kultúrában, az átfedések és azonosságok elemei felismerhetők.

A fotókon látható a megalít együttes mérete, viszonyításként még embert is láthatunk, és a fény és árnyék kontraszt, vetődését is.

A kövek méretéhez viszonyítva az optikai prizma, mely még üvegből is készülhetett, vagy a rendelkezésre állhatott, (vagy épp valamely optikai fénytörést előidéző kristályból,) igen, igen nagy lehetett. Azonban vannak olyan vélemények, hogy a légkör optikai prizma és fénytörő hatásait használták fel és alkalmazták a kultikus szertartások közepette a fénykezelések - ceremóniáikban.

AZ ALÁBBI LEÍRÁSOKBAN A MODELLSZERKEZET ALKATRÉSZEIT ÉS ELEMEIT, MŰKÖDÉSÉT MEGKÍSÉRLEM BEMUTATNI.

Az Aubrey „gödrök”, a fény útja, az oszlopok helye és egyben szerepe e hiteles táblázatokon és ábrákon is pontosan nyomon követhető, és értelmezhető minden magyarázat nélkül.

A prizma, fénytörési és színbontó mintára lett elkészítve, pontosan bemérve a téli, nyári napélyegyenlőség utáni napon felkelő/lenyugvó nap fénysugár nyalábjára „ráhangolva”, a fénysugár kezeléseket.

Az egész „cromlech”, vagy szerkezet, olyan, mint egy kitűnően megépített, bár kissé nagyra sikerült spektrofotométer. Minden alkatrésze pontosan a helyén van! Vegyük sorra a felépítését is. A rendszertana „beépíthető”, beilleszthető, azaz felhasználható a tornyos templomaink felépítésének a megértésénél is. Sőt a liturgiai ceremóniák rendszerének megértésénél is felhasználható.

bejárati út = blende

környezet földhányás = a sötétkamra határvonala

sarokkő = a véglapján álló prizma

(Ez az egyetlen, szándékosan megrongált kődarab, amely miatt ma már az egész rendszer, mint Stonehenge nem működik.

a patkó trilitjei = optikai rések

Aubrey-gödrök = a sugárkezelésre szánt kísérleti anyagok helye

kékkő kör = szodalit (a monokromatikus fény hatásfokozója)

sarsen kövek = fénylezáró tükrök és rések

oltár kő = a teljes napszínkép geometriai középpontja

A teljesség és a könnyebb megérthetőség kedvéért, a tanulmányomban mellékeltem néhány elhelyezkedési ábrát is az Angliai Salisbury – ben található Stonehenge kő köréről. Mivel magam még sosem jártam Salisbury-ban, csak hallomásból és irodalmakból tudom, hogy az oltárkő és a sarokkő egyenesének meghosszabbításában egy hegy áll. Vagy legalábbis egy domb.

Amelyet valamikor régen, mesterségesen, prizma alakúra megfaragtak, azaz kifaragtak.

Tehát az idő tájt, a napfényt már eleve manipuláltan bocsátották a kő kör közepébe. Totális színbontást értek el vele. Amelynek pszichikai, biológia és természettudományos hatásai is voltak. Egyben az Isten általi sugallatot is közvetítette érezhető módon.

A prizmát tehát nemcsak a lapjával lehet igen jól használni, hanem a véglapjaira állítva is. Ez már lehetővé tette templomok építését is, és lehetségessé vált nemcsak a szabad ég alatt, hanem templomtérben is az Isten teremtésének kezdetének bemutatását, az Isten emberhez közelebb hozását és híd, kapcsolat teremtését is.

A bibliai Dávid és Salamoni templomok építés és szerkezettana is ennek alapján modellezhető. Tehát úgy vélem, a prizma, mint hasonlat, és modell, nagyon helytálló esetünkben…

A véglapján álló prizma pontos tájolást igényel, ugyanakkor viszonylag egyszerű, és ezért „olcsó”. Biológiai hatása ugyan kicsi, de ezen azzal segítettek, hogy az év minden hetére más és más tájolású „menhír” oszlopból, sorozatot készítettek és e módon helyettesítették be a biológiai spektrofotométert.

Ez által még a vándorló népek számára is lehetővé vált az Istennel történő rendszeres találkozás, pontosan összehangolva a ceremóniákat és a liturgiát, az univerzummal, továbbá a biológiai rezonanciákkal.

A prizmák rendszerében fellelhetünk NYUGATI TÁJOLÁSÚ, továbbá KELETI TÁJOLÁSÚ prizmákat. Ez azért fontos, mert hatása és használata is más, más funkciót, feladatot látott és lát el ma is! (A tetőtimpanon alakja, és egyben hatása is, a templomaink kiépítésénél, pontosan ugyanez áll, bárki, bárhol megtekintheti, hitelt érdemlően megállapíthatja saját maga.)

A nyugati tájolású prizma, bármi új alkotása, új növényfaj „teremtésére” szolgált, pl.: búza vetése stb. (A régi megsemmisül, és új keletkezik, születik) A keleti tájolású prizma, viszont a meglévő biológiai értékek javításának volt az eszköze. A régi szokások szép emlékét, például a bretagne-i menhírsor és a katolikus liturgiában az úgynevezett stációs templomok rendszere őrzi.

A sugárkezeléseknek (fény, biológiai és egyéb rezgések), éves „menetrendjük” volt. Ha visszamegyünk a történelemben, konkrét tényállások fedezhetők fel, melyekből még a mai időkben is használatos, pontos meghatározásokat lehet felismerni.

Erre például a katolikus misenaptár minden vasárnapra külön előírt, eltérő szövegrészeiből lehet következtetni. Különböző időszakokban más és más monokromatikus (egyszínű) fénnyel, színekkel dolgoztak. Mind öltözetben, mind liturgiában, mind ünneplésben. (Lásd pl. Húsvét, Karácsony, Mindenszentek stb. ma is).

Fontos elem esetünkben, hogy ennek alapján állították össze a zenei, és ének témát, annak tartalmát is. E téren, igen sokat köszönhetünk egyebek között pl. Szent Gergely pápának és Szent Ambrusnak is.

Ők alapból (és az ősi tapasztalatokból) rendszereztek, (ugyanakkor egyben rendelkeztek) és rendszerükben kiemelt szerepet kapott a hang, a fény, és a szín használata, ugyanis felismerték, ezeknek a meghatározó jelentőségét.

Ma már tudjuk, hogy mindegyik rendszerezés a rezgésre épül, csak az nem tudatosult még mibennünk, azaz a mai emberben. Tudniillik az, hogy ezek az előírások, szabályok, vagy inkább helyesebb, ha szabványokat mondok, nemcsak az élet egyes területeire érvényesen bírnak hatással, hanem a mindennapi életünk, és hitünk alapjainak hordozója, azaz befolyásolója is.

Tehát amit elődeink megalkottak, igen megalapozott tényállás, ami ma is érvényes, azaz, használnunk is kéne. A Katolikus egyház liturgikus színei, annak használata visszavezethető a biblia előtti, Óegyiptomi időkbe, ami viszont részben a Kelta kultikus rendszerre is épül.

Azonban az Azték és az Indián színhasználati kultúra, és maga a Buddha színrendszer ceremóniájában is a szín kiemelkedő szerepet kap. De ismétlem, ugyanez értendő, azaz vonatkozik más régi kultúra színhasználati szokásaira, szabályaira is. A leletfeltárások azt mutatják, hogy igencsak fejlett természettudományos ismeretekkel rendelkeztek és azt fel is használták e téren.

Érdekes tehát az összefüggés a kelta és a kínai kultúrában, továbbá a Mohamedán és a Buddha rendszer alapján használt fény és színek, továbbá a rezgés működtetésének/felhasználásának formáiban is igencsak vannak átfedések, azaz már a kezdetek kezdetén…

Tehát, már ott és ők is felismerték a fény és rezgésnek a jelentőségét! A hangrezgések sávjának használata hasonlóképpen alakul.

Tudni kell viszont, hogy miként a hang és a rezgések széles tárháza, így a fénynek a rezgései is, igencsak ártalmasak is lehetnek, és nagyon káros kicsatolásai is vannak, azaz lehetnek az életünkre.

Éljek itt egy mindnyájunkat is érintő, többrétű konkrét példával.

Pl.: a ma használatos „energiatakarékosnak kikiáltott” lámpák/izzók a teljes színspektrum, kiváltképp a napszín spektrum nagyon kevés százalékát sugározzák ki, épp emiatt az életünkre és a fizikális biológiánkra súlyos, többnyire hiányos, és egyben hátrányos élettani hatásai is vannak.

Tehát kifejezetten nemcsak a szemünkre! (hanem más belsőségeinkre – sőt külsőségeinkre - és biológiánkra is)

Többnyire a szemünk és a látásunk következtében, illetve a test felületünk fénnyel érintkező felületein jelentkezik hatása elsődlegesen.

Ennek hatásai a mai „modern” betegségek előidézői, és még csak gondolni sem gondolunk rá, mennyire a mélyen a belsőnkben, azaz a biológiánkban, egyben, és ugyanakkor a lelkünkben is hogyan fejti ki a hatását.

Ismert ugyan pl. az „ózonlyuk” hatásainak kérdése/eredménye, ám a mindennapjainkban épp mi magunkat pusztítjuk, roncsoljuk és épp a fénnyel. Hogyan is történik ez? Modellezési példáimban épp kiváló a téma tárgya, a mindenki által használatos izzólámpa, amit egyebek között az egész világon világításra használunk.

Például, vegyük a higanygőz és a kisüléses elven működőket.

A kisüléses lámpák a kisugárzott fény modulációjában (pl. villódzás) amit talán nem is annyira veszünk észre, a fény spektrumának összetételében (pl. színhőmérséklet), valamint az általánosan ismert, elektromágneses kisugárzásban (elektro szmog) rejlenek.

Ezek a jelenségek súlyos hormonális problémákat, vegetatív idegrendszeri zavarokat, pl.: szemkárosodásokat okozhatnak a használatukban. De a belsőségeink és maga a lelkünk betegségeinek előidézői is lehetnek. (Bármennyire furcsa, még bőrön át is.)

Itt is érvényesülhet az energia és egyéb hatásmetszetek (pl. Hz stb. is) találkozása egymásra rásegítése és összeadódása.

Ha az ember hormonháztartását és idegrendszerét hosszabb időn keresztül érik pl. a „műfény” és mint a „lámpafény” káros hatásai, akkor ezek a civilizációs betegségek, zömében csaknem bármelyikét is okozhatják. Tehát, előidézhetik e „káros fények” fényhatások és rezgéseik.

Természetesen ez a tényállás hangban is fennáll, csak ezt elnyomjuk, vagy tudomást sem akarunk venni róla. Sajnos…

Ennek csak a végső láncszeme/eredménye a halláscsökkenés, vagy halláskárosodás stb. Többnyire a hangerő miatt…

Körülbelül nyolc évvel ezelőtt az emberi szem recehártya ganglion sejt rétegében olyan új receptor rendszert fedeztek fel, amelynek a látás folyamatában nincs ugyan funkciója, ugyanakkor viszont befolyásolja az agy hormonális szabályozó központjait.

Egyes ganglion sejtek a melanopszin nevű pigmentet tartalmazzák. És éppen ezért különösen érzékenyek a ~460 nanométeres hullámtartomány környékén található kék fényre. (Szerintem léteznek más színekre is hasonló pigmentek, csak nincs még feltárva.)

Ezek a ganglion sejtek a retino-hipotalamikus taktuson keresztül (RHT) azaz az agyi idegpályák működésében meghatározó biológiai jelzőkészülékekként funkcionálnak.

Közvetlen kapcsolatban állnak a központi aggyal (hipotalamusz), amely a test életfontosságú vegetatív és hormonális funkcióit koordinálja, azaz irányítja/vezérli.

Nemcsak a képben, gondolatokban, hanem a hangokban is.

A központi agyból kiindulva idegpályák indulnak e vezérlésekkel az agyalapi mirigybe, (hipofízis) és a tobozmirigybe is.

Itt látszik igazolódni az a tudományos feltevés, hogy szervezetünkre és idegpályánkra, hogyan s mint fejti ki hatását pillanatokon belül a hang vagy a fény, és egyben az hogyan képes azt megbetegíteni, helytelen szokásaink és életvitelünkkel.

Egyből világossá válik az a helyzet e tényállások bizonyításában, hogy a biológiánkat tehát a legapróbb biológiai alkatrészeinket is minden szinten, így itt is befolyásolja a rezgés!

De mivel a fény is rezgés, és mint olyan, a foton rezgése stimulálja a szemünkön keresztül az összes agyi idegpályákat, gondolati „ergjeinket”, ráadásul a biológiai kvatum és részecskefizikánkat is befolyásolja.

Tehát a fény, ugyanakkor a hang használatával tudatosan kell élni, és felhasználásával észen kell lenni!

A hangnál, nem feltétlenül csak a dinamikai hangerőre, a fénynél pedig az erős fény (napfényre gondolok) vagy épp az UV és egyéb fényeknek a még gyenge erejére.

Hanem kifejezetten annak színeire/erejére és tónusaira is. Pl. a gyenge fényerő eseteit is ideértve, mint ahogyan a fényben, ugyanúgy a hangban ugyanezt értelemszerűen értve a fül és az idegrendszerre kifejtett hatásait is, még a gyenge hangnál vagy hangszínnél is.

Amit leírtam nem túlzások és a hatások felnagyítása vagy épp dramatizálása!

A feltárt kutatások tényei és eredményei, igen pontosan rögzítik a következőket.

Minél világosabb a szem látóideg sejtréteget érintő fény, (de az emberi bőr egyéb fénnyel érintkező felületei is) és minél több spektrumában jelenik meg a kék hullámhossz fényszíne, annál erősebben stimulálja az agyalapi réteg hormon aktivitását; ezzel szemben viszont, azaz ellentétesen a tobozmirigyet gátolja az úgynevezett alváshormon, a melatonin termelésben.

Tehát ez a két ellentétes működésű mirigy szabályozza például az ébrenlét-alvás rendszerét.

De ezek gondoskodnak arról is, hogy a szervezet végre tudja hajtani az aktivitást igénylő mindenkori nappali feladatokat, az éjszaka alatt pedig, hogy optimálisan ki tudja pihenni magát a testünk, azaz a szervezetünk.

Természetesen a többi létfontosságú alkatrészeivel együtt, és azoknak a működési funkcióival együtt értve ezt.

Nos, az ember ebbe zavar bele életvitelével önkárosításával, amelynek nemcsak a betegségek sorozatai az eredményei, hanem pl. a mind rövidebb élettartam, testünk magasságának rövidülése és annak átörökítése utódainkban, és, a génjeink, sőt, maga a személyes DNS láncunk rendszerének roncsolása is, alig észrevehető módon, de bekövetkezik.

Ezért vannak pl. ma már a rákbetegségek az embertársaink tömegeinél.

Ugyanakkor a fentebb taglalt napi változások mellett, ez a pigment és fényrezgést érzékelő/vezérlő rendszer a felelős azért is, hogy az emberi test, egyebek között alkalmazkodni tudjon az évszakok okozta változásokhoz. Így, mind a hideg, mind a meleg, mind a tavaszi időszakok megújulásához tudjon hangolódni, mind pedig a nyári forróság és a napfény (pl. bőr pigment szín alakulása/jelzései) hatásait is ide értve.

Továbbá ez a pigment és rajta keresztül az érzékelő/vezérlő rendszer, a biológiai óránkat a teremtés órájához igazítja.

Ami tudvalevő, és nyilvánvalóan bizonyított ma már, hogy az Isten műve, nem pedig a természet evolúciójának köszönhető. Így szinte az összes tudományt és az ismereteinknek a teljes hit által bizonyított továbbá sokféle módon alátámasztott tárházát is ideértve. (ebbe még beleértve, akár az evolúciós tudományt is)

Ugyanakkor a hitünk és lelkünk segítségével, akár a szentírási/sugallati hatásokat felismerve, továbbá az Isteni kinyilatkoztatások által is felismerve ezeket a tényállásokat, megérthessük, és egyben fel tudjuk céljainkra használni.

(-„A hit, a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokban való meggyőződés.”-)

A nap és az égbolt fénye a Föld minden pontján tipikus tulajdonságokkal bír, és a szervezet fényreakciója biztosítja azt, hogy az ember ezen a bolygón ideálisan „ráhangolódjon” a helyi és az évszakonkénti változásokra.

Fontos kiemelnem, hogy a szemünk mellett, a test bőr idegsejt végződései is igen intenzíven reagálnak a fényre és még annak a színeire is. De ezt nem mindig tudja időben követni és helyesen a szervezet reagálása.

Az elébb említett elektro szmog ma már az életünk részévé vált, mint ahogyan a vegyszer, hiába is beszélünk úgynevezett bio élelmiszerekről, vagy bio életforma, vagy épp bio és természetbarát üzemek/gyárakról stb. Ezt csak némiképp csökkenteni tudjuk, mint „fertőzést” de kiiktatni és teljesen kizárni életünkből képtelenek vagyunk.

Miért is fontos e tényállásokat ismernünk, tudnunk?

Mert az elektro szmog (ezt akármely elektromos készülék előállítja, úgymond vele jár) és a fényszennyezés különféle formái mellett a zajszennyezés kikerülhetetlen körülményei is, így vagy úgy érintenek mindnyájunkat.

Az elektro szmog egy-egy készülékből, kevés és kicsi káros hatást fejt ki környezetünkre és a biológiánkra, menne mi magunkra.

Ám ha az elektro szmog előállítása közben többszörös metszetek, hatások összeadódnak, sőt a hatások dinamizmusai is erősek, nyilvánvalóvá válik a káros hatások tömegeinek megjelenése.

Még akkor is, ha a szakemberek és az elektromérnökök stb. azt vélekedik, és azt állítják, hogy az elektro szmog összes összeadódása, együtt sem lépi, és nem is lépheti túl a káros, netán veszélyes határértéket.

Ma már az elektronikák és az elektromos áram nélkül szinte megállna az élet. Tehát ezzel együtt kell élnünk, a hatásaival együtt.

Így nyilvánvaló, hogy az elektromos egyházi orgona, sőt még a pneumatikus orgonák, meghajtó levegőtermelő elektronikája és villanymotoros kompresszorai sem mentesek tehát az elektro szmog előállításától.

Itt csak a „valódi” azaz, az ősi lábbal/kézzel és egyéb mechanikus fújtatókkal működtetett tisztán pneumatikus orgonák mentesek, (kifejezetten egyetlen elektronikai alkatrész nélküliek) az elektro szmog és ezek káros, vagy épp előnyös hatásaitól. Ezek az orgonák így viszont a mai kor követelményeinek és igényeinek már nem biztos, hogy mindenképp megfelelnének a régi állapotukban...

Az elektronika és annak hatása, tehát jelen van nemcsak életünkben, biológiánkban, hanem már a kultúránkban is meghatározó. Nyilvánvaló az előnye, és egyben ki is fejti hatását, de nemcsak előnyeire, hanem az egész biológiánkra, és a föld élővilágának hátrányára, kárára is.

Természetesen ennek mértéke mindenkor igen kicsi, tán nem is igen mérhető. De ezek össze is adódnak egyszer…

Azonban a sok kicsi meg sokra megy.

Még akkor is, ha a szakemberek azt vélik, és állítják is. Ráadásul a mérőműszerek is azt jelzik, hogy jóval a határérték alatti a „dózis”.

Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy mára már az igen sokféle és sok elektronikai hatások miatt, a sok kicsi nagyon is sokra megy, ráadásul ma már az életünk szinte minden részét/mozzanatát és területét átjárja az elektronika, tehát lételemünkké vált.

A ma embere fel sem tudja fogni e tény, mint súlyosbító, sőt immáron igen veszélyessé váló erejét, és azt, hogy milyen súlyos hatásai vannak ma már az életére.

Elvben ebből ki lehetne lépni. Ám akkor egyebek között, pl. a Tibeti szerzetesi lét és életformáját, életszínvonalát kellene mintaként felvennünk, és az élet dolgaiban és javairól való lemondások tömegével kellene számolnunk. Ugye, ezt viszont nem szívesen vállalnánk…

Másfelől viszont a káros hatások, oda is be, begyűrűznek, bármennyire is szelektálják ott, a külső behatásokat…

A fényszennyezés elől talán csak a barlang sötétsége mentesíthetne bennünket, annak többnyire tiszta fényszennyezés mentes és sötét levegőjével.

Mert a földi légkör, ma már mindenféle káros szennyezések hordozójaként, a fejlett világunknak a fény/rezonanciák zajszennyezését is hordozza –közvetíti, mint „sötétzajt” a még számunkra legsötétebbnek tűnő éjszakákban is.

Ugyanakkor tény és való, hogy talán még a hang – ból származó zajszennyezésből lehetne leginkább „kimenekülnünk”, vagy kilépnünk, a fülünk és a pszichénk számára a részleges „csend” – nek a nyugodt világába, amit ma már nem, vagy kevésbé érzékelünk.

Ilyen helyek megtalálása pl. a természet az erdők, hegyek, síkságok és a nyugodt nagy vízfelületek stb., ahol minden elektronika távol marad. De már ott is részleges a csend, a repülőgépzajok, stb. kereszttüzében.

Azért mondtam részleges csendet, mert az egész bolygó mindenféle rezgésszennyezéssel telített ma már, még a legcsendesebbnek tűnő nyugodt helyek vonatkozásában is. Csak hát azt a zajt, (vagy épp káros rezgést) nem biztos, hogy halljuk, vagy érzékeljük. De jelen van, és terjed…

Pl. nyilván nem viccből vetik pl. a delfinek és egyéb halak a vízből a partra ki magukat, a víz zajvezetése miatt…

Ezt a tényállást orgonaépítészeti szempontból a miatt fontos mindenkor figyelembe vennünk, mert a zajszennyezés nem hallható tartománya, befolyással bír a hallható és érezhető hangsávra is. Akár az infra, akár az ultrahang tartomány hatásait is vizsgálva.

A nagyvilág távoli zajában, az infrahangok zajszennyezése a biológiánkra, igenis súlyos, sőt esetenként veszélyes kihatásokkal bír, sőt még a pszichénkre is. Ugyanis a káros infrahangok, szinte mindenen áthatolnak, és a teljes lecsillapodásig és elnyelődési veszteségükig tovaterjednek, tehát utolérnek bárhol is vagyunk.

Megfelelő koherens rezgések, a megszólalás helyétől több km-re is intenzíven érzékelhetők, ha az amplitúdója igen erős. Még az a jó e rezonanciák viselkedésének törvényszerűségében, hogy a terjedési csillapodása/vesztesége, igen erős a teljes elnyelődésig.

De ma már a zajszennyezésnek a már hallható hatásait, mindenki ismerheti és megtapasztalhatja.

A fény hatásai és természetének ismerete viszont igen jó modellezési példa mind a hangszínek, vagy épp a zajszíneknek az értelmezésére, mert mi elsősorban a színek kifejezése és hatásai és átélése mellett, annak felhasználásának a lehetőségét a céljainkra, vizsgáljuk a rezgést elsődlegesen. A cél, a jó és szép hatások építő, és az ember számára segítő jellegű felhasználása.

Természetesen kiküszöbölve a negatív hatásait a káros rezgéseknek. A hang rezgései tehát igen erős kihatással vannak a növény és állatvilágra és ránk, emberek életére is! De annyira finom részletekben is értve ezt az alkatrészeinkre, hogy pl. a vegetatív idegrendszerünkre és életviszonyainkra is döntő kihatással van.

Az hogy erről tudomást sem akarunk venni, az mit sem változtat ezen a tényen, hogy jelen van.

Tehát!! Megjelölöm, kiemelem, a rezgéseknek vannak és lehetnek a biológiánkra tápláló, építő, vagy, kifejezetten káros hatásai is.

De ismernünk kell mindkettőt, hogy lehetőleg tökéleteset alkossunk, hozzunk létre. És esetünkben, ez itt különös fontossággal bír.

Azt leszögezhetjük, hogy a mesterséges fényforrás fényspektruma (miként a hangnál is, ugyanígy a hangszínezet és tónus spektruma, a hangnem és annak fokától függetlenül) minél inkább eltér a természetestől, azaz pl. a fénynél, azaz a természetes nap fényétől, annál nagyobb veszélyt rejt az egészségünkre nézve.

A hangnál ez ugyanígy érvényes! Így a zene és zajkultúra meghatározó az ember egészségére

Az is tény, hogy még a mai napig, technikailag nem lehetett megoldani a fényben, az úgymond „a nap utánzását”, azaz lemásolását, amely ténylegesen megfelelne a napfény minőségének, nem sikerült előállítani, és még ma sem lehetséges ez ...

Azt is leszögezhetjük, hogy a fény elektromágneses energia, amelynek hatása hullámhossztól vagy annak színétől függ, és annak a végső hatása, annak hatása az erősségétől/dinamikájától függően igen erősen változóan hat a biológiánkra.

A fény hatásai az ember biológiájában, a növényzetben, továbbá a „műfény” kérdése

Amíg a szivárvány spektrumának rövid hullámhosszú, violaszín végénél található fény, kémiai hatást vált ki, tehát képes megváltoztatni a molekulák összetételét is, addig a spektrum vörös végénél található hosszú hullámhosszú fény termikus hatású.

A termikus hatások tömegével találkozunk életünk során az ember és a növény, továbbá az állatvilág, sőt a mikrobiológiában is.

Például a fény kémiai hatását többek között az anyagoknak a fényben a kifakulásával, vagy a D – vitamin képződésében játszott szerepénél érhetjük tetten.

A termikus hatást pedig a felmelegedésben, ami magasabb organizmusoknál együtt jár a vérellátás erősödésével is. Természetesen a fény színeinek hatása ez esetben minden felett álló! Hogy melyik szín, mit/mire az más kérdés.

Viszont az élő szervezetek számára a fény több kémiai hatása már káros, mert szabad gyököket képez, és mindenképp roncsolhatja pl. az ember sejtjeit is.

A test megpróbál védekezni az ártalmas befolyás ellen, és ebben a folyamatban a vérkeringés ritmusának növelése fontos szerepet játszik, mivel a fokozottabb keringés felgyorsítja az anyagcsere folyamatokat, így a kártékony anyagok is gyorsabban ürülhetnek, távozhatnak ki a szervezetből. (Pl. vizelettel, izzadással stb.)

Ez az emberi szervezetre, mindenkinél pontosan így érvényesül.

A hangrezgések tartományában, vagy a körüli frekvenciákon, a szervezet több alkatrészének a reakciója hasonló, azzal a kitétellel, hogy a fénnyel szemben itt elsődlegesen az élő organizmusok, és a fejlettebb élőlények, a hangtartományt is érzékelő alkatrészein keresztül kapják meg elsődlegesen e rezgéseket. (fül, szem stb. egyéb szervek)

E rezgések dózisaira történő reakciója, viszont rögtön megjelenik a semlegesítő vészhelyzet reakcióban, huzamosabb hatásaiban viszont ugyanúgy romboló és roncsoló hatásúak, mint a káros fényhatások. (Pl. az emberben felszabaduló szabad gyökök esetei.)

Épp ezért, a fényterápiában már hosszabb ideje hatékonyan alkalmazzák ilyen célból, pl. a vörös fényt a növényi sejtek stimulálására.

A napfény a rövid, a közép és a hosszúhullámok (a fény frekvenciájú hullámok széles sávú tartománya) jól kiegyenlített elegye, ilyenformán a káros hatásai is kiegyensúlyozódnak. A műfény mesterségesen előállított színe, frekvenciája viszont egyoldalú, torz.

Ám ez az egyensúly egyből felborul, az egyes színek önálló és túlzott megjelenésében vagy a jó, vagy rossz irányban…

A „műfény” azaz a mesterségesen előállított fény, pl. energiatakarékos kisüléses izzólámpák, esetében azonban más a helyzet. Az izzólámpák szinte mindegyikénél különösen erős spektrális vonalak, vagy fényszín sávok jelennek meg azonnal a sugárzásuk és fénykibocsátásukban. A spektrális vonalak elképesztően erősek, míg a többi egyáltalán nincs, vagy csak igen gyenge.

Ez azt is jelenti, hogy amíg a teljes színskála jelentős részének spektruma hiányzik a lámpa világítási színtartományából, addig néhány színt a több millió színfrekvenciából, irtózatosan erősen sugározza ki. Csakhogy azt a mi emberi szemünk spektrálisan nem tudja szétbontani/elemezni, következésképpen csak, mint erős fehér fényként érzékeli. És e miatt épp oly veszélyes.

Mivel a „műfény” e fajtájánál, teljesen természetellenes sugárzásról beszélünk, számtalan egészségkárosító tényezője keletkezik.

Ezek a lámpák, de a hasonló egyéb készülékek, fényt előállító és kibocsátó berendezések is elősegíthetik pl. a szív és érrendszeri megbetegedéseket, és bizonyos fajta rákbetegségek, egyebek között pl. a diabétesz kialakulását is.

Állításom bizonyításául a mellrák kialakulásának melatonin – hipotézise áll.

Kutatók kimutatták, hogy a műfény növekvő éjszakai felhasználása gátolja a szervezetben a melatonin képződését, (bőrön át is) amely hormonálisan egyensúlyban tartja a szervezet rákos sejt képződését is.

Tehát a fénnyel is, mint ahogy a hanggal is értelmesen kell bánni, használatukat körültekintően kell azt jól, és szükségszerűen alkalmazni, egyéb esetben a következményei egyből és rövid időn belül súlyosak, és alig beláthatóak lehetnek.

Így nézetem szerint nemcsak fény higiénia, hanem hang higiénia is létezik, amely érvényes bármely hangra, zenére műfajtól stb., stb., - től függetlenül. Az energiatakarékos izzók használatával ugyan energiát és egyben pénzt takarítunk meg, de az egészségünk rovására!

Miként ajánlott pl. a terhes nők, gyerekek és az idősek részére a fényhigiénia (pl. túlzott napfény, melegtől való elhúzódás/takaródzás stb.) addig minden embernek ajánlott lenne a hanghigiénia, és esetenként csak a csend, és csak a csend. Továbbá az ízlésesség és a válogatás a zenében, a hangokban is.

A zajszennyezés kérdése itt egyből kivetítődik a silány és egyben kártékony romboló hangú/hangzású, zenei hangzásokra és zeneművekre, elsősorban a mai „modern” zenék, műfajokban…

De a hanghigiénia nemcsak ebben áll és merül ki, hanem abban is, hogy a mai igénytelen színesség mentes, tán néhány akkordra épülő modern zenedarabok egyszínűségének rendszerében, továbbá a valódi hangsugárzók jó minőségének hiánya, előidézheti mind a pszichikai, mind a fiziológiai hiányérzetet, és az akusztikai csalódást.

Az általam részletezett, e tanulmányban megjelölt akusztikai és elektronikai pótkészülékek, épp ezt a hiányt hivatottak pótolni.

Az élményérzet hiányán túl, a zene, azaz a hang, gyógyító/felemelő hatása itt elvész, hatása tudattalanunkon kívül esővé válik, és nem mérhető/kimutatható módon, de roncsolja, pusztítja a hormonjainkat.

A mai drumokra, dobokra és erős basszus dinamikára épülő zeneszolgáltatás, zenehallgatás, és az állandó ritmikus lüktető zenének a számtalan műfaja, kiöli az emberből a zenei finomságot és ízlésességet, az érzelmek és a szép zene iránti érzékelést is. Vagy legalábbis azt erősen elnyomja és tompítja. A kultúra és az intelligenciáról itt ez esetben még nem is beszélve…

Ha csak ennyi volna a kár, talán nem is számítana, ugyanakkor a mai idegőrlő és a felgyorsult élet, a stressz és a feszültségek sokaságának a felhalmozódása, az ember életfunkcióit karbantartó/befolyásoló hormonféleségeknek a széles skáláját, mind, mind, annak működését a hang is igen megzavarhatja.

Melynek egyenes következménye a rák, a rövid élet, a különféle betegségek tömegei stb., stb. A civilizációs betegségek és halálokok, a mai „modern” bajok tömkelegei tehát ide vezethetők vissza, ezzel magyarázhatók. A régieknél ez nemigen fordult elő…

A fény hatásai tehát modellként nagyon elvonatkoztathatók a hangra is, és kiváló modellezési példarendszerként vehetők alapul.

Ezt tettem, és teszem én is esetünkben.

A teljesség igénye nélkül, éljek itt is egynéhány konkrét rövid példával, a fény hatásaira nézve, a könnyebb érthetőség kedvéért. A példában az ősi színhasználatot és hatásait itt már inkább a hittudományban értem.

Ehhez tudni kell, hogy a teljes színképen belül, a legnagyobb energiatartalma az ibolyaszínű fénynek van. A teljes színkép közepe a zöld. A vörös fény pedig a legkisebb energiatartalmú. A hatást illetően mindig a komplementer (egymást kiegészítő) színek adnak támpontot.

A vér, vörös színű hemoglobinja a zöld fényt, a növény zöld színű klorofillja, a vörös fényt vagy színeit abszorbeálja (azaz elnyeli) a legjobban. Az állatvilágot és az embert, tehát zöld fénnyel, a növényt, vörös színű fénnyel lehet a legjobban serkenteni. A fehér fény e két komplementer szín, azaz egymást kiegészítő szín elegye, következésképp, már csak kettős prizmával állítható elő, és reverzibilitást, (azaz visszafordíthatóságot, megfordíthatóságot): ennek következtében, termékenységet, szaporulatot eredményez.

A fény foton és optikai hatásai rezonanciái egyöntetűen befolyásolják a jóval alatta levő hangfrekvenciás sávot is. És ez kicsatolást eredményez egyből a hangtartomány színeire, rezgéseire is, az pedig az emberi pszichikára és a lélekre is. Az ok és okozatok mind, mind itt egymásra épülnek, közvetlenül egymásra hatnak.

A fénynek a biológiára, (nemcsak az ember biológiájára, hanem kifejezetten az egész élővilág széles biológiájára is) tehát nemcsak tudományosan, hanem a vallás, és hit oldalából is bizonyítottan alátámasztott, kifejezett igen komoly és erős hatásai vannak.

Nos, ezeken belül helyezkedik el maga a hangnak a rezgéstartománya is, ami miatt e tanulmány is készült.

A teljesség igénye nélkül, a továbbiakban itt is éljek néhány szemléltető példával, a könnyebb érthetőség kedvéért.

A színek fontosságára és a fénysugár „kezeléseknek” éves folyamatára a vasárnapi miseruhák színéből lehet például következtetni. A vizsgálathoz a „szentek” ünnepeinek színét ki kell hagyni. Elég, ha pl. a papi miseruha színeit vesszük alapul, a régiek alapján.

zöld miseruha = a tudás szimbóluma. Az új stációk, az átlagos vasárnapok és az Isten színe.

fehér miseruha = a termékenység és a „Teremtés” színe (húsvét, karácsony) de pl. a tisztaságé is

ibolya miseruha = a felkészülés és aktivitás színe. Egyes betegségek gyógyítására alkalmas időpont (nagyböjt, advent)

vörös miseruha = a nyugati tájolású prizmáról a keleti tájolásúra való áttérés időpontja vagy időszaka. Pl. a sikeres teremtést lezáró örömünnep (pünkösd vagy épp december 26.)

rózsaszín miseruha = a keleti tájolású prizmáról a nyugati tájolásúra való áttérés időpontja vagy időszaka. (Pl. napfordulót és napéjegyenlőséget is megelőző napokon)

fekete miseruha = mindenféle szertartás szünetel (pl. a papok szertartáson kívül, e miatt öltöznek és járnak ma is fekete színben)

A fenti színek vázlatos megjelölését a miatt tartottam szükségesnek, mert ehhez kell alkalmazkodnia a kántornak vagy orgonistának is.

Itt jelölöm meg, hogy a mai fejlett zenekultúrában, nem mindegy például, hogy egy adott művet, éneket, milyen hangnemben vagy zenei színezetben adunk elő, így például mit és mikor, milyen zsoltártónusban, vagy épp annak színezete (hang és fény színezeteként) és milyen lelki/pszichikai hatásai alatt kapja a nép, a hallgató és a pap is a hangtónusokat, a megfelelő regiszterhangzásokat.

Ez azért fontos, mert az nemcsak a Hitére és az Istennel való azonnali kapcsolatára hat ki azonnal, hanem a felülről jövő pszichikai, és lelki, továbbá az Istentől jövő sugallati hatásokat is, ez igencsak befolyásolja. Ugyanis, miként már korábbi részeiben a tanulmánynak többször és pontosan megjelöltem, a léleknek és a gondolatnak is van rezonanciája.

Sőt leszögezem, hogy az álmainknak is vannak rezonanciái. Hát ezeket aztán, igencsak elnyomja az ember…

Tehát az egész rendszer, (rezonanciák), mint valami hálózat, egymásra épülnek, és egymáshoz kapcsolódnak. Ez egy örök érvényű törvényszerűség, és nemcsak a természettudományban, hanem mindenütt értve…

Emiatt nem mellékes, hogy az orgonista, vagy a kántor mit is csinál, és hogyan. Kiváltképp, az orgonajátékában és magában az ének/liturgia levezetésének technikájában, ha azt akarja, hogy zenéje, orgonajátéka híd legyen a pap és a nép között, azaz a közvetített játékával.

És főképp, ha azt akarja, hogy a papot, és a népet áldás árassza el Istentől, már rögtön a helyszínen a templomban is, és ez az áldás kísérje az embereket az életútjukon is, miután a szent helyről elmennek.

Ámde ha a hangszer hangzása nem ehhez illeszkedik, vagy épp a templom rezonanciája nem az univerzum rezgései szerint zeng, és nem úgy erősít ki rezonanciákat, vagy épp nyel el káros rezgéseket, ahogy azt a ”hangolási szabályok” elvárják, hiába tudja, és ismeri, vagy épp nem ismeri a kántor, vagy orgonista e tényt, eleve sikertelenségre van ítélve munkája és áldozata.

Így sikertelenségre van ítélve az a híd, a kapcsolat teremtése általa az Isten és az ember között, úgy mind a hangban, mind a zenében.

Ha az orgona regisztereinek és annak hangzásának kiválasztása, nem ennek függvényében történik, és megszólaltatásában nem támasztja meg a mise liturgiáját, (vagy azért mert helytelenül alkalmazza, vagy azért, mert erről a kántor, orgonista, még csak nem is tud,) részben, vagy teljesen, tönkreteheti az Istentisztelet és a mise erejét, és az áldások hiába való várását eredményezheti.

E miatt annyira fontos előttem, a Teremtés Rezgéseinek és Fényeinek helyes alkalmazása, és a hely behangolása/bemérése, majd a szükséges pótlásokkal való felszerelése a templomunkban.

Szerintem valamennyi templomban ezt meg kellene tenni a világon…

Egy bazilika, vagy egy falusi kistemplom hangzása, és akusztikája, tehát akkor igazán szép, ha a torony helyébe képzelt, mintha a véglapján álló prizmával, a felbontott napszínkép éppen az oltár aszpisának, (azaz kőlapjának) félkörívével azonos méretű.

A tetőtimpanon (azaz a homlokzati vízszintes, és a nyeregtető alkotta, mint háromszögletű síkja,) kettős prizmájának megszerkesztett dikromatikus, (azaz kétszínű) színképe pedig harmonizáljon az aszpissal (pl., különlegesen szép kő, - vagy ha más nincs, lehet az épp drágakő esetleg féldrágakő oltárlappal, ha egyáltalán van).

Tehát nem elégséges szerintem, a csak teljesen egyszínű kőlap. Bármilyen leheletnyi finomságú színűnek, de kellene lennie akkor, és abban az esetben működik, funkcionál jól az oltár a hatásaiban, akár szembe oltár az, akár főoltár az.

Ma már sajnos, igencsak elterjedt az egyszerű, és egyszínű bármilyen fajta sima fa vagy épp kőlap, bármelyik kőfajtából. Ennek ellenére, még ha a hatásuk és az erejük tovább gyengíti is a teljes rendszer működését, (mind sugallati, mind pszichikai) igen beváltak, és viszonylag jól is működnek. A rendszer hatásfókuszálására ügyelni kell mindenképpen az oltárlap elhelyezésekor!

Az ilyen templomoknak az akusztikája is tökéletes. (Feltéve, ha az optikai és akusztikai hatások illeszkednek.) Ezekben az esetekben lehet az embernek mind az öt érzékszerve számára egy időben, lelki felemelkedést kiváltó tökéletes emóciót is átélni, azaz előidézni. Ennek elérése, szinte lehetetlen feladatnak tűnik, épp ezért törekedni kell a hibák megszüntetésére.

Nézetem szerint a mai templomépítőknek, és a mai, modern orgonaépítő cégeknek is, valamennyi újonnan építendő orgonájuk megépítésénél és a behelyezésénél, továbbá üzembe helyezésénél is, ezekre a fontos kritériumokra figyelemmel kéne lenniük. Az orgonagyáraknak pedig az univerzum rezgéseinek, továbbá a teremtés rezgéseinek alapján kellene a készülékeik paramétereit beállítani, hangolni, és úgy készíteni hangszereiket.

Talán ez által az Isten és az ember „összehangolódása”, a hallható és nem hallható hangok és ezek hatalmas tartományaival, és azoknak a megszólaltatásával, talán tökéletesebbre sikeredhetne a mai modern, felgyorsult világunkban is.

Tudni kell, hogy stabilan monokromatikus (egyszínű) fénnyel elárasztott egyetlen geometriai pont, a tornyos templomokban is mindenütt van, éspedig a modellnek megfelelően az aszpis, illetve az oltárkő lapjának középpontjában!

Természetesen ez a koncentráció helye is.

Fontos itt azt is tudni, hogy különleges energiák, erők, no meg rezgések is itt koncentrálódnak.

De nem megfelelő egyéb rezgésekkel (pl. a nem jó, nem odaillő és megtámasztó orgonazene/ének is ide értendő, vagy épp helytelen teremakusztikával, nem odaillő fény megvilágításokkal és/vagy színek használatával) ezek kioltódnak, vagy kioltódhatnak. Ma ezt szinte mindenütt figyelmen kívül hagyják, és ez igen nagy baj.

Elgondolkoztató, hogy az áldások eredményeit, így mennyire befolyásolja az ember…

Nem véletlen, hogy a régi időkben a pap a szertartást az oltárnak hol a jobb, hol a bal, hol a középső részén végezte. Ehhez a régebbi miseszövegek is alkalmazkodnak.

Mint például. a búzaszentelés sosem középen van, mert a növény abszorpciója (azaz fényelnyelődése) a színkép közepén minimális.

Tehát eltolódik valamilyen irányban, és a szentelés is lehetőleg mindig ellentétes színben és fényben történik, miként a szentelt anyag, továbbá az azt éltető és az azt gerjesztő színét is más-más helyen találni a színskálán.

Ez pedig helyváltoztatást igényel a paptól, ha egyúttal a biológiai színkép alapján is akarja az áldást kérni, kapni, és továbbadni.

Ma már mivel a fénysugárnyaláb, és annak színképbontása, a természetes prizmával, agy annak modelljei alapján nem gyakorlat, így a papot a szertartásban a napszínkép nem befolyásolja, nem befolyásolhatja.

Következésképp állandóan közepén tudja a szertartást elvégezni. Ám a napfény hiánya a hatást és a rezgéseket, azok irányát, sőt erejét nem semlegesíti, legfeljebb nem látható a napszínkép. A rezonanciák többnyire áthatolnak mindenen, még a falon is.

De kétség kívül sokkal gyengébb, csillapítottabb a hatásuk. A stilizált prizmának megfelelő torony, mint templomtorony, a liturgia számára látszólag közömbös terület. Ugyanakkor azt a napfény számára szabadon kell hagyni. Tehát jelenléte, feladata mégis több mint fontos, a korábban taglalt hatásai miatt is.

Pl. többnyire, egy árnyékos és mély, sötét völgyben elhelyezkedő templom rezonancia sajátossága, hatása, mindenképp rosszabb, mint egy hegytetőn és a napfényben elhelyezkedőé.

Az ősvallások tehát nem a népbutítás eszközei, hanem olyan hagyományok, amelyeknek segítségével, megismerhető az emberi intelligencia, annak gyarapításának és emelésének legtökéletesebb módszere. A templomok és egyéb szent helyek – modellek formájában – évezredeken át megőrizték az élővilág hatalmas „teremtésének” berendezéseit, és szinte teljes eszköztárát.

A „szertartások”, nem spekulatív hókuszpókuszok, hanem – eredeti formájukban - a biológiai fejlődést elősegítő „munkafogások”. Segítségükkel az élőlények „teremtésének” módszere, és a gondolkodási mechanizmus teljes rendszere, még ma is reprodukálható.

És ebbe a rendszerbe illeszkedik bele az általam vázolt rezgés, széles és teljes tanulmánya, benne a zene és annak helyes előadási művészete, és tágabb értelmezésében a hang és annak alkatrészei, és maga a rezgés, mint nagyon fontos alkotóeleme.

Amely része nemcsak a teremtésnek, az ítéletnek, a halálnak, hanem, a megváltásnak, a feltámadásnak és az ujjá teremtésnek is igencsak kiemelten, és nagyon fontos alkotóeleme.

A teremtés műve, ugyanis nem egyszerűen egy beteljesült jámbor óhaj, miként az sokan vélik értelmezni, és félreértik, (talán még félre is magyarázzák,) hanem egy nagy, szakszerű munka gyümölcse, amelyet az ember kötelessége megismerni, és azt ésszerűen továbbfejleszteni.

Isten dicsősége nem lesz kisebb attól, ha kiderül róla, hogy nemcsak a trónusán üldögélt, hanem keményen megdolgozott mindenért.

Annál inkább tekintse Őt az ember példaképnek!

Így az egész teremtés az Isten dicsőségét és munkáját hirdeti, mi, pedig mint akik az ő hasonlatosságára teremtettünk általa, legyünk méltók arra, hogy Isten fiainak hívatunk.

És ezt tükrözze életünk és cselekedetünk, tudásunk és értelmünk mellett az intelligenciánk is, továbbá sok egyéb mellett a zene, és az éneklés is.

Ostobaság azt feltételezni, hogy az evolúciónak csak, mint spontán hajtóereje létezik.

Hiszen tudás és akaraterő nélkül csak visszafejlődni lehet. Az embernek mielőbb el kell határoznia: tétlenül hagyja e, hogy a fejlett tudomány meghatározásai által, majommá váljon, ledegradálva a származását, Istenképűségét tekintve, vagy tudatosan fejleszteni akarja – e, az agyának befogadóképességét, és az általános intelligenciáját.

Tanulmányom gyökereihez is maga az Isten vezetett el engemet az ismeret és az összefüggések felismerésében. Nem pedig a spontán evolúció szülevénye, vagy ennek eredményeképpen jutottam el idáig. Az embert az állattól sok egyéb mellett az is megkülönbözteti, és egyben fölé helyezi, hogy gondolkodó lény, aki egyben tudatosan cselekszik.

Akkor nyilvánvalóan csak nem a majomtól és egyéb állatoktól származom, miként azt Darwin az evolúciós elméletében állítja, azaz inkább feltételezi, hiába több részében igen pontos és alapos, ám több helyen az hézagos hiányos, (és azt a tudomány valós megalapozott tézisnek elfogadja), hanem az Isten fiainak hasonlatosságára lettem teremtve, még ha embertől is születtem.

Ha ez így áll, akkor méltó módon kell alkalmaznom, használnom, és felhasználnom, a tudásomat, ismereteimet, hitemet is, és a rezgéstanulmányaimat is a művében.

Azt hiszem, minden embertársamra ugyanígy érvényesek lehetnek ezek a szabályok, feltéve, ha egyáltalán önmagára is alkalmazza.

Nyilvánvaló, és tudományosan is alátámasztott tény, hogy a fény, a hang, és az univerzum rezgései között, közvetlen összefüggés áll fent. Így tehát a templomépítészet rezonanciáinak alapjai is most már ismertekké váltak e tanulmány által is.

A Szeged Petőfi telepi R.K. Plébániatemplomban ezeknek az ismereteknek a birtokában kerül bemérésre, előbb a templom akusztikája, rezonanciája és csillapítása, majd ennek függvényében, felállításra és beüzemelésre valamennyi készülék.

Ez által valóban Isten közelébe kerülhetünk, és az Istennel kapcsolatba is kerülhetünk. Továbbá átélhetjük a teremtés kezdetét, az univerzum és a csillagrendszerek működését, benne a föld és mi magunk mikrobiológiáját és az Isten sugallatát is megtapasztalhatjuk. Feltéve, ha ehhez HIT, REMÉNY és SZERETET is társul mind a lelkünkben, mind a cselekedeteinkben.

Ki merem jelenteni, és bizonyított tény, azaz valóság, a mai igen fejlett tudás, intelligencia és értelem birtokában is, továbbá, mindannak a kiterjedt teljes ismeret hátterében is, hogy a szent ügy érdekében, ma többet tud tenni egy egyszerű szerzetes, mint a legkiválóbb ateista „tudós”!

Az univerzum rezonanciájának, és a helyszín rezonanciájának beállítási viszony paraméterei, tehát adottak és tények, így előbb vagy utóbb nyilván még ismertebbekké is váltak és válnak…

Ugyanakkor az ember saját felelőssége azt helyesen, és megfelelőképpen alkalmazni…

SZÁMADATOK AZ UNIVERZUM REZGÉSEI ALAPJÁN